tag:blogger.com,1999:blog-53908583710998107522024-03-04T21:30:20.230-08:00A mi életünkAnonymoushttp://www.blogger.com/profile/03783671239894620460noreply@blogger.comBlogger28125tag:blogger.com,1999:blog-5390858371099810752.post-57549175263996761422016-09-28T13:43:00.000-07:002016-09-28T13:43:25.102-07:0023. Fejezet<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;">Ashley</span></b><br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXAlwwZMHh5Y3760vRFEdRnVd34QsHVwOWan1LMJQh3CAkwvJuPeIFfCyWZZJUh-0YQshpOeYwXsvdQ_xp_lqXckRlGogjOP0XroLmEfkfPoX8T4j3P-9kj7iyOpUSD16S4UXx83II-XQ/s1600/Nina-Dobrev-image-nina-dobrev-36452406-500-700.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXAlwwZMHh5Y3760vRFEdRnVd34QsHVwOWan1LMJQh3CAkwvJuPeIFfCyWZZJUh-0YQshpOeYwXsvdQ_xp_lqXckRlGogjOP0XroLmEfkfPoX8T4j3P-9kj7iyOpUSD16S4UXx83II-XQ/s320/Nina-Dobrev-image-nina-dobrev-36452406-500-700.png" width="228" /></a><span style="text-align: left;"><br /></span>
<span style="text-align: left;">Próbáltam az aurájukat érzékelni és sikerült is. A kollégium mögött volt egy pad, azon ült Lilith. Arcáról le lehetett olvasni a félelmet. Előtte Lucifer állt. Itt az én időm - gondoltam. Előrelépkedtem, a lány ijedt tekintetével rám nézett, majd megkocogtattam Lucifer vállát. Dühösen hátrafordult, de még mielőtt mondhatott volna valamit, kijelentettem:</span></div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
- A hullák a föld mélyén elásva, parancs teljesítve! - próbáltam bohóckodni, mert ilyet soha nem mondtunk, de legbelül mindig így éreztük. Lucifer furcsán nézett, majd el kezdett nevetni.<br />
- Jó vicc volt! Na most már tényleg intézd el! - fordult volna vissza, de megint megszólaltam.<br />
- Tényleg kész vagyok vele. - már nem bírt ki engem idegileg és gyomorszájon rúgott a térdével, hogy elhallgattasson. Sikerült is neki, a földön fetrengve, hasamat fogva elsötétült minden. Nem szoktam ilyen egyszerű ütéstől rosszul lenni, de gondolom a sok stressz és a hirtelenség váltotta ezt ki. Többször is ütött már meg Lucifer. Azt mondta felnevel engem, amit a szüleim nem tettek meg. Igaz, kissé már idős voltam ahhoz, hogy foglalkozzon velem, mint egy gyerekkel. Egy idő után persze már tudtam, hogy nem csak a nevelésről van szó... Sokkal inkább a saját mintaképére akart formálni, hogy én is olyan gonosz és szívtelen legyek, mint ő...<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;">Lilith</span></b></div>
<b><br /></b>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNqusBAspom2FlpJeNoIkOYN2cOHvm2pIBUmHjn2ukrQpeitnhzdVkJjNcin3S7dXB9baQ2icH33Qi5XMVQIUjmwtAaplxQNmPg2Z924fDHLEAgtb9FnFaTifw-uoj6AM0bT_saSC3ciw/s1600/taissa-farmiga-66th-cannes-film-festival-01.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNqusBAspom2FlpJeNoIkOYN2cOHvm2pIBUmHjn2ukrQpeitnhzdVkJjNcin3S7dXB9baQ2icH33Qi5XMVQIUjmwtAaplxQNmPg2Z924fDHLEAgtb9FnFaTifw-uoj6AM0bT_saSC3ciw/s320/taissa-farmiga-66th-cannes-film-festival-01.jpg" width="258" /></a>Követtem ki az udvarra, nem szívesen tettem, de ha ellenszegülök, akkor kirángat. Így jobban jártam.<br />
Igazából sohasem tudtam milyen kapcsolatban állunk. Én voltam a második leghatalmasabb lény a Pokolban. Amikor ő bárhova ment vagy csak nem volt kedve csinálni ezt az egészet (ami gyakran előfordult) én vettem át a helyét. Voltak helyzetek, amikor már nem éreztem magam annyira elnyomva, de végül mindig az lett a vége, hogy ő mondta meg, hogy mi legyen és senki mást szóhoz sem hagyott jutni.<br />
Valami volt köztünk, de párkapcsolatnak vagy akárminek nem igazán neveznél. Az irányába érzett félelmem miatt nem tudtam vele olyan kapcsolatot létesíteni, mint mondjuk Jareddel. Nem azért féltem tőle, mert megütött vagy mert testileg megfenyített volna, arra ritkán került sor (100 évente egyszer). Az volt, ami inkább igazolta félelmem, az az, hogy végig kellett néznem valahányszor Ashley-t, Jasont vagy valamilyen közeli ismerősömet bántja. A félelmemet az váltotta ki, hogy láttam mire képes, ha igazán mérges. Akármilyen magas is az tűrőképességem a fájdalom terén, úgy érzem az, amit ő szokott művelni, az még nekem is sok lenne. Amit mi művelünk a kínzókamrákba az ehhez képest babazsúr.<br />
Amikor kiértünk engem leültetett egy padra ő pedig velem szemben megállt.<br />
- Figyelj, Lilith! - mélyen a szemembe nézett. - Amit ti itt csináltok az nem igazán vet jó fényt a Pokolra. Valljuk be őszintén, idejöttek még nem vagytok itt egy hónapja, de már megöltétek az egyik tábornokunkat és az ellenség hadvezérét! Értem, hogy gyorsan irtjuk egymást, de a megállapodás az megállapodás: békeidőszakban nem ölünk meg senkit, főleg nem az ellenség seregéből! Ha már össze lennének hívva a csapatok, akkor még azt mondom rendben, de így? Szerinted most hogyan kéne harcba vinnünk a tündéreket, ha te megölted a vezetőjüket?<br />
- Megbeszéltük, hogy szabad kezet kapok az ügyben, nem igaz? - kérdeztem szemtelenebbül, mint ahogy gondoltam. - És példát kellett statuálni! Az ellenséggel volt "romantikus" - mondtam gúnyosan. - kapcsolatban. A seregnek tisztába kell lennie, azzal, hogy mit szabad és mit nem. Ha ezt nem fojtjuk el most, akkor később még nehezebb lett volna.<br />
- Igaz, hogy ezt mondtam, de vannak szabályok, amiket nem kéne megszegni. De ami megtörtént, megtörtént - láttam, hogy dühös, de próbálta elfojtani. Mélyen vette a levegőket, de láttam, hogy hamarosan kitör... Ekkor ért oda Ashley.<br />
Furcsán néztem rá. Miért mond ilyeneket? Nem éppen most van itt a viccelődésnek az ideje... Meg is kapta a büntetését.<br />
- Lucifer! - álltam fel a padról.<br />
- Mi van elérzékenyültél? - pillantott rám.<br />
- Nem! De egy rohadt kollégium udvarán vagyunk! Nem itt kéne elintézni az ilyen dolgokat, most cipelhetem fel a szobánkba!<br />
- Nehogy már ez megártson neked! Egy kis edzés a háborúra - vigyorodott el. Már majdnem a szemeimet kezdtem el forgatni, de visszafogtam magam.<br />
- Ezzel kapcsolatban azt szerettem volna kérdezni, hogy akkor most mi lesz a háborúval?<br />
- Ez most nem rajtunk múlik. Ha emlékszel legutóbb megbeszéltük, mivel az előzőt mi robbantottuk ki, most meg kell várnunk, hogy ők csapjanak le először.<br />
- Emlékszem, de az előkészületeket meg kéne tennünk már most. Amíg meggyengültek és a gyászra összpontosítanak, addig mi összeszedhetnénk a csapatainkat. Mivel most Brittany már nincs a képben nyertünk annyi időt, amíg nem választanak úgy hadvezért. Addig mi még szerződést köthetünk a többi fajjal, akik eddig pártatlanok voltak - jegyeztem meg.<br />
- Ez igaz! Szerződéskötésben úgyis a legjobbak vagyunk - vigyorodott el. - Majd szétküldöm a keresztúti démonokat, hogy kössenek minél többet a vezetőkkel. Azért neked is csinálnod kéne valamit, nehogy nekem ellustulj!<br />
- Én addig a többi démont hívom össze és megkezdem a kiképzésüket. Ashley megoldja a vámpírokat. Aztán pedig meglátogatom a tündérpalotát ott pedig beszélek a néppel.<br />
- A megfélemlítés fontos. Most, hogy megölted a vezetőjüket, a helyébe kell lépned, ha nem elég erőskezűen teszed, akkor széthúznak, ami pedig egy háború esetén nem lenne szerencsés...</div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03783671239894620460noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5390858371099810752.post-43327666449625532842016-09-04T23:52:00.000-07:002016-09-04T23:52:19.453-07:0022. Fejezet<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"><b>Jared</b></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiK3AfYYHZxcDNcd4rjX2Yj9nhKO7tUYmApEBKMPaiRNFjIBl0scSE_0EsB49LafY5y6Hby0xmx4-O53EzLPrhi3FOwyxXf6yYQabpX4R3euT23_feUx6bkas9j1jKqI-sURToDIi6NuwQ/s1600/emma-roberts-evan-peters-adult-world-tribeca-portraits-04.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiK3AfYYHZxcDNcd4rjX2Yj9nhKO7tUYmApEBKMPaiRNFjIBl0scSE_0EsB49LafY5y6Hby0xmx4-O53EzLPrhi3FOwyxXf6yYQabpX4R3euT23_feUx6bkas9j1jKqI-sURToDIi6NuwQ/s320/emma-roberts-evan-peters-adult-world-tribeca-portraits-04.jpg" width="213" /></a></div>
Csak néztem, ahogy Lilith kisuhan az ajtón. Teljesen megdöbbentem, hogy Ashley-vel mind a ketten, akármit mond, engedelmeskednek neki. Végül is... Luciferről van szó. Eközben Ashley elkezdett szorgoskodni, de látszott rajta, hogy valami nincs rendben. Nem tudtam az arcáról leolvasni, mi a baja: félti magát, félti barátnőjét, fél a harctól. A hullákat elkezdte cibálni majd megállt. Mintha elgondolkodott volna valamin, aztán tovább folytatta. Ezek után sem nézett a szemünkben csak a halottakat figyelte. A tekintetéből a fény hiányzott, olyannak tűnt, mint egy rabszolga, aki csak végzi a munkaját nehogy halálbüntetést kapjon. Már az ajtónál járt, amikor Adam megszólalt:<br />
- Ne segítsek?<br />
- Kösz, nem kell. - mondta gúnyosan.<br />
- Talán én...? - kérdeztem én is, hátha enyhíteni tudok mind szellemi, mind fizikai terhein.<br />
- Attól még, hogy Lilith pasija lettél még nem kell velem is jópofiznod, szépfiú - meglepődtem. Hangja érzelemmentes volt, talán csak azt a maró gúnyt lehetett belőle kivenn<span style="font-size: small;">i</span>, amit előző válaszánál is hallottunk.<br />
- De, ha ennyire segíteni akartok, te varázsló mondjuk segíthetnél eltüntetni a vérnyomokat és tehetnél róla, hogy ne nagyon lássanak meg minket, miközben hullákat cipelünk és ásunk. Te pedig farkas... Hozd Brittanyt! - ezzel a két lábat kiejtette a kezéből, csak úgy koppant a folyosó hideg padlóján, talán még erőt is adott a levágódásba. A fiú gyorsan felkapta, én pedig erősen összpontosítottam, hogy eltűnjön a sok vér, ami a kövön volt. Közben még a srácokat, meg, amit vittek, azt is elrejtettem. Profinak éreztem magam. Időközben leértünk az udvarra. Addig egy szót sem váltottunk, de ahogy kiértünk, a lány térdre rogyott és az eget nézve elkezdett kiáltozni.<br />
- Miért? Miért tetted ezt? Nem volt elég szerencsétlennek a sok évnyi büntetés, amit szintén TE adtál neki, most meg harcba küldöd a választottja ellen, ráadásul Lucifer is figyeli minden lépését? Holmi játéknak gondolod? Azért mert annak idején nem engedelmeskedett, egy örökkévalóságig szenvedésben kell élnie? Örülj neki, hogy az utolsó összecsapásnál nem ölt meg, mert biztos lassú, fájdalmas halálod lett volna. - ezzel ránk nézett. Tekintve, hogy zuhogott az eső, nem igazán tudtam megállapítani, hogy sír, vagy sem.<br />
- Nem hiszem, hogy hallja, főleg azt, hogy meg lehet ölni... - kezdtem volna, de egyből leordított.<br />
- Te csak engem ne oktass ki! Ugyanúgy a ti hibátok az egész! Mikor kaptátok meg a parancsot? Miért nem mondtátok el? Ennyit megérdemelt volna... - eközben rám nézett. Mondandója alatt felállt a földről, Jason-t konkrétan lehányta a földre és elkezdett menni. Bement egy kis helyiségbe, ahonnan egy ásót hozott elő. Adam-re nézett, aztán suttogva hozzátette:<br />
- ... ahogy én is megérdemeltem volna - gondolom nem akarta, hogy halljuk, de azért én hozzászóltam.<br />
- Válaszért választ kérek. Azért nem mondtuk el, mert akkor árulónak tituláltak volna. Én kérdezek? Mi ez az utolsó csata? Annyiszor hallottam már, de fogalmam sincs, hogy miről van szó. - eközben Adam elment még két ásóért, Ashley pedig elkezdte a lyukat.<br />
- Én sem tudok mindent pontosan. A két félről Lucifer és - ekkor felnézett - ő mellette csak Lilith és Brittany voltak, valamint a seregeik. Nem győzött senki, viszont nagyon sok angyal és démon meghalt. Ezért azóta gyűjti mindkét oldal a hadsereget, hogy ne legyen megint felesleges a sok halál. Mert ugye, ahol többen vannak, az az esélyesebb a nyerésre. Én jövök: kaptatok-e valamilyen levelet eddig az utolsó parancson kívül? - kérdezte miközben az egyre nagyobb gödröt mélyítette. Én is beszálltam hozzájuk segítőnek és Adam válaszolt helyettem.<br />
- Egyszer kaptunk a szekrényembe egy névtelent, amin az állt, hogy derítsük ki a ti hadseregetek mennyiségét. Kérdés: nem fejezhetnénk be a kérdések kérdezését? - ám ekkor a lány már nem figyelt. Dermedve állt a lyuk közepén.<br />
- Így akart minket tesztelni Lucifer. Ha ennyire nem bízik bennünk, akkor nem fogja elhinni a hazugságokat - erre én váltam kővé és valószínűleg fal fehérré. Ashley ekkor fénysebességgel bedobálta az élettelen testeket a földbe, rájuk szórta a földet, az ásókat kivette a kezünkből, visszavitte őket majd megállt. Előttem.<br />
- A fűről gondoskodj! - ekkor megint elkezdett sprintelni, de úgy láttam, mintha egy pillanatra megállt volna Adam mellet. Mintha megpuszilta volna a fiút. Bár ez teljes képtelenség... A következő pillanatban már ott sem volt. Hogy akkor mi történt köztük, számomra örök rejtély marad.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;">Adam</span></b></div>
<b><br /></b>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4iCArtd41Ix8clzo3vnboFQ2r5EGLdF736_Flb_tsvmyFAVYe0T9fcvrRsOOC33D_fMYFmnUOoltgTZG01K8F77znsbWWk-s-kkxXiDeqr8GFcCYKrAOKeAV0i9efSLKKhbGnLDxlG4A/s1600/taylor-lautner-abduction-sydney-03.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4iCArtd41Ix8clzo3vnboFQ2r5EGLdF736_Flb_tsvmyFAVYe0T9fcvrRsOOC33D_fMYFmnUOoltgTZG01K8F77znsbWWk-s-kkxXiDeqr8GFcCYKrAOKeAV0i9efSLKKhbGnLDxlG4A/s320/taylor-lautner-abduction-sydney-03.jpg" width="215" /></a></div>
Miután Ashley elment nem sokáig volt időnk ott álldogálni a zuhogó esőben, mert nagyjából egy perccel később fény villant a szemünk előtt. Olyan éles, hogy el kellett fordulnunk.<br />
Mire visszanéztünk már Gabriel arkangyal állt ott egyenesen. Mindketten meglepődtünk, majd fel is eszméltünk és meghajoltunk előtte.<br />
- Uram! - kiáltottuk egyszerre.<br />
- Menjünk be a szobátokba nem kedvelem az esőt! - adta ki a parancsot, majd elindult a kollégium felé. Néma csendben követtük fel az emeletre, ahol egy egyszerű mozdulattal kitárta az ajtót, majd az ágyhoz sétált és leült rá.<br />
- Fiúk! Én kedvellek titeket, de ha hülyeségeket csináltok nem tudok mit tenni veletek! - nézett ránk szúrós szemekkel. - Muszáj volt már az első pár hétben ennyi hülyeséget csinálnotok, az angyalok dühöngenek, hogy hagytátok meghalni a vezetőjüket! Én is dühös vagyok és Ő is dühös! - a hangja szomorú volt.<br />
- Elnézést uram, de elárult minket! - mondta Jared. Majdnem elröhögtem magam. Ő mondja, amikor ő is kavar Lilithtel. Ez tisztességtelen volt Brittany-val és Jason-nel szemben.<br />
- Tudom, de nem a ti feladatotok megölni őket, hanem a többi angyalé. Először engedélyt kellett volna kérnetek. Mondjuk tőlem, mivel én tudtam volna közvetíteni a helyzetet a felsőbb erők felé. A Mennyben óriási a zűrzavar, mindenki várja a parancsot arról, hogy ki lesz az új vezető vagy addig mit is kéne tennünk, de Apám elvágta a vonalakat, érthetetlen módon. Addig, mint a hasonló vészhelyzetekben én vettem át Brittany helyét.<br />
- De akkor most mi lesz? Kitör a háború vagy még kerülgetjük kicsit egymást? - kérdeztem dühösen. Próbáltam elfojtani az érzéseimet Britt halálával kapcsolatban, meg persze arról, hogy nekem és Jarednek is hasonló végünk lehet.<br />
- Még nem tudom, egyedül nem hozhatok ilyen döntést. Maradnék, hogy segítsek, de vissza kell mennem minél hamarabb rendet tenni odafent. Az angyalok őrültem rohangálnak, mivel nem kapnak folyamatosan parancsokat - csóválta a fejét. - Örülnék, ha titeket nem kéne szemmel tartanom!<br />
- Igen, uram! - szólaltunk meg egyszerre.<br />
- Remélem is! - azzal ugyanolyan hirtelen eltűnt, mint ahogy megjelent.<br />
- Most mi legyen? - kérdeztem Jaredet.<br />
- Ötletem sincs...Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03783671239894620460noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5390858371099810752.post-75951925240045982582016-09-03T04:02:00.000-07:002016-09-04T03:17:19.660-07:00InformációkMint láthattátok, sok ideig nem volt rész.<br />
Ez annak köszönhető, hogy nyár végén nagyon sok programunk volt, és pont úgy váltottuk egymást a hazaérkezés-elutazásban, hogy nem tudtunk rendes, a kezünk közül kiadható részt írni.<br />
Ezért is köszönjük, hogy ezek ellenére még itt vagytok és nem hagytatok el bennünket. Úgy gondoltuk, hogy kiveszünk blogírásból egy kis nyári szünetet és újult erővel folytatjuk.<br />
Ezek után már minden a terv szerint fog alakulni és újra hétfőnként várhatóak a részek. Ha a legközelebbi hétfőn (szeptember 5.) nem is, de a következőn (szeptember 12.) biztos láthatjátok majd a folytatást.<br />
Köszönjük a türelmeteket és reméljük ezután is élvezitek majd.<br />
Kíváncsian várjuk a véleményeteket a komment szekcióban, építő jellegű kritikát is szívesen fogadunk.<br />
Reméljük jól telt a nyaratok, és ez úton is kívánunk sok sikert (már, akinek lesz tanulnivalója) az elkövetkezendő tanévhez.<br />
<br />
Vanilia,<br />
Csenge<br />
<br />
<br />
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03783671239894620460noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5390858371099810752.post-77692600453158795672016-08-09T14:59:00.001-07:002016-08-10T15:12:29.775-07:0021. Fejezet<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;">Ashley</span></b></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/e/ed/Nina_Dobrev_at_PaleyFest_2014.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/e/ed/Nina_Dobrev_at_PaleyFest_2014.jpg" width="213" /></a></div>
- Na, te is a legjobbkor! - mordultam rá Adam-re, aki éppen akkor toppant be az ajtón.<br />
- Mi történik itt? - kérdezte letaglózva a látványtól, kijelentésemet figyelmen kívül hagyva.<br />
- Éppen kivégzést tartunk. Beszállsz? - kérdezte Lilith kíváncsian tekintve a fiúra.<br />
- Jared, ebbe hogyan egyezhettél bele? Szegény Brittany, ő nem tett semmit. - kérdezte ingerülten újra a fiú, ami sajnálkozásba csapott át.<br />
- Valaki nagyon tudálékos. Szerintem pedig neked is van mondanivalód, látszik, hogy valami felzaklatott és futottál. Gyors a szívverésed - tettem hozzá még az utolsó mondatot.<br />
- Van olyan alkalom, hogy nem szólsz bele? Vagy kifejezetten csak hozzám intézed a ilyenkor a mondandódat? - kapta fel rögtön a vizet. Ingerülten nézett rám, míg én nyugodt arckifejezéssel ültem ott.<br />
- Most már türelmetlen is vagy, de én is az vagyok. Bökd már ki, mi történt veled! - mondatom után sóhajtottam egy nagyot, mert még mindig azon gondolkozott, hogy megossza-e velünk az információt, vagy ne.<br />
- Tudjátok... Találkoztam az erdőben egy rémisztő pasassal, aki azt mondta, adjam át, hogy Lucifer keres titeket. Gondolom ő volt az. - mondta egy szuszra. Megdermedtem. Nem, az nem lehet... Ijedten Lilith-re néztem, aki az ajtófélfát bámulta. Ebben az esetben senkire se számíthattam. Rémültségemben egy kósza könnycsepp folyt végig az arcomon, ami az állam végére érve ölembe csöppent. Adam érdeklődve figyelte a helyzetet. Nem engedhettem meg magamnak. Felálltam, majd vigyorogva elkezdtem a mondandómat.<br />
- Végre, újra találkozhatunk vele. Olyan, mintha ő lenne az apám - jobb pillanataiban - , már nagyon hiányzott. Ugyan srácok! Simán ki tudjuk húzni ebből magunkat, Lilith, minket úgyis bír. Hinni fog nekünk, ha hazudunk neki, akkor is. Legfeljebb, ha rájön a dologra megkínoz minket, majd megöl. Ugyan, mit is képzeltem... Ellene biztos nem fogok fordulni, biztos halál lenne a vége. Én nem akarok... - félbehagytam a mondatomat, mert optimizmusom a rám, sokkal jobban jellemző pesszimizmusba csapott át. Nem bírtam tovább, mintha csak az eső esett volna, úgy kezdtek el potyogni a könnyeim. Apám helyett is apám volt. Igaz, jó idősen kerültem hozzá, de mivel a szüleim nem foglalkoztak velem eleget kiskoromban, szinte mindent ő tanított meg nekem. Könnyeimnek újra megálljt parancsoltam és megint a bajtársamra néztem. Még mindig az ajtófélfát tanulmányozta. Ekkor Jason közbeszólt:<br />
- Hogy tetézzük a drámaiságot, el kell szomorítsalak titeket lányok. Brittany az előbb osztotta meg velem, hogy megkapták a parancsot a harcra, amiről a fiúk is tudtak. Nem mondta el neked, Lilith, hogy védje a kis lelkedet - gonoszul mosolygott, azon az alapon: neki már úgyis mindegy. Láttam, még szomorúan lenézett még Brittany-re mielőtt szemem Lilith-re tévedt volna. Düh, ingerültség és csalódottság látszódott arcán, ahogy Jared lehajtott fejét fürkészte. Adam megdermedt, de mielőtt megkérdezhettük volna, mi történt, valaki betrappolt az ajtón.<br />
- Érzem a feszültséget és a drámaiságot a levegőben. Akkor jóra sikeredett a belépőm, nem, kicsi Ashley? - engem látott meg először. Köpni, nyelni nem tudtam, de, hogy ne legyen számára furcsa a helyzet, mosolyt erőltettem az arcomra, felpattantam az ágyról és odaszaladtam hozzá. Megöleltem és ennyit mondtam, remélve, hogy nem hallja ki a hangomból a sírás első jeleit, amit próbáltam visszatartani:<br />
- Csodás belépő volt, Lucifer.<br />
Mindig is lányaként nevelt, de tudtam, hogy, ha nem lennék az, aki, már rég megölt volna a sok sírásom miatt. Gondoltam, hogy idegesíti, de néha már nem bírtam visszafojtani. Ezt a tudatot kizártam, mert jól esett, hogy végre, valaki törődik velem. Ezért maradtam velük és fogok is. Örökké...<br />
<i><br /></i>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;">Lilith</span></b></div>
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhl-CUMBlUvD8ID5Xe8ae2HDT4w6n15umgMupC8D5S69aKFi47tQ3bSi5zgZMHormVd9WqjDiuKIdcodUqgcpIq9PNmk3F9UfVRBY4UXkFzPnZXlzwvISzSg6REABgZXuVXLMO7wM6qtdE/s1600/tumblr_mzbhwjDXN91s4jr0no1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhl-CUMBlUvD8ID5Xe8ae2HDT4w6n15umgMupC8D5S69aKFi47tQ3bSi5zgZMHormVd9WqjDiuKIdcodUqgcpIq9PNmk3F9UfVRBY4UXkFzPnZXlzwvISzSg6REABgZXuVXLMO7wM6qtdE/s320/tumblr_mzbhwjDXN91s4jr0no1_500.jpg" width="320" /></a>Amikor megláttam olyan messzire ugrottam Jared-től, amennyire csak lehetett. Aztán lazán a falhoz <br />
dőltem és mint aki semmit nem csinált vigyorogva néztem az "uramat".<br />
- Már azt hittem soha nem jössz meg - suhantam oda mellé.<br />
- Egy ideig én is azt gondoltam - rám mosolygott, majd a fülembe súgta: - Majd még beszélünk amikor kettesben leszünk.<br />
Felnéztem rá és lassan bólintottam, erre ő megsimította a vállam és körbenézett a szobában.<br />
- Lil, most mit csináltál? - húzta fel a fél szemöldökét Brittany-ra nézve.<br />
- Elárultak engem ezért a lányt már megöltem az - intettem fejemmel Jason felé - most következik.<br />
- Hogyan árultak el? - értetlenkedve nézett rám.<br />
- Ezek ketten a hátam mögött szerelmespárt játszottak.<br />
Jason próbált megszólalni, de egy hang sem jött ki a torkán. Jared-re pillantottam, akin láttam, hogy épp elvarázsolja Jason. Megnyugvás töltötte el a szívem. Ha szerencsénk van nem jön rá.<br />
- Ha ez történt akkor gyorsan fejezd be, amit elkezdtél, utána pedig Ashley elássa őket! - adta ki Lucifer a parancsot. - Ha végeztél gyere!<br />
- Rendben! - mondtuk egyszerre Ashley-vel.<br />
- Hát Jason, ha több időm lenne kínoználak kicsit, de sietek, szóval pápá! - azzal el is vágtam a torkát, majd megfordultam és kisétáltam a szobából. - Ash, jól ásd el őket, ha kell darabold is fel mindkettőt!<br />
- Rendben van! - rám mosolygot, és felém tátogott egy Sok szerencsét!-et.<br />
Kihúztam magam és elindultam Lucifer-hez.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03783671239894620460noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5390858371099810752.post-46324249309802244942016-08-01T13:36:00.000-07:002016-09-02T13:50:52.594-07:0020. Fejezet<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b>Adam</b></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWUr9_S013R7bCW0hflWyTGPMuVXLXtDbOh2LJjBcsImJHYeQXbUliQzveMYWORdlO2KUj5lNGE9oTST4dQRCKBlnPJMjXkMlKMLl4XLnbnI0jT_-yccV15JPZLGerQp_BJB-n8fnN_Qg/s1600/tl5_zpsd608a084.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWUr9_S013R7bCW0hflWyTGPMuVXLXtDbOh2LJjBcsImJHYeQXbUliQzveMYWORdlO2KUj5lNGE9oTST4dQRCKBlnPJMjXkMlKMLl4XLnbnI0jT_-yccV15JPZLGerQp_BJB-n8fnN_Qg/s320/tl5_zpsd608a084.jpg" width="221" /></a></div>
Ahogy becsuktam az ajtót, kimásztam az ablakon és valahogy leszerencsétlenkedtem magam a biztonságos talajra. Úgy éreztem, jót tenne egy kis futás. Jó sok futás. Nem akartam gondolkodni. Sem <i>rajta</i>, sem máson. Úgy éreztem, a friss levegő jót tesz nekem. Ahogy haladtam befelé az erdőbe, előjöttek a farkasösztöneim. A sűrűben voltam már, mikor meghallottam egy vonyítást. Segélykérőnek hallatszott, így gondoltam, megnézem mi lehet a hangot kiváltó ok. Egyre több és többször hallottam és mivel teliholdas éjszaka volt, úgy éreztem itt az ideje átváltozni. Ahogy megtettem egyből erősödött a hallásom, szaglásom valamint látásom, emellett gyorsabban is szaladtam, ezáltal elég hamar odaértem. Amint megláttam mi történik lesokkolódtam. Egy számomra ismeretlen emberszerű lénnyel találtam szemben magam. Vicsorgott a nagy fogaival az egyik a farkasra, aki holdtölte alkalmával változott át. Mikor rám emelte a tekintetét egyszeriben úgy nézett ki, mint egy átlagos húsz éves. Bár azt meg kell hagyni szőkés barna haja és koromsötét szemei kilógtak a sorból. Rám vigyorgott és közelíteni kezdett felém.<br />
- Nocsak-nocsak! Kit látnak szemeim! Adam, hogyhogy ebben a formában vagy, mikor te akkor változol át, ha akarsz? - kérdezte tőlem. Volt már pár sejtésem afelől, hogy ki lehet ő, de nem akartam téves információkat mondani a másik fajtársamnak. A válaszom csak egy morgás volt, mert ilyenkor nem tudunk rendesen beszélni.<br />
- Jaj, tényleg! El is felejtettem, hogy nem tudsz ilyenkor felelni. Mindegy, azért a következő kérdésemre válaszolnál? Nem láttad véletlenül Ashley-t, Lilith-et, esetleg Jason-t? Tudom, hogy ismered őket, úgyhogy szépen próbálj válaszolni. - nem sikerült megint semmit mondani, de, ha tudtam volna se biztos, hogy megszólaltam volna, mert nem egy jószándékú embernek látszott.<br />
- Értem, értem. Nem tudsz válaszolni. Azért kár, hogy annak idején nem hozzám csatlakoztál! Még egy szívességet kérhetnék tőled? Igaz, még én is keresem majd őket, de, ha véletlenül találkozol velük, mondd nekik, hogy Lucifer keresi őket! További jó szórakozást! - ezzel a végszóval eltűnt az erdő sűrűjében.<i> Ilyen közel lenne a harc, hogy még ő is előmerészkedik?</i><br />
<i><br /></i>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;">Jared</span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3R6WXsNjNO5PcVFkFn02iJJAgcqwa_QEL8j6OYQbqfQuH8DhDXuqKviFAsKdxZgKnop1C8O1N5WoiRU7KrOVRaowyvZapHzXdGcW5x_gRzp8T0nl1IWBaduxrOTLRdMzTZrfsylcwQ0Y/s1600/evan-peters-net-worth.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3R6WXsNjNO5PcVFkFn02iJJAgcqwa_QEL8j6OYQbqfQuH8DhDXuqKviFAsKdxZgKnop1C8O1N5WoiRU7KrOVRaowyvZapHzXdGcW5x_gRzp8T0nl1IWBaduxrOTLRdMzTZrfsylcwQ0Y/s320/evan-peters-net-worth.jpg" width="190" /></a></div>
Amikor Lilith belépett a szobába, én még nem tudtam mi történik. Aztán hallottam a kiabálását és befurakodtam mellette az ajtón.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ashley, mit csinálsz? - kiáltottam a lányra, aki épp társát szorította a falhoz. - Hagyd abba!</div>
<div style="text-align: left;">
- Meg ne próbáld! - szólt oda Lilith. - Éppen most sértett meg engem és Ashley-t.</div>
<div style="text-align: left;">
- Attól még nem kell megölni!</div>
<div style="text-align: left;">
- Azt azért kell csinálni, mert Brittany-vel kavar - jegyezte meg, Britt felé biccentve. </div>
<div style="text-align: left;">
Erre nem tudtam mit mondani, meggyőzött az érvelése, amit idefelé mondott. Hittem neki. Tudtam, hogy nem hazudott. Egyszerűen csak éreztem.</div>
<div style="text-align: left;">
- Akkor tedd meg most és ne várj vele, mert tényleg idejön és annak nem örülnék! - mondtam. Már indultam volna ki az ajtón, amikor Lilith visszarántott.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem menekülsz! Itt maradsz! Végignézed! Egyébként is Brittany a te oldaladon áll. Itt kell lenned, mert különben merényletnek fogják vélni, de ha itt van a csapat második embere, akkor el lehet mondani, hogy a te engedélyeddel történt mindez.</div>
<div style="text-align: left;">
- Most miről beszéltek? - kérdezte Jason, még mindig a falról lógva. </div>
<div style="text-align: left;">
- Arról, hogyha most én öllek meg titeket jobban jártok, mintha Lucifer teszi - mondta Lilith szenvtelenül. - Jason, ezzel neked is egyet kell értened.</div>
<div style="text-align: left;">
- Igazad van, de szerinted mit szólnának a démonok vagy éppen a tündérek, ha megtudnák, hogy megöltél? - láttam rajta, hogy próbál menekülni a halála elől, de mindnyájan tudtuk, hogy az lehetetlen.</div>
<div style="text-align: left;">
- Példát statuáltam. A családod is megértené!</div>
<div style="text-align: left;">
- És Lucifer? Mit mondanál neki, miért öltél meg?</div>
<div style="text-align: left;">
- Az fogom mondani, ami történt! - vetette oda unottan, mintha csak arról lenne szó, mi legyen a vacsora.</div>
<div style="text-align: left;">
- És mi lesz a mentséged rád és Jared-re? - ördögien elvigyorodott, azt gondolva most megfogta Lilith-et. Hát nem...</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem kell róla tudnia, mi van közöttünk - Jason arcára ráfagyott a vigyor, amikor Lilith elindult felé.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ne csináld, kérlek! Ne bántsd őt! Végezz előbb velem! - vetette a lány elé magát Britt. Lilith hátrafordult az engedélyemre várva, amit én azzal adtam meg, hogy becsuktam az ajtót.</div>
<div style="text-align: left;">
- Kérésed számomra parancs! - láttam rajta, hogy élvezi a helyzetet és én ezen elszörnyülködtem. Miért jó neki az, hogy más embereket bánthat?</div>
<div style="text-align: left;">
Előhúzta a kését, majd egyszerűen felrúgta a lányt és a szívébe mélyesztette a pengét. Mielőtt kihúzta volna, még jól meg is forgattatta, amitől nekem felfordult a gyomrom és el kellett fordulnom.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nézd már a pasid nem bírja nézni, ahogy ölsz! - röhögött fel Jason, de nevetése nem volt őszinte, miután Lilith gyomron rúgta.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ashley engedd el! - vakkantott oda a lánynak, aki hirtelen elengedte a fiú nyakát. - Tudod Jason, sohasem kedveltelek. Egy kicsit sem. A családod maga a halál, te meg mindig úgy beszéltél róluk, mintha valami felsőbb hatalom volnának. Elég volt egyszer bemennem abba a kócerájba és azóta is mindegyikük retteg tőlem.</div>
<div style="text-align: left;">
- Miért kell ilyeneket mondanod? - már szinte sírva nézett fel rá. - Tudod, mit éreztem irántad! Aztán megölöd az orrom előtt a szerelmem és még sértegetsz is? </div>
<div style="text-align: left;">
- Pontosan ezt teszem! - rúgott Jason-be még egyszer. - Itt a vége, fuss el véle - vigyorodott el ördögien a lány, mikor kinyílt az ajtó.</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03783671239894620460noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5390858371099810752.post-50407011373093076512016-07-25T10:20:00.001-07:002016-07-25T10:20:28.419-07:0019. fejezet<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b>Lilith</b></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_7bKu2Ad6EjR5K0UUNT_62rUDNGlGvfH95_HUppvMG5v42BYH1C_K5wZK_efDb7_ihE8sC0O_82J-33W4ue65ynMNgjQxaBrOBC_4vBN9r5hFdkIFCVveI772O0nKCnR_OtlHpVryazk/s1600/img-thing.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_7bKu2Ad6EjR5K0UUNT_62rUDNGlGvfH95_HUppvMG5v42BYH1C_K5wZK_efDb7_ihE8sC0O_82J-33W4ue65ynMNgjQxaBrOBC_4vBN9r5hFdkIFCVveI772O0nKCnR_OtlHpVryazk/s1600/img-thing.jpg" /></a></div>
Amikor beléptem a fiúk szobájába, csak Adam-et láttam. Az ágyon ült és érezhetően eléggé meg volt szeppenve, Ashley sehol.<br />
- Hol van? - kérdeztem szigorúan.<br />
- Elment...<br />
- Hova? - mit csinált ez a barom?<br />
- Mit tudom én! Elmondtam neki mit érzek erre elment! Gondolom a szobátokban van - mondta, majd bement a fürdőszobába.<br />
- Akkor menjünk a szobánkhoz! - indultam ki az ajtón, de Jared megállított.<br />
- Nem kéne megnézni, hogy mi van vele? - intett a fejével a fürdő felé.<br />
- Nem...<br />
- Szerintem viszont igen, szóval menjünk és legalább kopogjunk be hozzá.<br />
- Rendben van - forgattam a szemem. - De én nem fogok beszélni! - azzal leültem az ágyra és keresztbe tettem a lábam. Bekopogott az ajtón, de nem jött válasz.<br />
- Adam! Tudom, hogy ott vagy! Betöröm az ajtót vagy... Varázslattal kinyitom! - mondta Jared. Nem történt semmi.<br />
- Tudod... Inkább elmegyek megnézni Ashley-t, mert úgy hiszem hosszú éjszakád lesz Brittany-val.<br />
- Mi? Ezt hogy érted? - kérdezte meglepődve.<br />
- Nem érzem, hogy abban a szobában lenne. Sőt! Sehol a kollégium területén nem fogod megtalálni. Jó keresést! - felpattantam az ágyról és kiiszkoltam a szobából. Mifelénk vettem az irányt. Ahogy benyitottam a szobába döbbenetes látvány fogadott, mégis büszke voltam, hogy a tanítványom ilyen ügyes.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b>Ashley</b></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDg1fRueIqMSlL0olzHXJg6oGbg5qhOZyLljfTGWSO06X_wCF-gM613Vx1S3_fyByVof1LcqMr1kk49I9vhwGrf0IMmeJFe32m4-bmu-bLEOXveyfhU_EXKgXGBRg807pUTfiGx8k3rP4/s1600/Katherine_Pierce.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDg1fRueIqMSlL0olzHXJg6oGbg5qhOZyLljfTGWSO06X_wCF-gM613Vx1S3_fyByVof1LcqMr1kk49I9vhwGrf0IMmeJFe32m4-bmu-bLEOXveyfhU_EXKgXGBRg807pUTfiGx8k3rP4/s320/Katherine_Pierce.png" width="252" /></a></div>
Miért kellett ilyeneket mondania? Nem engedhetek meg magamnak semmiféle elérzékenyülést. A harcban legyőzzük őket, talán Adam-et pont én fogom megölni. Lilith-et sem értettem, mégis hogyan gondolta a nagy szerelmét Jared-del? A szobánk felé haladtam, ahonnan érdekes hangok szűrődtek ki.<br />
- Jason. Most mit csináljak? Megkaptuk a parancsot. Ez ellen nem tehetünk semmit. Mi lesz így velünk. - egy ismerős lány hangja volt.<br />
- Nyugodj meg Britt! Nem lesz semmi baj! Elszökünk vagy nem tudom! Megoldjuk! - mondta Jason. Persze, hogy abba a hárpiába kell szerelmesnek lennie!<br />
- De tudod, hogy én vagyok a vezető! Akire felnézhetnek! Nem nézhetem csak a saját érdekeimet! Na jó, ez kissé önimádóan hangzott. Jaj! Egyre lejjebb és lejjebb süllyedek! - na itt idegesedtem fel. Mi az, hogy egyre lejjebb süllyed? Csak magának köszönheti. Benyitottam a szobába, mire ijedten felém kapták a fejüket.<br />
- Jaj, Jason! A kis hősszerelmes! Elszöktök? Igen? Érdekes. Legalább nem leszel teher a nyakunkon, bár apád nem hiszem, hogy mosolyogva fogadná az ötleted. Ja! Szegény, szerencsétlen lány! Át tudom érezni a helyzetedet, ha valami baj van én is mindig elkezdek nyavalyogni meg picsogni. Igazad van, ez a megfelelő hozzáállás! - gunyorosan mosolyogtam a beszédem közben és túlzottan artikuláltam.<br />
- Mi lesz a szerelmespárral, ha nem sikerül elfutniuk a feladatuk elől? Ebből olyan szomorú történetet lehetne írni! - törölgettem a nemlétező könnyeim.<br />
- Jaj Ashley! Mi van, ha Lilith-ék is pont így fognak tenni? Akkor egyedül maradsz örökre, ugyanis egy ilyen kegyetlen embert senki sem szeret. Kivéve Adam-et. Nem is értem, hogyan jöhetsz be neki. - válaszolta Jason.<br />
-Jaj, te csak fogd be! Mindkettőtöknek úgyis befellegzett! Téged Lucifer fog kinyírni, Brittany-t meg Isten. Vagy az angyalok. De nem fognak kegyelmezni egy árulónak. - vágtam vissza neki.<br />
- Lilith pincsi! Fuss utána! - a fiú olyan hangokat adott ki, mintha gügyögne.<br />
- Ne merészeld...! - kiáltottam fel majd torkánál fogva a falhoz nyomtan.<br />
- Ne merészeld Lilith nevét a szádra venni te szerencsétlen... - még illetni akartam egy pár szép szóval, de benyitott valaki.<br />
- Ezt megérdemelted, te mocskos disznó! - kiáltott fel Lilith.Luciahttp://www.blogger.com/profile/03155402541591442071noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5390858371099810752.post-58840802694436244692016-07-18T15:06:00.001-07:002016-07-18T15:06:23.615-07:0018. Fejezet<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: large;">Jared</span></b></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/564x/f4/fb/02/f4fb021e8f4f40b42eb42718de353703.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/564x/f4/fb/02/f4fb021e8f4f40b42eb42718de353703.jpg" style="cursor: move;" width="253" /></a></div>
- Lucifer? - kérdeztem kitágult szemekkel.<br />
- Hát... Tudod... Ő irányít igazából mindent, nem én - dermedten állt és nézett maga elé.<br />
- Tehát azt mondod, hogyha megölöd azt a kettőt, akkor nem jön elő, de ha tudomást szerez róluk, megöl mindenkit? - megint értetlenkedtem.<br />
- Röviden és tömören ennyi. Ja.<br />
- De hát akkor sem ölheted meg őket. Az egyik a társad - próbáltam megállítani.<br />
- Csak azért, mert egymáshoz akartak minket adni. Igazából annyira nem csípem, mert mindig hozzátok húzott a szíve. Ráadásul szerelmes is volt belém. Lucifernek meg ez nem tetszett ezért felbontottuk az eljegyzést - olyan közönyösen mondta, mintha meg sem történt volna.<br />
- Szerelmes volt beléd? - kérdeztem miután értelmeztem és felfogtam a szavait.<br />
- Azt mondta... Várjunk. Te direkt jöttél el velem, hogy Adam-ék együtt maradjanak? - döbbent le.<br />
- Aha - mondtam nemes egyszerűséggel.<br />
- Ó, jaj! Ashley kicsit dühös lesz! Nem láttad? Ő egy vámpír! Bármikor rátámadhat bárkire! - a fejét fogta, miközben sietett tovább a folyosón, Britt-éket keresve.<br />
- Hé! Azt nem tudtam pontosan, hogy vámpír! Bár gondolhattam volna abból, hogy az emberek a táplálékai... - leesett. Vámpír? Komolyan? Lucifer oldalán? Atyám...<br />
- Lehet, hogy kicsit későbbre kéne halasztani Jason-ék keresését, ugyanis rossz előérzetem van. Nagyon rossz.<br />
- Ezek után nekem is. Szerintem menjünk vissza nézzük meg őket, mielőtt kinyírják egymást. - visszafordultunk a szoba felé, ahol hagytuk őket majd rohamtempóban visszaindultunk.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;">Adam</span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: left;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlofb01oLb7X7esp2VbjwPgYwg9rhZE-wGiGQnzxCsN4nG1hlycv-RvYxwrYhaYr0Z9Q1WupJTEhjEJNpVXnu6glNkuoNGSotUZ_IJtatuTtSOIi0izRLIm7IDSVorxaCtD4rEVbAJyrs/s1600/taylor-54e601b566e49bed7e01e0ae.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlofb01oLb7X7esp2VbjwPgYwg9rhZE-wGiGQnzxCsN4nG1hlycv-RvYxwrYhaYr0Z9Q1WupJTEhjEJNpVXnu6glNkuoNGSotUZ_IJtatuTtSOIi0izRLIm7IDSVorxaCtD4rEVbAJyrs/s320/taylor-54e601b566e49bed7e01e0ae.jpg" width="211" /></a></div>
Amint Lilith és Jared elhagyta a szobát kínos csend ereszkedett közénk. Némán bámultam Ashley-t, aki a padlót szemlélte. Össze kellett szednem magam, ha beszélni akartam vele. El kellett neki mondanom, hogy mit érzek valójában iránta, mert ha nem beszélek vele erről, akkor soha többet nem lesz már merszem hozzá. </div>
<div style="text-align: left;">
- Figyelj, Ashley! Beszélnünk kell... - kezdtem bele a mondandómba idegesen, amikor hirtelen félbeszakított.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem akarok erről beszélgetni! Tudom mit akarsz mondani, de nem vagyok rá kíváncsi - fordult el az ablak felé.</div>
<div style="text-align: left;">
- Attól függetlenül én még elmondom - álltam ki magamért. - Nem érdekel, hogy nem vagy rá kíváncsi, de mostanra gyűjtöttem elég bátorságot ahhoz, hogy elmondjam neked mit is érzek irántad!</div>
<div style="text-align: left;">
- De csak röviden - fonta össze karjait a mellkasa előtt.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ezek szerint már tudod, de azért nekikezdek... - álltam neki bátortalanul. - Amikor először megláttalak a folyosón, szerintem már akkor beléd szerettem, de ahogy egyre jobban megismertük egymást, fülig beléd estem. De azóta az eset óta annyira megváltoztál, mintha teljesen kicseréltek volna.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ilyen az élet! Van még valami mondandód? - fordult felém. Érezhetően kissé megrázta, amit mondtam, engem pedig az, hogy ilyen közönyösen reagált. </div>
<div style="text-align: left;">
- Nincs - mondtam halkan erre kiviharzott a szobából, otthagyva egyedül a vegyes érzéseimmel.</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03783671239894620460noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5390858371099810752.post-27126250943776468522016-07-11T05:57:00.000-07:002016-09-02T13:48:53.256-07:0017. Fejezet<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b>Ashley</b></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimRx2PEz28gW55sawkrL2PInyvh5dHcyhe0LNn9jMSPqdXtVydC2vTPolfy4PZgYCMXrW3VschYkqvaK2nbjDLHLMPPXdzICtBA2JCBKoC5SdCgW1jtTPtfoYzR1dSsrBvxNmUckEahYY/s1600/634.TVD.NinaDobrev.mh.010713.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimRx2PEz28gW55sawkrL2PInyvh5dHcyhe0LNn9jMSPqdXtVydC2vTPolfy4PZgYCMXrW3VschYkqvaK2nbjDLHLMPPXdzICtBA2JCBKoC5SdCgW1jtTPtfoYzR1dSsrBvxNmUckEahYY/s320/634.TVD.NinaDobrev.mh.010713.jpg" width="198" /></a></div>
- Tudják Lilith. Mindent tudnak - néztem rá.<br />
- Rájöttem. Most biztos dühös rám, miközben szánalmasnak érzem magam, mert ez miatt aggódok - teljesen ki volt készülve.<br />
- Ilyen a szerelem Lilith. Én abból tudom, nem vagyok szerelmes Adam-be, mert nem aggódok az miatt, hogy rájött, nem ember vagyok. De így már nincs titkos bevetni valónk - keresztbe tettem a lábaimat, miközben az ágyon ültem.<br />
- Ilyenkor azért nem szeretlek, mert nem mutatsz ki semmilyen érzést ilyen helyzetben, de legalább nem problémázol. Én meg itt idegeskedek. A régi Ashley pedig szerintem mar itt bőgne, hogy végünk - nosztalgiázott egy kicsit, amit én rögtön le is állítottam.<br />
- Tudod, hogy a régi Ashley nincs többé. Örülj annak, hogy ilyen vagyok és majd a csatában, ami mellesleg vészesen közeledik, el tudom irányítani a népem - sértődötten elfordultam. A régi Ashley soha nem jöhet vissza. Nem engedhettem meg magamnak, hogy elérzékenyüljek, de azért valamit mégis kezdenem kellett Lilith-tel.<br />
- Na jó! Most szépen bemész a fürdőbe, lemosod a könnyeket, újra erős leszel és beszélsz Jared-del - mondtam neki már mosolyogva.<br />
- Az első három oké, de, hogy nem beszélek Jared-del az holt biztos - jelentette ki.<br />
- Most miért nem? - kérdeztem számat legörbítve, imitálva szomorúságomat.<br />
- Még nem fejeztem be. Csak akkor beszélek vele, ha te is Adam-mel. Legfeljebb nem csak én égek be.<br />
- Hát, ha neked ez kell... - beletörődtem, mert tudtam, addig nem hagyott volna békén, míg bele nem megyek.<br />
- De akkor egy kicsit engedned kell a régi Ashley-nek, hogy előtörjön.<br />
- Tehát azt akarod, hogy őszintén beszéljek vele? - kérdeztem meglepődve.<br />
- Igen. Na benne vagy? - nézett rám ilyen hülye kiskutya szemekkel. Mindig eléri, amit akar.<br />
- Jó, de csak most az egyszer.<br />
- Köszi! - vigyorgott és elindultunk a fiúk szobája felé.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b>Lilith</b></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/564x/5d/98/cf/5d98cf4410bed67c993ce1217fe8f1e2.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/564x/5d/98/cf/5d98cf4410bed67c993ce1217fe8f1e2.jpg" width="238" /></a></div>
Soha nem éreztem még ilyet. Izgultam. Talán ez a jó szó rá. Akárhányszor arra gondoltam, hogy beszélnem kell Jared-del, összeszorult a gyomrom. Valamennyit könnyített a dolgon, hogy Ashley is velem jött, de azok után, hogy tudtam, hogy tudják mit csináltunk kétlem, hogy látni akarnának bármelyikünket is. Néma csendben sétáltunk végig az udvaron. Amikor megláttam az épületet egyre jobban eluralkodott rajtam a pánik. Mi lesz, ha elkezd velem üvöltözni és elküld?<br />
Atyám, úgy beszélek, mint valami gyenge kis ember! Na, ebből elég! Megszaporáztam a lépéseimet, az elő nem fordulhat, hogy Lilith, a démonok királynője egyszerűen fogja magát és megijedjen valami kis varázslótól.<br />
A szobájuk elé érve, mély levegőt vettem és kérdés nélkül benyitottam hozzájuk. Dühös voltam az érzéseim miatt és én nem vagyok egy gyáva kis nyuszi, aki majd ott fog nyavalyogni. Egyszerűen kell lerendezni a dolgokat.<br />
A két fiú meglepetten bámult ránk, miközben én átcsörtettem a szobán és egyszerűen megcsókoltam Jared-et. Nem érdekel ki mit fog mondani, hogy mi mindent fog a fejemhez vágni, Hidegen hagytak a következmények.<br />
Nem mintha Jared annyira ellenkezett volna. Átkarolta a derekam és közelebb húzott magához, én pedig a nyaka köré fontam a karjaim. Nem tudom mennyi ideig maradtunk így. Óvatosan elhúzódott és a homlokát az enyémhez támasztotta.<br />
- Ezt nem igazán szabadna... - mosolyodott el.<br />
- Nem érdekel - nevettem fel, miközben hozzábújtam.<br />
- Most, hogy ezt lerendeztétek itt lenne az ideje leülnünk megbeszélni a dolgokat - szólalt meg Ashley.<br />
- Hát ezek után tényleg lenne mit megbeszélnünk... - jegyezte meg Jared. - Például, hogy miért öltétek meg azokat az embereket.<br />
- Na! Nem kell eltúlozni a dolgokat, csak egy emberről van szó - jegyeztem meg, még mindig Jared-hez bújva. - Egyébként is Ashley kezdett éhessé válni, meg unatkoztunk egy kicsit.<br />
- Komolyan? Unalomból gyilkoltok?<br />
- Nem kell ennyire elítélőnek lenni! Szerintetek hol szocializálódtam? - kérdeztem elhúzódva Jared-től. - A Pokolban! Nem sok más példa volt előttem!<br />
- Ez még mindig nem mentség... - szólt bele a beszélgetésbe Adam is.<br />
- Vagy igen. Oké, hogy a te vérfarkas segged az angyalkák fogadták be, de nem mindenkinek ez jött össze - húzta el a száját Ashley.<br />
- Neked meg mi bajod van velem? - pattant fel Adam az ágyról.<br />
- Csak nyugalom gyerekek! - léptem kettejük közé. - Majd amikor a Brittany és Jason is megérkezik megbeszéljük. Egyébként hol vannak? Már rég láttam őket...<br />
- Nem tudom! - mondták szinte egyszerre. Meglepetten néztem körbe a szobában. Ezek szerint van néhány dolog, amiről én nem tudok.<br />
- Mi ez a hirtelen szabadkozás? Mi az amiről én nem tudok? - mélyen Ashley szemébe néztem. Tudtam, hogy még a kemény énjét is könnyedén megtöröm egy haragosabb pillantással.<br />
- Figyelj, ez nem éppen a legalkalmasabb pillanat arra, hogy ezt megbeszéljük - nézett segélykérően a fiúkra.<br />
- Szerintem is Lilith, nem ez a megfelelő hely és idő, arra, hogy ezt megvitassuk - lépett közelebb Jared. Ahogy odaért mögém, éreztem, hogy kicsit ellágyulok. Gyorsan megráztam magam, majd haragosan megfordultam.<br />
- Én viszont úgy gondolom, hogy most van itt az ideje, hogy rohadt gyorsan elmondjátok miről is van szó.<br />
- Nem fogsz örülni... - jelezte Ashley. - Jason és Brittany eléggé közel kerültek egymáshoz...<br />
- Hogy mi van? - üvöltöttem rá a lányra.<br />
- Most mit vagy ilyen dühös, pont ugyanazt csinálod te is Jared-del - jegyezte meg Adam. Odakaptam a fejem és ahogy az arcát elnéztem még azt is megbánta, hogy megszületett.<br />
- Mit mondtál? - kérdeztem vissza. Erre ő összehúzta magát és megadóan felemelte a kezeit. - Még egy ilyen megjegyzés és már nem fogod a kezeidet emelgetni - kikerekedett szemekkel bámult rám és óvatosan összefonta maga előtt a karjait. - Megyek és megkeresem őket! - indultam el az ajtó felé, amikor Jared óvatosan megfogta a karom.<br />
- Veled megyek... - fogta meg a kezem.<br />
- Gyere! - rántottam meg a vállam. Hamar elhagytuk a kollégiumot. Ötletem se volt, hogy hol keressük.<br />
- Ne légy velük túl szigorú, kérlek! - kérlelt.<br />
- Miért ne?<br />
- Mert ugyanazt csináljuk mi is...<br />
- Nem, ez más helyzet! - kiáltottam rá.<br />
- Nem éppen - állított meg. - Pont ugyanaz. Egymásba szerettünk és ő velük is ez történt!<br />
- De a helyzet más!<br />
- Azért, mert ez veled történik? - kérdezi mélyen a szemembe nézve. Még soha senki nem kérdőjelezte meg a döntéseimet.<br />
- Pontosan azért!<br />
- Igazságtalan vagy velük szemben, ha nem lenne ekkora hatalmad, akkor ezt más is megtehetné veled.<br />
- Hidd el meg is fogja tenni és velük is! - mondom elhalkítva a hangom. - És hidd el, ha én vetek véget azzal mindannyian jobban járunk! Mi így is, úgy is meg fogjuk szívni...<br />
- Miért, ki fog bármit is tenni? - kérdezte értetlenkedve.<br />
- Lucifer - már szinte suttogtam. - Ha én ölöm meg őket, akkor csak ők ketten halnak, keveset szenvedve, de ha ő jön ide azt mindenki megsínyli és nem lesz egyszerű haláluk.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03783671239894620460noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5390858371099810752.post-40257440386337718562016-07-07T02:27:00.001-07:002016-07-07T02:27:28.625-07:00Nem rész!A mai napon egy kedves olvasónktól kaptunk egy fejlécet, amit ő készített a blogunk számára. Itt is szeretnénk megköszönni még egyszer <a href="https://www.blogger.com/profile/13415486014535710419">Évi</a>-nek, aki egyébként a <a href="http://sistermiaessabrina.blogspot.hu/">Sister</a> blog szerkesztője.<br />
<br />
Ez lenne a fejléc:<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUTtixyUBNVW5sXH9wSCrU0LyLK2df3peJeiaD1etqEoW0vSFVKtNUsoydNhliZB2PNvrz-peWrM4U-BMs8EoThU0l5egTnAU5tPkvkxaEzz1YrAmMBr6NpTP4-hmdTPOtTtjJ6LzQZs0/s1600/A+mi+eletnk+ksz.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="230" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUTtixyUBNVW5sXH9wSCrU0LyLK2df3peJeiaD1etqEoW0vSFVKtNUsoydNhliZB2PNvrz-peWrM4U-BMs8EoThU0l5egTnAU5tPkvkxaEzz1YrAmMBr6NpTP4-hmdTPOtTtjJ6LzQZs0/s400/A+mi+eletnk+ksz.png" width="400" /></a></div>
<br />
Még sok-sok köszönet a készítőnek! :*Luciahttp://www.blogger.com/profile/03155402541591442071noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5390858371099810752.post-49882327808009284242016-07-04T12:59:00.001-07:002016-09-02T13:47:16.957-07:0016. fejezet<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;">Adam</span></b></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2QjQvRGV0s034noYqPOtBJ_8uIrpvAdXYhUjU1ND2tfqeZRz9LaQ812ln2D7lqo5y5-E52YfYHJFgAAhwjAMbPx_psHmanJ6Tpdt6mXT5NY_PFTxdU-aHgBpbMScsiW7c7hYWKli4Pqs/s1600/01_MarkSegal_20110804_TFM_0070.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="239" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2QjQvRGV0s034noYqPOtBJ_8uIrpvAdXYhUjU1ND2tfqeZRz9LaQ812ln2D7lqo5y5-E52YfYHJFgAAhwjAMbPx_psHmanJ6Tpdt6mXT5NY_PFTxdU-aHgBpbMScsiW7c7hYWKli4Pqs/s320/01_MarkSegal_20110804_TFM_0070.jpg" width="320" /></a></div>
Kissé lesokkolva álltam. Csak úgy otthagyott. Ennyit a kedvességről... Van egy olyan érzésem, hogy valaki eléggé megbánthatta, de nem tudtam kit kérdezni. Lilith elbűvölő mosollyal elküldene a Pokolba, mert végülis ő mindezt megteheti minden különösebb ok nélkül. Jason, pedig még csak meg sem hallgatna. Talán ha Brittany kérdezi meg, akkor mondana valamit. Ám nem biztos, hogy jó ötlet lenne az ellenség érzéseiről kérdezősködni. Ashley érezhetően nem akar róla beszélni. Felbosszantani meg egyáltalán nem óhajtom, úgyhogy a régi jó módszer maradt csak, a hallgatózás.<br />
Épp indultam volna Ashley után, amikor Britt érintette meg a vállam.<br />
- Adam, beszélnünk kell - szólalt meg. Úgy éreztem, hogy valami rosszatt csinált (ám ez nem volt újdonság). - Jelentettem az Égieknek Lilithék gyilkolását. - bűntudatott éreztem a hangjában. El is vártam...<br />
- Hogy mégis mit csináltál? Azzal tisztában vagy, hogy ők súlyosabb dolgokat is jelenthetnének? Eddig azért nem tették, mert feltehetőleg Lilth még nem is tudja. De amint a fülébe jut a dolog kétlem, hogy jelentené. Helyette megkínoz a Pokolban és szép lassan megöl - üvöltöttem rá. - Nem mintha mindez az én problémám lenne, te fogsz lent vergődni. Mondd meg Britt, miért tetted? Ennyire halálvágyad van?<br />
- Nem tudom miről beszélsz... - nem hallatszott valami magabiztosnak. Szörnyen hazudik.<br />
- Mindketten tudjuk, hogy rólad és Jasonről beszélek. Mi elnézőek vagyunk Jareddel, de ők nem. Sem veled, sem a szerelmeddel -enyhe undorral ejtettem ki az utolsó szót, pedig tudtam, hogy nekem is hasonló érzéseim vannak Ashley iránt. - Hihetetlen vagy.<br />
Megfordultam és sietve visszaindultam a kollégiumba.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;">Jared</span></b></div>
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsaJvW9Bmk7ci9k2dGHeKNk0pHe4wZ0z3oF2KWMkyv9f84ktkFZQRw-IVfrP6X1xj06MxnL540-XXo1BAshD4FW95RzVIMYKzrPCgp-tzJXa-vEWRbEUx9KDlarg8RGAiku1TkEVt-Pek/s1600/Evan_Peters.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsaJvW9Bmk7ci9k2dGHeKNk0pHe4wZ0z3oF2KWMkyv9f84ktkFZQRw-IVfrP6X1xj06MxnL540-XXo1BAshD4FW95RzVIMYKzrPCgp-tzJXa-vEWRbEUx9KDlarg8RGAiku1TkEVt-Pek/s320/Evan_Peters.jpg" width="320" /></a>Megcsókolt. Lilith megcsókolt. Azt hittem, hogy csak álmodok és semmi sem igaz az egészből. Visszabotorkáltam a szobánkba, ahol idegbeteg ábrázattal Adam köszöntött. Furcsán néztem rá magyarázatot várva.<br />
- Brittany elmondta nekik - fogalmam nem volt miről beszél.<br />
- Mi?<br />
- Ugye? Nekem is ez volt a reakcióm. Ők sokkal többel vissza tudnak támadni, mint ez, például mind hármunk szerelmi életével. Levisznek a Pokolba és megölnek. Végünk. Vagy...<br />
- Nyugi Adam! Lassíts le és először mondd el, hogy mit is jelentett Britt. Nem vagyok képben.<br />
- Nem is tudod? - kikerekedett szemekkel nézett rám.<br />
- Mit kéne és miért tudnom? - értetlenkedtem tovább.<br />
- Hát, tudod...<br />
- Bökd már ki! - már idegesített, hogy nem tudja kimondani.<br />
- Lilith és Ashley együtt elmentek gyilkolni.<br />
Lesokkoltam.<br />
- Ashley nem ember? - próbáltam összeszedni a gondolataimat.<br />
- Ezek szerint... Senki sem tudja, hogy mi lehet - mondja szenvedő arccal. Hirtelen felindulásból kimentem a szobából. Lilith-ék felé vettem az irányt. Dörömbölni kezdtem az ajtajukon, Adam pedig mögülem figyelte az eseményeket.<br />
- Lilith! Nyisd ki! Most! - szinte üvöltöttem. Zár kattanás hallatszott, majd Ashley dugta ki a fejét az ajtón.<br />
- Küldd ki a barátnődet a szobából!<br />
- Mert, ha nem? Akkor mi lesz? - érdeklődő fejet vágott. A felszín mögött biztos elküldött már Luciferhez.<br />
- Nekem te is jó leszel - hangzott hátam mögül a válasz. Ashley-nek most tűnhetett csak fel, hogy ott áll Adam, mert szemei tagra nyíltak. Először csak állt sokkolva, aztán olyan gyorsan, amit emberi szem nem érzékelne ránk csapta az ajtót.<br />
- Hát ez nem volt sikeres. - mondta Adam, ahogy vissza szobank felé indultunk volna. Végül is mit vártam? Démon. A bejárat előtt Brittany alakját fedeztem fel.<br />
- Srácok, srácok! Válaszoltak!Luciahttp://www.blogger.com/profile/03155402541591442071noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5390858371099810752.post-90937515222787975582016-06-27T14:45:00.000-07:002016-09-02T13:46:10.794-07:0015. fejezet<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"><b>Ashley</b></span></div>
<br />
<a href="http://fullhdpictures.com/wp-content/uploads/2015/12/Nina-Dobrev-Hairstyle.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://fullhdpictures.com/wp-content/uploads/2015/12/Nina-Dobrev-Hairstyle.jpg" height="320" width="213" /></a> Valahogy rossz előérzetem volt. Jason-t azóta nem láttam mióta elmentünk öldökölni. Úgy <br />
gondoltam biztos egyből Brittany-hoz futott. De, ha hozzá sietett, akkor el is mondta neki, nem? Meg kellett keresnem még mielőtt bármit is elkotyogott volna.<br />
Mindenhol kerestem, de ahogy megtaláltam rájöttem: elkéstem. Valamiről nagyon elmélyülten beszélt a lánynak, aki tátott szájjal, sápadtan állt. Nem tudtam, hogy közbe kéne-e avatkoznom vagy inkább csak hallgatóznom. Az utóbbi mellett döntöttem.<br />
- Amikor pedig elmentek olyanok voltak, mint akik csak szórakozni mennek - Jason teljesen el volt képedve. Miért, mit gondolt, majd mélabúsan megyünk gyilkolni?<br />
- Ja-Jason, ezt muszáj je-jelentenem. Kérlek, bocsáss meg! - viharzott el Brittany.<br />
Eljött az én időm, odasétáltam a fiúhoz és gúnyosan mosolyogtam rá.<br />
- Csak nem dobott a kislány? Milyen szomorú!<br />
- Hagyjál békén! - kiáltott fel fájdalmasan.<br />
- Nekem te ne parancsolgass, áruló! Nehogy azt hidd, hogy ezt nem mondom el Lilith-nek! - mondtam dühösen.<br />
- Fussál csak hozzá, úgyis egyedül ehhez értesz! - nézett rám megvetően.<br />
- Egyszer majd úgyis elérem, hogy társként kezeljen és ne, mint beosztottját! - ezzel a mondattal befejeztem a beszélgetést és elmentem innen. Nem tudtam, hova megyek, csak el. Valami nedveset éreztem az arcomon, de nem tudtam, mi az. Meg akartam fogni, de végiggurult a kezemen. Könny volt. Én addig a napig még sohasem sírtam, még, amikor anyám szidalmazott, akkor sem. De aznap... Mindig is azt akartam, hogy társaként kezeljen. Utáltam, hogy mindig lenézett, de elfogadtam, mert ha nem engedelmeskedtem volna neki, valószínűleg megölt volna. Erősnek kellett maradnom, így abbahagytam a sírást. Visszafele vettem az irányt a kampusz felé, de nekimentem valakinek.<br />
- Te sírtál? - kérdezte Adam.<br />
- Ezt nézed ki belőlem? Tényleg? - felvettem a maszkomat, ami elrejti az érzelmeimet és újra gonosz vámpír lettem kívül.<br />
- Én, vagyis te... - kezdte volna el, de én otthagytam.<br />
- Viszlát, Adam. - nem táplálhattam érzéseket senki felé. Egy gyilkos voltam, nem egy egyetemista lány, aki lenni akartam.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"><b>Lilith</b></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://s8.favim.com/610/150602/ahs-american-horror-story-evan-peters-taissa-farmiga-Favim.com-2784968.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://s8.favim.com/610/150602/ahs-american-horror-story-evan-peters-taissa-farmiga-Favim.com-2784968.jpg" height="315" width="320" /></a></div>
Az ágyamon feküdtem a plafont bámulva. Teljesen összezavarodtam Jared viselkedése miatt. Amióta bocsánatot kértem tőle egyáltalán nem is keresett. Nem biztos, hogy oda kellett volna mennem hozzá. Mit is gondoltam? Hogy majd a nyakamba borul és szerelmet vall vagy tudom is én...<br />
Hirtelen kopogtatást hallottam az ajtó felől. Nem igazán számítottam senkire, ezért sietve kellett felkapnom valami rendes ruhát, mert hiányosan voltam felöltözve. A kócos hajammal is gyorsan próbáltam valamit kezdeni, de az elmosódott sminkkel már nem tudtam mit csinálni.<br />
Újra kopogtak az ajtón. Gyorsan odasiettem és kitártam az ajtót.<br />
Nagyon meglepődtem az ismerős alak láttán... Jared állt előttem a félhomályban. Csak a hold sápadt fénye szűrődött be az ablakon. Meg se tudtam szólalni és ő is hallgatott.<br />
Néhány percen keresztül csak egymást nézve álltunk. Végül Jared törte meg a csendet:<br />
- Igazándiból nem tudom miért jöttem ide. Egyszerűen szükségem van erre a beszélgetésre. Tudom, hogy nehezen beszélsz az érzéseidről és nem is várom el, hogy teljesen megnyílj előttem - egy pillanatra elhallgatott. - Azt hiszem, megkedveltelek. Tudom, hogy szinte lehetetlen, hogy bármi is legyen köztünk és nem is tudom, hogy gondoltam azt, hogy idejövök és így rád rontok ezzel... Biztos vagyok benne, hogy te nem érzel irán...<br />
Hirtelen a nyakába ugrottam és megcsókoltam. Pár másodpercig tartott csak, mert tudatosult bennem, hogy milyen hülyeséget csináltam. Azonnal ellöktem magamtól. Könnyek szöktek a szemembe és halkan annyit mondtam:<br />
- Most menj el! Kérlek! - sírtam. Jared megtántorodott. A sötétben már nem tudtam olvasni az arcáról. Nem vártam meg a reakcióját, helyette gyorsan becsuktam az ajtót és ráfordítottam a kulcsot.<br />
Ledőltem az ágyamra...<br />
<br />
Egész éjszaka sírtam, nem tudtam elaludni...Luciahttp://www.blogger.com/profile/03155402541591442071noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5390858371099810752.post-21779012934690092912016-06-23T12:46:00.001-07:002016-06-23T12:46:53.979-07:00Díj #2Köszönjük szépen az 1826 megtekintést és a 9 feliratkozót!<br />
Nagyon hálásak vagyunk nektek, amiért ennyire érdeklődtök a blog iránt!<br />
Köszönjük szépen a 289 Wattpad megtekintést és azt a 36 szavazatot is!<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-zvZByD9Nlak/VwoaR48aunI/AAAAAAAAADU/cL069hvdoYAMWMRbA4oUwMpkzclEgOQ3QCKgB/s200/dorothy%2Bblog%2Bward.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://4.bp.blogspot.com/-zvZByD9Nlak/VwoaR48aunI/AAAAAAAAADU/cL069hvdoYAMWMRbA4oUwMpkzclEgOQ3QCKgB/s200/dorothy%2Bblog%2Bward.png" /></a></div>
<br />
Köszönjük a díjat <b class="nme pn_std"><a href="https://www.blogger.com/profile/13415486014535710419">Évi</a></b>-nek, aki a <a href="http://sistermiaessabrina.blogspot.hu/">Sister</a> blog írója.<br />
<b>Íme a feltételek:</b><br />
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;">
<b></b><br /></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;">
1. Köszönd meg a díjat és tedd ki, kitől kaptad!</div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;">
2. Olvasd el annak a blogját, akitől kaptad!</div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;">
3. Írj 12 dolgot az illető blogjáról!</div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;">
4. Írj 12 dolgot a saját blogodról!</div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;">
5. Válaszolj a 12 kérdésre!</div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;">
6. Tegyél fel 12 kérdést! </div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;">
7. Kommentelj annak a blogjára, akitől kaptad a díjat, hiszen mindenkinek jólesik a visszajelzés. Ez lehet kritika, vélemény, a lényeg, hogy építőjellegű legyen! (Ha már megtetted, ezt a pontot hagyd figyelmen kívül:)<br />
<br /></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;">
<b>12 dolog Évi blogjáról:</b><br />
<b>1. </b>A karakterválasztás jól sikerült.<br />
<b>2. </b>Eddig 16 része van.<br />
<b>3. </b>Kidolgozottak a szereplők.<br />
<b>4. </b>E/1-ben és múlt időben íródik.</div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;">
<b>5. </b>A legtöbb rész Mia szemszögéből íródik.<br />
<b>6. </b>A történet azzal kezdődik, hogy Mia-t örökbe fogadják.<br />
<b>7. </b>A részekben vannak képek.<br />
<b>8. </b>A fejléc egy szerkesztett fotó.<br />
<b>9. </b>Eseménydúsak a részek.<b><br /></b><br />
<b>10. </b>Januárban indult a blog.<br />
<b>11. </b>Általában hetente vannak új részek.<br />
<b>12. </b>A szereplők karaktereinek nagy részét a Disney csatorna sorozataiból ismerhetjük.</div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;">
<br /></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;">
<b>12 dolog a saját blogunkról:</b></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;">
<br />
<b>1.</b> A történetet 4 szemszögből írjuk és mindegyik E/1-ben van.<br />
<b>2.</b> Ashley-t és Jared-et Csenge írja.<br />
<b>3.</b> Lilith-et és Adam-et Vanilia írja.<br />
<b>4.</b> Eddig 14 fejezet van kint a blogon.<br />
<b>5.</b> A 10., 11. és a 12. fejezetben felfedtük a szereplők kilétét.<br />
<b>6.</b> Ezek visszaemlékezések voltak.<br />
<b>7.</b> Tegnap érkezett meg az új rész.<br />
<b>8.</b> A részek hetente érkeznek, hétfőnként.<br />
<b>9.</b> A design-t és a fejlécet Annabelle Lya Pech készítette.<br />
<b>10.</b> Ez az első blogunk közösen és én (Vanilia) nagyon remélem, hogy majd még a későbbiekben is írunk valamit közösen.<br />
<b>11.</b> A történetben senki sincs biztonságban. Bárki bármikor meghalhat.<br />
<b>12.</b> Lesz, majd benne szerelmi szál.</div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;">
<br /></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;">
<b>12 válasz:</b><br />
<br />
<b>1. Jellemezd a blogodat egy szóval! Jellemezd a blogomat egy szóval!</b><br />
<i>Csenge</i>: bonyodalom, lekötő<br />
<i>Vanilia: </i>kavalkád, érdekes<br />
<br />
<b>2. Mit szeretsz a blogolásban? </b><br />
<i>Csenge: </i>Azt, hogy megálmodhatom a történetet és személyiséget teremthetek a szereplőknek.<br />
<i>Vanilia:</i> Magát az írást. Imádok írni és ezt a blogolással megtehetem (jó hülyén fogalmaztam meg)<br />
<div>
<i><br /></i></div>
<b>3. Honnan meríted az ötleteidet?</b><br />
<i>Csenge: </i>Nem tudom :D<br />
<i>Vanilia: </i>A fejemből (???)<br />
<div>
<i><br /></i></div>
<b>4. Előre kialakított történet alapján irányítod a szálakat vagy ösztönből jönnek?</b><br />
<i>Csenge: </i>Van egy kitalált vége a történetnek, de maguk az események a fejünkből jönnek (meg azért meg is beszéljük őket).<br />
<i>Vanilia: </i>Van egy előre kitalált vége a történetnek, de a részletek ösztönből jönnek (meg azért meg is beszéljük őket).<br />
<i><br /></i>
<b>5. Mi ösztönzött arra, hogy blogolni kezdj?</b><br />
<i>Csenge: </i>A gondolataim lejegyzetelése talán.<br />
<i>Vanilia: </i>Az írás szeretete...<br />
<div>
<i><br /></i></div>
<b>6. Írd le röviden a blogod történetét!</b><br />
6 különleges fiatal egy egyetemre kerül egy felsőbb erő parancsára. (A lényeg ennyi :) )<br />
<div>
<i><br /></i></div>
<b>7. Könyvek, amiket mostanában olvastál?</b><br />
<i>Csenge: Végzet ereklyéi sorozat</i><br />
<i>Vanilia: </i>A <i>Vörös királynő</i> <3<br />
<div>
<i><br /></i></div>
<b>8. Sorozatok, amiket nézel?</b><br />
<i>Csenge: Pretty Little Liars, Awkward, American Horror Story</i><br />
<i>Vanilia: American Horror Story, Teen Wolf, Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot, Doctor Who, Awkward, Supernatural, The Royals, The Walking Dead, Breaking Bad, Trónok Harca </i>és<i> The Librarians</i> (azt hiszem be kéne fejezenem néhányat...)<br />
<div>
<i><br /></i></div>
<b>9. Filmek, amiket mostanában láttál?</b><br />
<i>Csenge: </i>X-man: Apokalipszis-t láttam a moziban, de nem vagyok valami nagy filmrajongó.<br />
<i>Vanilia: </i>Nem igazán nézek filmeket...<br />
<div>
<i><br /></i></div>
<b>10. Mi a kedvenc műfajod?</b><br />
<i>Csenge: </i>Fantasy<br />
<i>Vanilia:</i> Fantasy vagy horror, nem tudok dönteni<br />
<i><br /></i>
<b>11. Blogolás mellett van másik hobbid is?</b><br />
<i>Csenge: </i>Sorozatnézés, zenehallgatás, zenélés<br />
<i>Vanilia: </i>Olvasás, sorozat nézés, zenehallgatás és még biztos van néhány, de most semmi más nem jut az eszembe...<br />
<div>
<i><br /></i></div>
<b>12. Későbbiekben szeretnél komolyabban foglalkozni az írással?</b><br />
<i>Csenge: </i>Nem tudom, fogalmam sincs mivel szeretnék majd foglalkozni.<i><br /></i></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;">
<i>Vanilia: </i>Igen :)<br />
<i><br /></i></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;">
<b>12 kérdésünk:</b><br />
<b><br /></b><b>1. Miért kezdtél el írni/mi adott ihletet?</b><br />
<b>2. Mi(k) a kedvenc könyve(id)?</b><br />
<b>3. Mi az érdeklődési köröd? (pl.: sorozatok, játékok, könyvek, filmek...)</b><br />
<b>4. Mit szeretnél kezdeni az életeddel? (Vagy mit kezdtél vele?)</b><br />
<b>5. Milyen fajta zenéket szeretsz?</b><br />
<b>6. Mik az álmaid a jövőre nézve?</b><br />
<b>7. Szoktál cikkeket olvasni az írással kapcsolatban?</b><br />
<b>8. Olvasol rendszeresen valamilyen irodalmi magazint?</b><br />
<b>9. Ha igen, melyik(ek)et?</b><br />
<b>10. Voltál már írói válságban?</b><br />
<b>11. Ha igen, akkor hogy lábaltál ki belőle?</b><br />
<b>12. Szoktál zenét hallgatni írás közben? Ha igen, miket?</b><br />
<b><br /></b><b>Kihívottjaink:</b><br />
<b><br /></b>
<b><a href="http://nemhetkoznapimese.blogspot.hu/">Mese</a></b><br />
<b><br /></b>
<br />
Még egyszer nagyon szépen köszönjük! :*</div>
Luciahttp://www.blogger.com/profile/03155402541591442071noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5390858371099810752.post-75530703894447404652016-06-20T14:12:00.000-07:002016-06-20T14:12:35.007-07:0014. fejezet<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"><b>Jared</b></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiB7BEujAtyqcnfTmlLKqpTWkQ-vhxc2XOXqP3xjoVivNlxYoaZQrzG9Ko4PVw82A3I8A_QEDxuAXDCby4gcEotSZ9WSn_aaPoS__mefb9rDpr6i98rARt5UsN9qb9I6uARTQktGSGJlPA/s1600/evan-peters_5.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiB7BEujAtyqcnfTmlLKqpTWkQ-vhxc2XOXqP3xjoVivNlxYoaZQrzG9Ko4PVw82A3I8A_QEDxuAXDCby4gcEotSZ9WSn_aaPoS__mefb9rDpr6i98rARt5UsN9qb9I6uARTQktGSGJlPA/s320/evan-peters_5.jpg" width="240" /></a></div>
Valami nagyon nem stimmelt. Sem Brittany-val sem Adam-mal. Valamit titkoltak előlem. Mikor megérkezett Adam, kérdőre is vontam.<br />
- Hé, haver! Hol voltál egész délután? Nem láttalak sehol - kérdeztem.<br />
- Délután beszéltem Ashley-vel, meg motoroztunk, hogy ki tudjak belőle szedni valami infót, de nem jött össze. Most épp Britt-től jövök. Beszéltem vele, mert olyan furcsa mostanában - ennyit mondott és fordult is volna el, ha meg nem állítom.<br />
- Mit titkoltok, amit nem tudhatok? - kérdeztem felháborodva, hogy már a legjobb barátom sem mondja el.<br />
- Semmit. Honnan veszed, hogy titkolunk valamit? Inkább azt mondd el, te mit rejtegetsz. Láttalak ám Lilith-tel! Nem tudsz hazudni - közölte szikrázó szemekkel, majd bevonult a fürdőbe. Olyan furcsa volt mindenki. Lilith szó nélkül elrohant, Adam és Britt pedig nem avattak be semmibe. Mi történhetett, amivel ennyire elriasztottam mindenkit?<br />
Reggel, mikor felébredtem, a folyosóról ordibálás hallatszott be. Gyorsan felkaptam valamit és kinéztem, vajon mi történt.<br />
- Utolsó figyelmeztetés! Ha nem jössz elő... - kinyitottam az ajtót és Lilith félbe hagyta a mondatot.<br />
- Szép jó reggelt neked is Lilith! - köszöntem neki vigyorogva dühkitörésén.<br />
- Helló... Csak azt akartam mondani: bocs a tegnapiért, hogy otthagytalak. Szia! - láttam, hogy a végére már belepirult mondandójába. Hogy Lilith bocsánatot kérjen és elismerte, hogy hibázott... Ilyen is csak egyszer történik.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;">Adam</span></b></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://pbs.twimg.com/media/CNh6rkOUkAA1Mlz.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://pbs.twimg.com/media/CNh6rkOUkAA1Mlz.png" width="220" /></a></div>
Reggel a folyosóról beszűrődő kiabálásra ébredtem. Nem tudtam a hangot emberhez kötni, így kikászálódtam az ágyból, de Jared gyorsabb volt nálam és kitárta az ajtó, én pedig a mögött hallgatóztam. Lilith volt az. Halvány lila gőzöm nem volt róla mit akar, de attól tartottam, hogy mindjárt letépi Jared fejét. Csendesen hallgattam a beszélgetést, majd megdöbbenve tapasztaltam azt, hogy Lilith (ismétlem Lilith!) bocsánatot kért tőle. Kikerekedett szemekkel bámultam magam elé. Ilyen sem történik minden nap.<br />
- Ha már bocsánatot kértél - kezdi Jared magabiztosan. Legalább is annak tűnt, de biztos vagyok, hogy valaki, aki szemtől-szemben áll Lilith-tel az nem tud magabiztos lenni. - lenne kedved eljönni egy rendes randira?<br />
Fel sem fogtam mit mondott, megbeszéltük, hogy nem randizunk az ellenséggel, erre meg a szemem láttára (inkább a fülem hallatára) elhívja? Mégis mit gondol? Valami hasonló járhatott Lilith fejében is.<br />
- Most komolyan? - kérdezte kétkedőn. - Biztos vagy te ebben? Nem tudom mennyire örülnek a pajtásaid, ha egy démonnal randizol.<br />
Kinéztem az ajtó résén, hátha jobban látok valamit.<br />
- Nem igazán érdekelnek a "pajtáskáim" - lépett közelebb Lilith-hez. A kezét a lány derekára tette, ő pedig átkulcsolta Jared nyakát. Itt jött el a pont, amikor már tényleg közbe kellett lépnem.<br />
- Szép jó reggelt! - léptem elő nyújtózkodva, mint aki a fürdőből jön éppen elő. - Ugye nem zavartam meg semmit? - elégedetten figyeltem, ahogy szétrebbennek.<br />
- Dehogy! - mondja Lilith elpirulva (ismétlem elpirulva!). - Jared, majd beszélünk! - gyorsan elsietett.<br />
- Milyen furcsán viselkedett... - mondom. Aztán próbálok elillanni, de Jared ismét gyorsabb nálam é elkapja a pólómat.<br />
- Muszáj volt? - néz rám dühösen. - Tényleg szükség volt erre? - már kiabálni is elkezdett.<br />
- Megbeszéltük, hogy nem kavarunk az ellenséggel! - üvöltök rá vissza.<br />
- Miért nem érted, hogy ez felülírja azt? Mindezt Brittany-val beszéltük meg! Ha ő nincs itt nem érvényes! Ennyi! - morogva bevonul a fürdőbe, én pedig még egy kicsit álldogálok a fal mellett a mondottakon gondolkodva. Mégis hogy értette azt, hogy ez felülírja, amit megbeszéltünk?Luciahttp://www.blogger.com/profile/03155402541591442071noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5390858371099810752.post-85524685946831322672016-06-18T05:30:00.002-07:002016-06-19T07:13:46.201-07:00Nem rész!Sajnálattal kell közölnünk, hogy több bejegyzés nem lesz Brittany és Jason szemszögéből, mert ihlethiányban szenvedünk és ők azok a szereplők, akiket legkevésbé szeretünk. Ha valaki kéri, akkor különkiadás formájában még lehet az ő gondolataikról hallani, de, ha nem muszáj, nem erőltetjük. Persze a történet során még nagy szerepet fognak játszani, úgyhogy senkinek sem kell elkeserednie. Köszönjük a megértéseteket, a következő részt pedig a megszokott időben hozzuk. :)Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03783671239894620460noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5390858371099810752.post-42092351706247964512016-06-13T12:17:00.000-07:002016-06-13T12:17:52.690-07:0013. fejezet<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;">Ashley</span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;"><br /></span></b></div>
<a href="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/736x/a8/de/a9/a8dea980b78485efc73bb1e5e87a1417.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/736x/a8/de/a9/a8dea980b78485efc73bb1e5e87a1417.jpg" width="233" /></a> - Figyi! Menjünk már vissza oda a pöcegödörbe. Tudod, fázni emberi szokás - mosolyogtam gonoszan Adamra, akinek a motorján ültem és semmit nem tudott rólam.<br />
- Mióta vagy te ilyen nagyszájú? - kérdezte homlokát ráncolva.<br />
- Amíg nem ismersz, ne alkoss véleményt! Tudod, én ilyen is vagyok, meg olyan is... - mondtam neki sejtelmesen.<br />
- Oké... - nem tetszett ahogy nézett rám.<br />
- Jaj, ne nézz már rám ilyen csúnyán. Csak kicsit merészebb lettem, baj az?<br />
- Olyan vagy, mint aki betépett vagy bepiált - szememre hányta a viselkedésem, ami nem volt kedvemre.<br />
- Ilyen vagyok. Szokj hozzá! - mondtam unottan, aztán faképnél hagytam szerencsétlent a kollégium előtt. Az, hogy emberből táplálkoztam teljesen felszabadított. Az udvaron találtam Jason-t.<br />
- Ashley, ugye nem te voltál? - kérdezte mérgesen.<br />
- Jaj szegények! Úgy sajnálom őket! Nem is tudom elképzelni, hogyan történhetett ilyen szörnyűség... lecsapolni valakit. Borzasztó! Annyira szomorú vagyok...brühühü - műsírásom kezdett átmenni nevetésbe. -Viccet félretéve! Persze, hogy én voltam! - gonoszul felnevettem. Az sem érdekelt ki hallja meg.<br />
- Ti nyomorultak! Mindenhol kerestelek már téged Ash, erre pont te tartottad fel Jason? - Lilith kiabálása szakította félbe a műsoromat.<br />
- Mit szeretnél Lil? - kérdeztem tőle.<br />
- Neked Lilith, te barom! Te voltál, igaz? Egy nem lett volna elég? - kérdezte, miközben a fejét fogta. - Megmondtam, hogy ne csinálj semmi baromságot az első néhány napban! Ha szeretnéd elmehetünk beszélgetni Luciferrel, hogy mi a pontos terv. Néhány napig lent is hagylak - üvöltött rám.<br />
- Nyugi! Minden a legnagyobb rendben! Adam-et is leráztam és most legalább két hétig nem kell kajálnom. Örüljetek velem! - tényleg olyan voltam, mint, aki beszívott.<br />
- Aha... - csak ennyit hallottam Jason szájából. Olyan gyorsan, hogy nem láthatta odamentem mögé és kést szegeztem a nyakához.<br />
- Figyelj! Még egy ilyen szólás és itt fogsz elvérezni az udvaron. Amúgy meg, ha annyira jónak hiszed magad, fuss a kis Brittany-dhoz és vetesd be magad a seregébe - szinte köptem a szavakat Jason felé.<br />
- Oké, oké csak engedj már el! Nem állok át senkihez, jó? Csak engedj el! - berezelt a kis drága. Milyen aranyos!<br />
- Tudod mit Lilith? Kedvem lenne pár végtagot levágni. Mit szólsz hozzá? Ma éjszaka egy buli? - kérdeztem kacsintgatva barátnőmtől.<br />
- Na jó! Ennek nem tudok ellenállni! Mielőtt bármi baromságot csinálnál, legalább nekem szólj, hogy előtte jól megverjelek - mosolyodott el, majd belém karolt. - Szóltál volna, még el is intéztem volna neked. Tudod mindenhol vannak kapcsolataim...<br />
Elkezdtünk ugrándozni, mint az öt évesek, akik a játszótérre igyekeznek. Csakhogy ahova mi tartottunk az nem játszótér volt... bár nekünk igen, csak az áldozatoknak nem biztos, hogy olyan jó móka volt. Elmentünk a sikátorba, ahol az egyik fiút félre vontuk.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;">Lilith</span></b></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://cdn01.cdn.justjaredjr.com/wp-content/uploads/pictures/2014/08/taissa-emmys/taissa-farmiga-emmy-awards-04.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://cdn01.cdn.justjaredjr.com/wp-content/uploads/pictures/2014/08/taissa-emmys/taissa-farmiga-emmy-awards-04.jpg" height="320" width="213" /></a></div>
Ashley, amikor embervért ivott, akkor teljesen bepörgött. Minden értelemben. Ilyenkor bírtam a legjobban! Nem igazán vagyok emberszerető, így általában megengedtem neki a csapolást, de megmondtam neki, hogy nem akartam öldöklést az első néhány hétben. Nem azért akadtam ki rá, hogy lecsapolta azt a néhány embert, mert leszarom. Az zavart, hogy nem követte a parancsot.<br />
Meg akartam büntetni, de túlságosan is tetszett a terve, így inkább útnak indultunk keresni egy áldozatot. Ha már Ash elkezdte az öldöklést, nehogy abbamaradjon. Egy sikátorban várakoztunk egy gyanútlan arra sétáló gyalogosra.<br />
Nem sokára egy fiú sétált el előttünk, mi pedig gyorsan még mielőtt megszólalhatott volna, lefogtuk a száját és az egyik kuka mögé húztuk. Kihúztam a késem a csizmámból. Átvetettem a lábam a srác derekán, majd közelebb hajoltam hozzá.<br />
- Rosszkor voltál, rossz helyen - vigyorodtam el. - Persze, ez nekünk csak jó!<br />
A késem lassan végig húztam az oldalán, majd figyeltem, ahogy a vér elkezd csordogálni a fiú oldalából. Az arca eltorzult a fájdalomtól és a félelemtől.<br />
- Ne hidd, hogy majd a halál könnyít a dolgon. Pont ugyanott fogjuk folytatni, ahol abbahagytuk csak kicsit durvább módszerekkel - vigyorodtam el ismét. A késemmel az ujjait piszkáltam és azon gondolkodtam, melyik lesz a szerencsés első.<br />
- Szóval házas vagy? Legalább szép a feleséged? - mosolyogva Ashley-re pillantottam. - Vagy netán férjed van?<br />
Nem igazán hagytam időt, az utolsó szó után egy nagy lendülettel leszeltem a gyűrűsujját.<br />
- Ashley, ha még éhes lennél - mutattam a "vacsorára". - Ma jó kis napunk van, nem igaz?<br />
- De még mennyire! - közben a srác oldaláról nyalta le a vért.<br />
Én eközben az egyik lábával szemeztem. Erőt gyűjtöttem, éreztem, ahogy a szemem feketére vált az erőlködéstől, majd egy kecses mozdulattal levágtam a lábát.<br />
- Milyen régen csináltam már ilyet! - felkaptam a lábat és a kukába dobtam. Srác szemei lecsukódtak. - Nem-nem, még egy kicsit ébren kéne maradni! - pofozgattam az arcát, mire résnyire nyitotta kék szemeit és rám nézett. Elvettem az anyagdarabot a szája elől, így most már beszélhetett volna, ám ereje már nem volt hozzá.<br />
- Mennyivel jobb íze van, mint az előzőeknek! - majd tovább szívta a vért.<br />
Én pedig büszkén álltam mellette, mintha a gyerekem volna és most nyert volna meg valamilyen versenyt.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03783671239894620460noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5390858371099810752.post-31982603740485482532016-06-09T09:20:00.001-07:002016-09-02T13:44:39.058-07:0012. fejezet - Visszaemlékezés<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;">Jason</span></b></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLydI9u_lOdSM9wQH_ztYwLD3aA5hirQNds2YigiWGhF2WNEF7vQygl8rie12XUSUijgA6oco-aqQMM98bFGUxZl5-My5F3QxKOwEjfoEm94IcbTEy1OyeQ0RuhJh7ZxLw7HcewnHfwZ4/s1600/paul-wesley-2aa.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLydI9u_lOdSM9wQH_ztYwLD3aA5hirQNds2YigiWGhF2WNEF7vQygl8rie12XUSUijgA6oco-aqQMM98bFGUxZl5-My5F3QxKOwEjfoEm94IcbTEy1OyeQ0RuhJh7ZxLw7HcewnHfwZ4/s320/paul-wesley-2aa.jpg" width="242" /></a></div>
<i>Az idők kezdetén (vagy valamikor akörül)</i><br />
Furcsa belegondolni, hogy én csatlakoztam először Lilith-hez... Már amennyire én tudom. Én próbáltam meg meggyőzni Adam-et és Jared-et. Nem tudom miért mondtak nemet. Jó kis csapat lettünk volna. Még most is érzem, hogy Jared-et, azért könnyen át tudnánk csábítani, főleg Lilith. Neki meg van hozzá a képessége.<br />
Amikor csatlakoztam hozzá, teljesen belezúgtam. Néhány ezer évig ment ez, de a sok gyilkosság után elkezdtem tőle félni. Most már teljesen rettegek tőle. Nem sokszor találkoztam a Megbízóval (aki, mint később kiderült, maga Lucifer), de az a néhány alkalom is mély nyomot hagyott. Persze Lilith-re soha nem volt mérges. szerintem ő az egyetlen ember, akire képes rámosolyogni. Meg csak iránta érez valami szeretethez hasonló érzést...<br />
Itt lenne az ideje beszélni egy kicsit rólam is nem?<br />
Nem igazán emlékszem a teremtésemre csak arra, hogy Lilith rám talál és elvisz a Pokolba. Az egy igazán irtózatos hely. Hála az égnek nem is kellett sokszor visszamennem. Ám amikor mégis... Brrr... Még most is ráz tőle a hideg.<br />
Egy terembe vezetett, majd egy székbe ültetett.<br />
- Szóval, én Lilith vagyok. Te a most a Pokolban vagy. Nem ajánlatot teszek, hanem egyszerűen közlöm veled, hogy te most csatlakozni fogsz a Pokol Hadseregéhez. Ha nemet is mondanál, meg vannak a módszereim... - nézett mélyen a szemembe én meg csak bólogattam. - Rendben. Gyorsan le szeretném rendezni. Legyél mondjuk... - elgondolkodott. - ... tündér. Most pedig indulj, nemzz néhány utódot! Nem érek rá, át kell vennem a műszakot.<br />
Kiment a teremből én pedig döbbenten bámultam magam elé.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;">Brittany</span></b></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://static.starity.hu/images/celebs/200x300/emma-stone-042914619365564289.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://static.starity.hu/images/celebs/200x300/emma-stone-042914619365564289.jpg" /></a></div>
<i>A teremtés napjaiban</i><br />
Már egy hete, hogy Urunk leküldte a Pokolba azt az embert. Láttam a szenvedést Lilith arcán, és azt, hogy nem érti mi történik. Valószínűleg akkor már démon volt. Éva jól teljesítette a feladatát Ádám feleségeként, tehát vissza se kellett hívnunk azt a nőt, aki a legfelsőbb parancsot megtagadta. Én voltam az egyedüli nő az angyalok közt így bennem bízott meg legjobban Isten. Engem bízott meg a legfontosabb feladatokkal, azokkal az információkkal, amelyeknek titokban kellett maradniuk... Csak egy valamit nem értettem. Miért én egyedül vagyok más, mint a többi? Amint ezen gondolkodtam magához is hívatott.<br />
- Gyere leányom! Ülj le elém. Tudom mi a kérdésed, de biztos tudni akarod rá a választ? Nem hiszem, hogy tetszeni fog.<br />
- Akármi az, elviselem - mondtam neki kötelességtudóan.<br />
- De ugye nem fogsz ellenszegülni nekem, ha megtudod az igazat?<br />
- Persze, hogy nem.<br />
- Hát jó, legyen. Itt fent te vagy a legfontosabb angyal. Hogyha valamelyik férfi angyal nem ide való, akkor azt belőled tudom meg. Annak fényében, hogy elcsábul.<br />
- Ez igaz? - kérdeztem ledöbbenve. Nem tudtam, most sírjak-e vagy nevessek.<br />
- Igen.<br />
- Köszönöm, hogy elmondta.<br />
- Szívesen. De ha bármi történik ezzel az információval, akkor száműzlek. Nem teszek kivételt.<br />
- Értettem - ezzel elkullogtam. Nem tudtam felfogni, hogy csak azért kellettem, hogy ki tudja szűrni az árulókat. De akkor is kellett teljesítenem a feladataimat.<br />
<br />
<i>1700-as évek</i><br />
Nekem kellett a Menny hadsereget is fenntartanom és a két újoncot beavatnom, majd betanítanom. Elég rossz meló volt ugyanis beelőztek minket a Poklosok. Utáltam azokat a szerencsétleneket... főleg Lucifer-t meg Lilith-et. A két újonc azt mondta, hogy van egy férfi is velük, csak vele találkoztak, ő meg valami titkos fegyverről is beszélt, akit úgy kezeltek, hogy nő. Tehát így felfegyverkeztek... Mindenesetre nekünk is volt már hadseregünk.Luciahttp://www.blogger.com/profile/03155402541591442071noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5390858371099810752.post-12791906279241581032016-05-30T00:07:00.000-07:002016-09-02T13:41:20.980-07:0011. fejezet - Visszaemlékezés<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;">Adam</span></b></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://www.diettipsandfitness.com/wp-content/uploads/2010/06/taylor-lautner.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://www.diettipsandfitness.com/wp-content/uploads/2010/06/taylor-lautner.jpg" height="320" width="219" /></a></div>
<i>Kr. U. - 0 Krisztus születése</i><br />
A földön térdeltem és apámnak könyörögtem, hogy hagyja abba. Ám ő nem figyelt rám, helyette ismét meglendítette a kezét és megcsapott.<br />
- Most kell könyörögni? Nem kellett volna elszökni, akkor most nem lennél ilyen helyzetben! Mégis mit képzeltél? Hogy elmenekülhetsz? Soha, te szörnyeteg! - majd tovább vert.<br />
Elegem lett ebből a bántalmazásból, abból, hogy tehetetlen vagyok. Eddig nem akartam bántani apámat, ezért szöktem el, hogy amikor megint meg akar verni, ne kelljen megölnöm. De elegem lett. Felemeltem a fejem, majd elindult a testemben az az érzés. Először a fogaim nőttek ki, majd a karmaim. Hirtelen már teljesen farkassá változtam.<br />
Apámra vicsorogtam, majd letepertem a földre.<br />
- Ne bánts! Ígérem többször nem ütlek meg, csak kérlek ne ölj meg! - könyörgött már vagy sírva. Én nem hagytam neki kegyelmet, kitéptem a torkát. A vér össze-vissza fröcskölt a bundám vörös színben csillogott a napfényben.<br />
Elfordítottam a fejem, majd ismét emberré változtam, de a vér nem tűnt el rólam. Az egész testem úszott a vérben. Lemosakodtam, majd menekülőre fogtam. Tudtam, hogyha megtalálnak, akkor könyörtelenül meggyilkolnak. Fákon, bokrokban és barlangokban húztam meg magam. Rettegés volt az egész életem.<br />
Aztán rádöbbentem, hogy nem öregszem. Miután, már mindenki, aki tudta mi vagyok meghalt, nyugodtam élhettem. Sehol sem maradhattam sokáig, mivel a körülöttem élőknek egy idő után feltűnt, hogy ugyanolyan vagyok, mint amikor odaköltöztem, így tovább kellett indulnom. Nem akartam kötődni senkihez, hiszen tudtam, hogyha megtudná mi vagyok rettegni kezdene tőlem. Sajnos néha mégis megtörtént, aki nem kezdett el félni tőlem, az később meghalt vagy el kellett hagynom, nehogy megöljenek.<br />
Amerre jártam sokakat változtattam olyanná, mint amilyen én vagyok. Ám ők nem voltak halhatatlanok, így a népem folyamatosan cserélődött, utódokat nemzettek, majd meghaltak. Egy főtanácsot hoztam létre, ahová a vezetőket gyűjtöttem össze. Sehol máshol nem akadtak olyanok, mint mi. Én voltam a nép vezére, a sereg hadvezére. Nem sok háborúra került eddig sor, de azok elég véresek voltak.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;">Jared</span></b></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/736x/28/ba/a0/28baa007654b386e13c5276398c56ab7.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/736x/28/ba/a0/28baa007654b386e13c5276398c56ab7.jpg" width="290" /></a></div>
<i>Kr. U. 1695 - Salem, Pokol, Menny</i><br />
A társaimat Salem-ben megölték. Csak én maradtam. Ők mind nők voltak, ezért engem nem vádoltak boszorkánysággal, de nem is sejtették, hogy nekem több erőm volt, mint bárki másnak. Megölték őket. A szerelmemet... Megölték. Bosszúvágyam mindennél hatalmasabb volt.<br />
Bujdosásom közepette felkeresett egy ember. Sosem gondoltam volna, hogy valaki ismeri az erőmet. Jason-nak hívták. Azt mondta ő segíthet rajtam. Persze én naiv el is hittem neki, hogy segíteni akar. Elvitt egy olyan sötét helyre, amit még képzelni sem mertem. Tele volt gonosz, megkínzott lelkekkel.<br />
Ott találkoztam Adam-mal. Őt is idehozták azzal, hogy segítenek, de kiderült, hogy nem Jason a főnök, nála vannak sokkal hatalmasabb erők. Kiderült az is, hogy a rossz oldalhoz akarnak minket csatlakoztatni.<br />
Adam-at elnevezték farkasembernek engem pedig varázslónak. Nagyon rossz elnevezések voltak, de<br />
megtartottuk őket. Mikor kiderült a céljuk, hogy mi is legyünk rosszak, megpróbáltunk kiszabadulni a Pokolnak nevezett helyről. De szökésünket megakadályozták. Én nekem igazából mindegy is volt, hogy rossz, vagy jó vagyok csak Adam-nak próbáltam segíteni. Én annyira el voltam keseredve társaim meggyilkolása miatt, hogy talán a gonoszhoz jobban akartam csatlakozni, de Adam rávilágított, hogy a bosszú nem megoldás. Így amikor megpróbáltunk elszökni csak arra emlékszem, hogy nem sikerült, de mikor vissza akartak toloncolni a Pokol kivetett minket magából.<br />
<blockquote class="tr_bq">
Nem tudom pontosan, hogy hogyan volt, de azt tudom, hogy a Mennybe mentünk. Egy erő felvont minket magához és javasolta, hogy miután láttuk a gonosz erőket ismerjük meg a jó oldalt is és döntsünk, hogy hova akarunk csatlakozni. Természetesen még csak fel sem merült bennünk, hogy visszamenjünk arra a helyre. Csatlakoztunk a Mennyhez, a jóhoz.</blockquote>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03783671239894620460noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5390858371099810752.post-66895640281784900742016-05-24T08:48:00.000-07:002016-09-02T13:39:22.961-07:0010. fejezet - Visszaemlékezés<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;">Ashley</span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;"><br /></span></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://encrypted-tbn1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcTN0uhGU41V78pirtq4TEx1rSEK_JxJYRSjg2SufwEO3P-nYQvZew" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://encrypted-tbn1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcTN0uhGU41V78pirtq4TEx1rSEK_JxJYRSjg2SufwEO3P-nYQvZew" /></a></div>
<i>Kr. U. - 0 Krisztus születése</i><br />
- Gyere ide, te szörnyeteg! - hívott anyám "kedves" szavaival.<br />
- Megyek! - szóltam tisztelettudóan.<br />
- Még mindig nem hullottak ki azok a förtelmes fogaid? - kérdezte.<br />
- Nem, anyám, még megvannak - sütöttem le a szememet.<br />
- Hogy tudtam egy ilyen természetellenes gyereket szülni? Nem
elég, hogy el vannak deformálódva a szemfogaid, még hálás se vagy azért, mert etetlek! De már tudja az egész falu, hogy egy szörny vagy! - nézett rám undorodva.<br />
- Bocsáss meg anyám! - mondtam neki.<br />
- Azt hiszed ennyi elég? Ezerszer eljátszottad már az esélyed. Nem akarlak még egyszer meglátni a házam vagy akár a falu közelében, te féreg! - kiáltozott velem. Velem, egy kislánnyal. Ekkor elszakadt nálam a cérna.<br />
- Ne merj még egyszer így hívni! Ha megteszed az egész családodon bosszút állok! Nem engedem, hogy engem, az első ilyen fajtájú fenséges teremtményt így hívj! Dögölj meg te vén szipirtyó! - kiáltottam fel, majd a torkára vetettem magam. Ez voltam én, egy gyilkos kislány, aki nehezen rejtette el a gonosz énjét. Elszöktem a faluból, ahol éltem. Valaki, mintha a számba adta volna ezeket a szavakat: <i>Az első ilyen fajtájú teremtmény. </i>Tisztán emlékszem, hogy nem akartam ilyet mondani, sőt akkor még nem is tudtam, hogy miről van szó. Jártam a városokat, miközben felnőttem, ha nem tudtam elfojtani vérengző mivoltomat, akkor szívtam az emberek vérét és gyilkoltam. Közben az emberek érzéseivel nem törődve változtattam őket olyanná, amilyen én vagyok. Egy helységben nem tudtam tovább lakni, mert nem öregedtem 18 éves korom után, így mindig ugyanúgy néztem ki. Ebből kifolyólag nem találtam meg a szerelmet sem. Persze volt párom pár faluban, de mindig hirtelen elhagytam a falut és egyben őket is.<br />
<br />
<i>Kr. U. 1626 dec. 21 - Anglia</i><br />
Éppen I. Károly király báljára igyekeztem. Furcsa érzésem volt. Ahogy beléptem a bálterembe, egyből kiszúrtam egy különleges lányt. Hasonló korú, mint én és hasonló energiát árasztott.<br />
- Jó estét! - köszöntem rá.<br />
- Jó estét! Ön mi járatban van errefelé? - kérdezte.<br />
- Minden nemest meghívtak, hát itt vagyok. Ashley Peterson vagyok.<br />
- Lilith ... Örvendek a szerencsének. Hogyhogy eddig még nem találkoztunk? Érzem, különleges vagy - suttogta a fülembe.<br />
- Különleges? Én vérszívó vagyok, talán te is? - súgtam vissza.<br />
- Te egy új faj vagy. Még nem hallottam ilyesmiről. Úgy látszik még nem fedeztek fel. Gondolom, így még neved sincs.<br />
- Nincs.<br />
-Legyen...vámpír. Igazán hangzatos - vigyorodott el. Hihetetlen felszabadultsággal beszélt egy ilyen nyomasztó témáról is. - Úgyis már egy ideje hívnak így egy csapolót Angliában. Az is lehet, hogy te voltál az.<br />
- Igen, talán én voltam. Van egy oldalam, amit sikerült már egy ideje elnyomnom és soha nem is kerülhet újra felszínre - mondtam határozottan.<br />
- Nem nyomhatod el egyik énedet sem. Egyensúlyban kell maradniuk, különben olyan leszel, mint valami kis nyuszi. Azt, pedig egy ilyen erős teremtménynél nem engedhetjük, igaz? Csatlakozz hozzám a fajoddal együtt! Harcoljunk közösen azok ellen, akik el akarnak minket nyomni, el akarnak minket pusztítani! Mi ketten, a népeink és az örök élet. Mit szólsz hozzá? - kérdezte hívogatóan.<br />
- Benne vagyok.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;">Lilith</span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;"><br /></span></b></div>
<div style="text-align: left;">
<a href="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/236x/02/ae/3a/02ae3aab708ee7834892eac97493e445.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/236x/02/ae/3a/02ae3aab708ee7834892eac97493e445.jpg" width="213" /></a><i>A teremtés napjaiban</i></div>
<div style="text-align: left;">
Még mindig emlékszem, amikor először megpillantottam a napsugarakat. Ahogy felkeltem a földről <br />
körülöttem gyönyörű fákat és virágokat láttam. Állatok ugrándoztak mindenfele és madarak csiripeltek a fák tetején. Tátott szájjal bámultam a tájat megszólalni sem bírtam. Felriadtam a döbbenetből és ekkor pillantottam meg Ádámot. Ekkor hang szólalt meg a fülemben (gondolom az övében is):</div>
<div style="text-align: left;">
- <i>Ádám, te vagy a férfi. Az erősebb és bátrabb. Te rendelkezel, feleséged, Lilith felett. Lilith, te vagy a nő. Mindenben alárendeled magad neki. Ő urad és parancsolód - </i>mondta a hang. Én értetlenkedve hallgattam a monológot.</div>
<div style="text-align: left;">
- De hát, Uram, miért kéne magam alárendelnem neki? Hisz egy földből teremtettél minket és mégis miért nekem kéne őt szolgálnom? Hisz egyenlőek vagyunk. </div>
<div style="text-align: left;">
A hang nem válaszolt, Ádám viszont igen. </div>
<div style="text-align: left;">
- Azért, mert Urunk ezt mondta. Én vagyok a férfi, a te urad és nekem tartozol engedelmességgel.</div>
<div style="text-align: left;">
- De hát ez igazságtalanság! Inkább elmegyek, mint hogy a Paradicsomban, egyenlőtlenül kelljen élnem - majd egyszerűen elmosódtak körülöttem a körvonalak, majd egy teljesen másik helyen találtam magam. </div>
<div style="text-align: left;">
Egy kevésbe pompázatos, fákkal övezett területen. A fű száraz volt, mellettem óriási víz terült el. A partjához sétáltam és elgondolkodtam. <i>Miért akartak engem szolgaságba kényszeríteni? Hisz egy földből teremtettek, ő semmivel sem több, mint én és én se vagyok semmivel sem több, mint ő. </i>Nem tudom, mennyi ideig lógattam a lábam a vízbe, de hamar megtaláltak. Gondolom nem lehetett nehéz az egyetlen emberi lényt megtalálni a Paradicsomon kívül.</div>
<div style="text-align: left;">
- Most mit fogtok velem tenni? - néztem a körülöttem álló angyalokra.</div>
<div style="text-align: left;">
- Az Alvilágba száműztek engedetlenségedért és szökésedért - szólalt meg egyikük.</div>
<div style="text-align: left;">
- De hát, én csak egyenlőséget szerettem volna! - kiáltottam.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ám, hallottad a parancsot, amit az Urunk a füledbe súgott és te ellenkeztél.</div>
<div style="text-align: left;">
- Mi lesz Ádámmal? - aggodalmasan figyeltem.</div>
<div style="text-align: left;">
- Az Urunk, új feleséget teremt neki. Egy olyat, aki engedelmes. Nem úgy, mint te - ezután megragadtak, majd mindnyájan eltűntünk. </div>
<div style="text-align: left;">
Mikor kinyitottam a szemem egy sötét és forró helyen ébredtem. Hát, ilyen az Alvilág. Jó tudni, gondolom sokáig leszek még itt. Felálltam, majd a sötétben tapogatózva elindultam. Az egész hely üres volt. Kivéve egy termet. Kitártam a kapuit és bent egy óriási fényes szobát találtam. A végében egy trón, melyen a leggyönyörűbb teremtmény ült. Nála szebbet nem láttam későbbi életem során sem.<br />
- Üdvözöllek a Pokolban! Én lennék a mostani "királya" ennek a porfészeknek! Örülök, hogy benéztél! - intett közelebb magához. - Mit keres itt egy ilyen tiszta lélek, már a teremtés napjaiban. Csak nem haragítottad magadra apámat?<br />
- De, pontosan ez történt... - hajtottam le szomorúan a fejemet.<br />
- El tudom képzelni mi történhetett. Te vagy az első nő, igaz? Kitalálta, hogy alá kéne magad rendelned a férfinak. Te ellenkeztél és igeküldött. Eltaláltam?<br />
- Igen, el.<br />
- Hát, emiatt egy cseppet se bánkódj! Ez itt már az én királyságom. A hatalma ide már nem nagyon ér el. Jobb kezemmé, segítőmmé teszlek, kit egyenjogú társként fogok kezelni! Te leszel a Pokol Úrnője! Ez tetszik? Semmi elnyomás, semmi szolgaság... - nézett rám enyhe mosolyra húzva száját.<br />
- Csak támogatni tudom az ötletet! - a szemébe néztem és éreztem, ahogy a jó egyszerűen elszáll belőlem. A szeretet, amit Ádám iránt éreztem, a kedvesség és minden, ami emberré tett.<br />
- Te leszel az első démon! A fajod legtisztábbikja, legerősebbikje. Mindegyikük neked tartozik, majd engedelmességgel. Amint megjelennek az első lelkek, majd még beszélünk a dolgokról - érintette meg az arcom. - Nézz körül, keress egy helyet, ahol lakhatsz, ahol berendezkedhetsz, aztán majd közösen alakítgatunk egy kicsit az új királyságunkon.<br />
- Köszönöm! - mondtam monotonul. - Még nem mutatkoztunk be igazándiból! - néztem szemeibe.<br />
- Ebben igazad van, nehogy elfelejtsük - vigyorodott el. - Lucifer vagyok, Isten leggyönyörűbb gyermeke és most mégis itt ülök és várom a népemet.<br />
- Én Lilith vagyok - majd fejet hajtottam és elindultam felfedezni a végtelen termeket. Hisz volt elég időm, nem siettem sehova.<br />
<br />
<i>Kr. U. 1626 dec. 21 - Anglia</i><br />
Végigkísértem, ahogy az emberiség fejlődik. Láttam, ahogyan megromlanak az emberek. Lopnak, csalnak, hazudnak, még társaikat is megölik. Az ilyenek kerültek hozzánk. Néhány nap után, amit a mi kis "szobáinkban" eltöltenek még azt is megbánják, hogy megszülettek. Az ilyenekből válnak a tökéletes kínzómesterek. Senki sem tart ki néhány évnél tovább. Mindnyájan megtörnek. Egytől egyig gyengék.<br />
Néhány ígéretesnek tűnő lelket már egyből a hadseregembe állítok. Néha egy kis utánpótlás jól jön. Ki tudja mikor tör ki egy jó kis háború, amibe végre mi is beleavatkozhatunk...<br />
A fontosabb eseményeken, amik történnek a világban, néha én is meg szoktam jelenni, hisz én nem voltam lekötözve a Pokolba, nem kellett ott maradnom. Így kerültem I. Károly angol király báljára. Éreztem, hogy a téli napforduló éjszakáján tartott bál valamiért különleges lesz. Egyáltalán nem tévedtem.<br />
Abban a pillanatban megéreztem az energiáját, amint belépett a terembe. Tudtam, hogy nem hozzám tartozik, hisz nem engedélyeztem kimenetelt senkinek és velem valamiért senki sem mer szembeszállni. Figyeltem a lányt, amint lejön a lépcsőn, majd elindul felém. Tudtam, hogy ő is érzi, amit én.<br />
Tudtam, hogy különleges nem egyszerű lény, hanem a legerősebbikje a fajtájának. Pont, mint én. Ezért kértem, hogy csatlakozzon hozzám. Szükségünk lesz a népére, ha háborúra kerül a sor.<br />
A bál után egyszerűen haza teleportáltam a Pokolba. Még mielőtt átvettem volna az esti műszakot, még bementem Luciferhez.<br />
- Milyen volt a bál? - húzott az ölébe.<br />
- El sem fogod hinni. Ugyanolyan unalmas, mint a többi, de valami történt. Mondtam, hogy a napforduló estéjén tartott bál valamit jelent.<br />
- Mond már el! - nézett rám kicsit szúrósabban.<br />
- Rendben van. Egy új fajjal találkoztam. Nem is a fajjal, hanem a vezetőjével, az elsővel, aki született. Gondoltad volna, hogy pont I. Károly bálján fogok vele találkozni?<br />
- És mit mondott? - láttam, hogy érdekli a dolog.<br />
- Azt mondta, hogy csatlakozik hozzánk. Azaz inkább a hadserege csatlakozik a mi hadseregünkhöz. Nem tűnt valami tapasztaltnak. Láthatóan nem értette, hogyan kéne használnia a hatalmát.<br />
- Na Lilith, itt van az új feladatod! Kiképzed a lányt, egyesítitek a hadseregeket, majd ketten még több felfedezetlen faj után kutattok. Több erővel kell rendelkeznünk, mint a Menny! Nem vesztünk el háborút - majd megcsókolt, én pedig elindultam a kínzókamrákhoz. </div>
Luciahttp://www.blogger.com/profile/03155402541591442071noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5390858371099810752.post-2319430039669707322016-05-16T12:39:00.000-07:002016-05-16T12:39:09.170-07:009. fejezet<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;">Jason</span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<br />
<div style="text-align: left;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://images2.fanpop.com/image/photos/10000000/Paul-Wesley-EW-paul-wesley-10008982-333-500.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://images2.fanpop.com/image/photos/10000000/Paul-Wesley-EW-paul-wesley-10008982-333-500.jpg" height="320" width="213" /></a></div>
Az éjszaka közepén hirtelen riadtam fel. Nem tudom, hogy a stressz miatt vagy csak egy "felső erő hatására". Mint egy robot, úgy öltöztem fel, majd támolyogtam le az udvarra. Ott leültem a fűbe és az eget bámultam. Hiányzott a családom. Nem igazán akartam itt lenni Lilith-tel meg Ashley-vel. Fontosabb lenne a népemmel törődnöm, mint valami hülye "feladatban" asszisztálni. </div>
<div style="text-align: left;">
Miközben a csillagokat bámultam egyre több régi emlék jutott az eszembe. Minél jobban próbáltam kiverni őket a fejemből, annál több tódult be. Jók és rosszak egyaránt. A legtöbbje tele volt vérrel, halottakkal, gyilkolással és mindenféle embertelen dologgal. A legtöbben Lilith segédkezett. Nem is segédkezett. Ő találta ki ezeket, Ashley pedig asszisztált hozzá.</div>
<div style="text-align: left;">
Óriási mészárlásokat tartott és ennek néha én is részese voltam. Nem, mintha akartam volna, de ez volt a kötelességem és még most is az. Ezért vagyok itt. Már rég elmentem volna, ha tudom, hogy nem okozom csalódást a népemnek. Meg persze, ha megpróbálnék elmenni Lilith meg is ölne. Szép lassan... Nem igazán tetszene.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;">Brittany</span></b></div>
<div style="text-align: left;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: left;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://zntent.com/wp-content/uploads/2014/12/Emma-Stone-hair-style-photo-01.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://zntent.com/wp-content/uploads/2014/12/Emma-Stone-hair-style-photo-01.jpg" height="320" width="320" /></a></div>
- Miért áll ott kint az udvaron? - kérdeztem Adamtől. </div>
<div style="text-align: left;">
- Nem tudom... figyelj, amit mondtál... Ez igaz? Tényleg szerelmes vagy? - kérdezte. Elpirultam.</div>
<div style="text-align: left;">
- Hát nem igazán tudom, hogy most ez mi, de Jared-del nem igazán akartam megbeszélni...</div>
<div style="text-align: left;">
- Értem, értem. Igazad van.<br />
- Kérlek ne mondd el neki! Sőt! Senkinek se mondd el! - kiabáltam rá, mert nagyon ideges voltam.<br />
- Oké,oké... Nyugodj meg! Nem lesz semmi baj!<br />
- Jó. De ne bánjam meg, hogy megbíztam benned! - kiment a szobából.<br />
Még jó sokáig gondolkoztam, mert nem tudtam elaludni. Tudtam, hogy Jason nem úgy érez irántam, ahogy én iránta. Nekem sem szabadna, de talán megbocsátást nyerek, ha valami jót cselekszek, ami gyakori. Én mindig is vallásos voltam és mindig tiszteletem Istent. Nem akartam ellene cselekedni azzal, hogy beleszeretek egy rosszba. Ezt nem engedhettem meg magamnak, mégis... Megtörtént. Tényleg, tényleg nem így terveztem a dolgokat. Nem akartam. Ez... túl sok. Direkt akart kiszúrni velem a sorsom? Erre már sosem tudom meg a választ.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
</div>
</div>
Luciahttp://www.blogger.com/profile/03155402541591442071noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5390858371099810752.post-63052808912443961922016-05-14T12:00:00.000-07:002016-05-14T12:00:49.571-07:00Díj #1Köszönjük szépen az 1000 megtekintést és a 8 feliratkozót!<br />
Nagyon hálásak vagyunk nektek, amiért ennyire érdeklődtök a blog iránt.<br />
Köszönjük szépen a 102 Wattpad megtekintést és azt a 36 szavazatot is!<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-zvZByD9Nlak/VwoaR48aunI/AAAAAAAAADU/cL069hvdoYAMWMRbA4oUwMpkzclEgOQ3QCKgB/s200/dorothy%2Bblog%2Bward.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://4.bp.blogspot.com/-zvZByD9Nlak/VwoaR48aunI/AAAAAAAAADU/cL069hvdoYAMWMRbA4oUwMpkzclEgOQ3QCKgB/s200/dorothy%2Bblog%2Bward.png" /></a></div>
<br />
Mindemellett nagyon köszönjük életünk első díját. Nagy megtiszteltetés volt, hogy érdemesnek találtad a történetet egy díjra. Köszönjük a díjat <a href="https://www.blogger.com/profile/03274716414140751768" target="_blank"><b class="nme pn_std">Fanni M.</b></a>-nek, aki a <a href="http://elhalvanyul-fanni.blogspot.hu/">Fade away</a> blog írója.<br />
<b>Íme a feltételek:</b><br />
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;">
<b></b><br /></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;">
1. Köszönd meg a díjat és tedd ki, kitől kaptad!</div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;">
2. Olvasd el annak a blogját, akitől kaptad!</div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;">
3. Írj 12 dolgot az illető blogjáról!</div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;">
4. Írj 12 dolgot a saját blogodról!</div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;">
5. Válaszolj a 12 kérdésre!</div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;">
6. Tegyél fel 12 kérdést! </div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;">
7. Kommentelj annak a blogjára, akitől kaptad a díjat, hiszen mindenkinek jólesik a visszajelzés. Ez lehet kritika, vélemény, a lényeg, hogy építőjellegű legyen! (Ha már megtetted, ezt a pontot hagyd figyelmen kívül:)<br />
<br /></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
<b>12 dolog Fanni blogjáról:</b><br />
<b>1. </b>A történet főhőse Olivia, aki (eddigiek alapján) próbál megszabadulni egy hajóról.<br />
<b>2. </b>Az tetszik benne nagyon, hogy nem a szokványos módon indul.<br />
<b>3. </b>Az, hogy egy hajón kezdődik pedig még inkább megfogott.<br />
<b>4. </b>A főszereplő jelleme is nagyon tetszik.</div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
<b>5. </b>Nagyon jól tud az írónő drámaian írni, így bele lehet élni magad a történetbe.<br />
<b>6. </b>Eddig a megnyitás ismertetői és az első fejezet van közzétéve.<br />
<b>7.</b> Nagyon titokzatosnak ígérkezik, amit szeretek.<br />
<b>8. </b>Összeszedett az írásmód, ami tehetséges íróra utal.<br />
<b>9. </b>Felpezsdíti a fantáziát, mert nem köt mindent egyből az orrunkra.<br />
<b>10. </b>A történet témája is megragadott.<br />
<b>11. </b>Az, hogy a férfi rányomul a lányra rámutat egy valós problémára.<br />
<b>12. </b>A vége pedig jó ütősre sikeredett :) </div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
<br /></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
<b>12 dolog a saját blogunkról:</b></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
<br />
<b>1.</b> A történetet 6 szemszögből írjuk és mindegyik E/1-ben van.<br />
<b>2.</b> Ashley-t, Jared-et és Brittany-t Csenge írja.<br />
<b>3.</b> Lilith-et, Adam-et és Jason-t Vanilia írja.<br />
<b>4.</b> Eddig 13 fejezet van megírva, de csak 8 van kint a blogon.<br />
<b>5.</b> A 10., 11. és a 12. fejezetben felfedjük a szereplők kilétét.<br />
<b>6.</b> Ezek visszaemlékezések lesznek.<br />
<b>7.</b> Holnap (hétfőn) érkezik a következő rész.<br />
<b>8.</b> A részek hetente érkeznek, hétfőnként.<br />
<b>9.</b> A design-t és a fejlécet Annabelle Lya Pech készítette.<br />
<b>10.</b> Ez az első blogunk közösen és én (Vanilia) nagyon remélem, hogy majd még a későbbiekben is írunk valamit közösen.<br />
<b>11.</b> A történetben senki sincs biztonságban. Bárki bármikor meghalhat.<br />
<b>12.</b> Lesz, majd benne szerelmi szál.</div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
<br /></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
<b>12 válasz:</b><br />
<br />
<b>1. Mikor kezdtél el írni? </b><br />
<i>Csenge</i>: Én már egy ideje írogatok, de eddig még egy történetemet sem publikáltam. Na jó, ez nem igaz, mert közzétettem csak töröltem őket mindig. Önbizalom hiányos vagyok kissé és mivel nem volt visszajelzés, nem folytattam őket. Senki ne essen pánikba, most nem így lesz! :P<br />
<i>Vanilia: </i>Nagyon-nagyon régen... Életem fő műve a <i>Nap és a Hold </i>című mű, amit 5 éves koromban írtam.. Egy probléma volt: az, hogy igazándiból nem tudtam írni... A 9 fejezet összesen volt 2 A4-es oldal. Természetesen magyarról magyarra való fordítással (anélkül nem lett volna érthető) :)<br />
<br />
<b>2. Milyen történeteket szoktál olvasni? </b><br />
<i>Csenge:</i> Általában fantasy történeteket, könyveket olvasok, de romantikus regények, blogok is szóba jöhetnek.<br />
<i>Vanilia: </i>Igazándiból én mindenevő vagyok (romantikus, sci-fi, ifjúsági...), de a kedvenceim a horror, a fantasy és a disztópia. Blogokat és wattpados sztorikat is szívesen olvasgatok.<br />
<div>
<i><br /></i></div>
<b>3. Van kedvenc íród/írónőd? </b><br />
<i>Csenge:</i> Hát... Több is van. De akiket a legjobban szeretek: <i>Cassandra Clare, Jamie McGurie, Lauren Kate.</i><br />
<i>Vanilia: </i>Ha mindenképpen ki kell emelni néhányat, akkor J. K. Rowling, Rick Riordan, Sarah J. Maas és Ernest Cline.<br />
<div>
<i><br /></i></div>
<b>4. Mi motivál téged az írásban? </b><br />
<i>Csenge:</i> Az, hogy látom, milyen sokan érdeklődtök a blog iránt. És persze Vanilia barátnőm is. :)<br />
<i>Vanilia: </i>Az írás iránti szeretetem és az, hogy látom nem csak a falnak írok, hanem van egy kis csoport, akik érdeklődnek az iránt, amit csinálok. Természetesen, ki se hagyhatnám, a barátnőm Csenge, hisz nélküle ez a blog sem született volna meg.<br />
<div>
<i><br /></i></div>
<b>5.</b> <b>Miért ezt a címet választottad a blogodnak? Van valami jelentősége ennek a való életben? </b><br />
<i>Csenge: </i>Igazából azért ezt a címet választottuk, hogy <i>A mi életünk</i>, mert ugye ketten vagyunk és eleinte kicsit más témában szerettük volna megírni a történetet, de úgy látom ez jó döntés volt.<br />
<i>Vanilia: </i>Az elején több valóságot szerettünk volna a sztoriba írni (szereplők, történet), de végül emellett döntöttünk. Nagyon örülök, hogy ezt írtuk meg :)<br />
A cím még inkább az előző történethez kapcsolódott volna jól, de ehhez is tökéletesen megfelel, így meghagytuk.<br />
<div>
<i><br /></i></div>
<b>6. Mi a célod az írással/blogolással? </b><br />
<i>Csenge: </i>Az, hogy másoknak és magamnak egyaránt örömet okozzak.<br />
<i>Vanilia: </i>Szeretném magamból kiírni az érzéseimet, hogy kicsit megkönnyebbüljek és ne kelljen magamnak tartogatnom. A másik célom az, hogy örömet szerezzek az olvasóimnak.<br />
<div>
<i><br /></i></div>
<b>7. Milyen szuper erőt választanál egy napra? </b><br />
<i>Csenge: </i>Vagy a láthatatlanságot vagy mások gondolataiba látást. a láthatatlanságot azért, hogy meg tudjam figyelni, hogy például ki mit csinál vagy meg tudjam, hogy ki beszél ki a hátam mögött és egy kicsit ki is tolnék azokkal, akik bunkók velem. :D Mások fejébe látni pedig, azért lenne szupi, mert így megtudnám ki mit gondol rólam és, hogy hogyan viszonyulnak különböző a barátaimhoz és az általam érdekelt témákhoz.<br />
<i>Vanilia: </i>A jövőbe/múltba látást vagy a gondolatolvasást. Azért szeretném látni a jövőt/múltat, hogy tudjam minden fog történni az életem után és, hogy még az életem előtt mik történtek a világban. A gondolatolvasást, pedig azért szeretném, mert így ki tudnám védeni a kétszínű, sunyi embereket. Meg az is érdekelne, hogy mi jár mások fejébe.<br />
<div>
<i><br /></i></div>
<b>8. Kedvenc filmed/sorozatod? </b><br />
<i>Csenge: </i>Kedvenc filmem nem nagyon van. Van pár, amit szeretek, de kimondottan kedvencem nincsen. Sorozatból sok volt pl.: <i>Vampire Diaries (Vámpírnaplók), Shadowhunters, The Originals. </i>Ezekből is megnézek néha egy-egy részt, de nem követem.<i> </i>Ma már csak kettő van, amit rendszeresen nézek: <i>Pretty Little Liars (Hazug csajok társasága), Awkward (Kínos).</i><br />
<i>Vanilia: </i>Akkor kezdeném is a felsorolást... A kedvenc filmeim a <i>Harry Potter. </i>A sorozatból, már nem lesz ilyen kevés: <i>Supernatural (Odaát)</i>, <i>Teen Wolf</i>, <i>Sherlock</i>, <i>Shannara</i>, <i>Scream Queens</i>, <i>The Magicians</i>, az <i>American Horror Story</i> és a <i>Lucifer</i>.<br />
<div>
<i><br /></i></div>
<b>9. <i></i>Szereted a fantasy műfajú könyveket/blogokat? Ha igen, említenél párat?</b><br />
<b></b><i>Csenge: </i>Igen, a második pontban már említettem, hogy imádom őket. A <i>City of bones (Csontváros) </i>az egyik kedvencem <i>Cassandra Clare</i>-től, a másik kedvenc pedig a <i>Fallen (Kitaszítva) Lauren Kate</i>-től.<br />
<i>Vanilia: </i>Igen, a kedvenceim: a <i>Harry Potter</i> sorozat, a <i>Trónok harca</i> és a <i>Rubinvörös</i>.<br />
<div>
<i><br /></i></div>
<b>10. Mi szeretnél lenni leginkább? Mi vonz benne? (Pl.: állatorvos, informatikus stb.) </b><br />
<i>Csenge: </i>Elég sokáig énekes szerettem volna lenni (tudom, tudom hülyeség), de most már (sajnos) fogalmam sincs milyen irányban szeretnék továbbtanulni, szakmát választani.<br />
<i>Vanilia: </i>Hát még én sem tudom teljesen pontosan, de vagy az informatikával szeretnék foglalkozni vagy az írással, akár hivatásos íróként, újságíróként, akárhogy.<br />
<div>
<i><br /></i></div>
<b>11. Mi az, amitől egy író igazivá válik? Milyen dolgokat kell betartania? És szerinted egy író mikor veszti el a hitelességét? </b><br />
<i>Csenge: </i>Szerintem egy író attól válik igazivá, ha van olyan munkája, amiért mondhatja szégyenérzet nélkül, hogy ő tényleg egy író, valamint, hogy az olvasóknak és saját magának is örömet tud okozni. Ha ezeket a dolgokat nem tudja betartani, amikor már sem neki sem az olvasóknak nincs olvasás/írás közben örömérzete, csak arra törekszik, hogy minél előbb fejezze be a könyvet, akkor már nem hiteles az írás. Ez ugyanígy vonatkozik azokra az írókra, akik csak a pénz miatt írnak. De ez csak az én véleményem. :)<br />
<i>Vanilia: </i>Én úgy gondolom, hogy egy író, onnantól nevezheti magát írónak, hogy olyan gondolatokat váltott ki emberekből, amik megváltoztatták az életét. Például ott van J. K. Rowling. Gondolom nem vagyok azzal egyedül, hogy miután elolvastam a könyveit, megváltozott az életem. Ha nem olvastam volna el a <i>Harry Potter</i>-t, akkor most ezt a blogot sem írnám feltehetőleg. Én úgy gondolom ettől válik valaki igazi íróvá.<br />
<div>
<i><br /></i></div>
<b>12. Mi alapján választottad meg a szereplőidet? Van olyan karakter, ami hasonlít Rád? </b><br />
<i>Csenge: </i>Én írom a történetben Ashley-t, Jared-et és Brittany-t. Sajnos arról, hogy mi alapján választottam meg őket nem mondhatok sokat, viszont, aki legjobban hasonlít rám az egyértelműen Ashley. Neki is vannak hangulat ingadozásai, mint nekem csak neki ici-picit erősebben jön elő a dolog. :D </div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
<i>Vanilia: </i>Én a maradék hármat írom (Lilith, Adam, Jason). A szereplőket igazándiból nem mintázom senkiről, de merítek a környezetemben élő emberekből. Másképpen nem is lehetne :) Én leginkább Lilith-re hasonlítok. Nem szoktam csak úgy jókedvből öldösni, de sok mindenben hasonlónak gondolom magunkat :)<br />
<div>
<i><br /></i></div>
</div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
<b>12 kérdésünk: </b><br />
<b><br /></b>
<b>1. Miért kezdtél el írni/mi adott ihletet?</b><br />
<b>2. Mi(k) a kedvenc könyve(id)?</b><br />
<b>3. Mi az érdeklődési köröd? (pl.: sorozatok, játékok, könyvek, filmek...)</b><br />
<b>4. Mit szeretnél kezdeni az életeddel? (Vagy mit kezdtél vele?)</b><br />
<b>5. Milyen fajta zenéket szeretsz?</b><br />
<b>6. Mik az álmaid a jövőre nézve?</b><br />
<b>7. Szoktál cikkeket olvasni az írással kapcsolatban?</b><br />
<b>8. Olvasol rendszeresen valamilyen irodalmi magazint?</b><br />
<b>9. Ha igen, melyik(ek)et?</b><br />
<b>10. Voltál már írói válságban?</b><br />
<b>11. Ha igen, akkor hogy lábaltál ki belőle?</b><br />
<b>12. Szoktál zenét hallgatni írás közben? Ha igen, miket?</b><br />
<b><br /></b>
<b>Kihívottaink:</b><br />
<b><br /></b>
<b>1. </b><a href="http://purgatorycecilybrooks.blogspot.hu/">Purgatory</a><br />
<b>2. </b><a href="http://potter-fanfic.blogspot.hu/">Sirius Black Fanfiction</a><br />
<b>3. <a href="http://dorcsimaki.blogspot.hu/">Vörös vagyok, de mintha szőke lennék</a></b><br />
<br />
Még egyszer nagyon szépen köszönjük! :*</div>
Luciahttp://www.blogger.com/profile/03155402541591442071noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5390858371099810752.post-18970846068172780712016-05-09T11:16:00.000-07:002016-09-02T13:33:47.610-07:008. fejezet<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;">Jared</span></b></div>
<b><br /></b>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/236x/da/ea/5e/daea5ef2348c2433498cafac14f1079e.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/236x/da/ea/5e/daea5ef2348c2433498cafac14f1079e.jpg" /></a></div>
- Vissza is jöttél? - kérdeztem Lilith-től, ahogy belépett a kávézóba.<br />
- Persze! Mondtam, hogy öt perc, nem? Akkor öt perc - mondta kacéran mosolyogva.<br />
- Mi volt a barátnőd baja? Talán pasi ügyek? - kérdeztem tőle, hogy kicsit többet meg tudjak arról a titokzatos lányról.<br />
- Ja, igen, mondhatjuk. Kissé bevadult, úgyhogy most nem igazán tudok vele szót váltani - gonosz mosoly bujkált a szája szélén.<br />
- Ó, értem. Ő is olyan, mint te - pillantottam rá.<br />
- Dehogy is! Csak kissé skizofrén és pszihopata a csaj. Ezért bírom annyira, de ember, úgyhogy nem tud semmit rólunk - mondta derűs arccal, de nem értettem mire fel ez a jókedv.<br />
- Na és miért vagy ilyen feldobott? Talán hozott valami hírt, hogy a következő áldozatod önként vállalkozott? - nevettem.<br />
- Figyi! Az áldozat az áldozat, tehát a dolga az, hogy féljen. Nem szoktam önkéntesekkel dolgozni - halál komolysággal kezdett el beszélni. Úgy látszott rátapintottam az érzékenyebb pontjára.<br />
- Oké váltsunk témát, mert úgy látom ez téged kicsit kényesen érintett. Akkor... - kezdtem volna el a mondatot.<br />
- Jól figyelj! Tudjuk, hogy ennek az egésznek háború lesz a vége. Nem haverkodni jöttem. Milyen parancsot kaptatok? Tudom, hogy tudni szeretnél valamit, úgyhogy mondd el, milyen parancsot kaptatok. Akkor válaszolok a kérdésedre - megfagyott az ereimben a vér. Nehogy már ő fenyegessen...a végén még megkínoz.<br />
- Te miért akarod tudni a parancsunkat? - kérdeztem tőle.<br />
- Mert úgy viszonyulunk hozzátok - ekkor már láttam a szemében, hogy majd elborul az agya dühtől.<br />
- Sajnos nem mondhatom el! - szórakoztam, mert tudtam, hogy emberek között nem mutatja ki foga fehérjét.<br />
- Te szerencsétlen! Ne merj velem szórakozni, mindjárt letépem a... - kezdett el ordibálni.<br />
- Kérem távozzanak a kávézóból! - szakította félbe a pincér. Lilith elviharzott én meg nem győztem bocsánatot kérni. Amint kiléptem a kávézóból láttam, hogy egy plakát előtt ledermedve áll. Ránéztem a plakátra, ami arról szólt, hogy két diáktársunkat lecsapolták. Rá akartam kérdezni, de már ott sem volt.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;">Adam</span></b></div>
<a href="https://starity.hu/images/celebs/years/2171/160x240/2016-1454921258.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://starity.hu/images/celebs/years/2171/160x240/2016-1454921258.jpg" /></a><b><br /></b>
Kicsit jobban éreztem magam azután, hogy beszéltem Ashley-vel. Kételkedtem benne, hogy igazat <br />
mondott, hisz ilyen helyzetben én is ezt mondtam volna, de hinni szerettem volna ebben. Ha igazat mondott, akkor van esélyünk még egy kis boldogságra (ha egyáltalán ő "érez" irántam valamit). Ám ha ő az, aminek gondolom, akkor ez teljességgel lehetetlen. El sem tudom képzelni mit szólna a népem, ha összejönnék egy OLYANNAL.<br />
Ashley hamar kiviharzott a termemből másról már nem is tudtunk beszélgetni, pedig nagyon érdekel a lány. Mindent meg akartam róla tudni. Gondolom Jared azért valamennyire sejti, hogy mi van itt készülőben, de nem igazán tette szóvá.<br />
Arról kellett volna nyomoznom, hogy mekkora a hadseregük, de ha minden igaz, akkor Ashley nem tud semmit, Jared már Lilith-et faggatja és gondolom Britt, pedig Jason-re akaszkodott rá.<br />
Brittany az utóbbi napokba megváltozott. Eddig mindog egy szó nélkül követte még a névtelen parancsokat is, most meg csak ő kérdőjelezte meg. Ettől függetlenül a Jason-nel történt dolgokat is elhallgatta előlünk. A végén még mindenki meg talája élete szerelmét. Ki tudja, lehet, hogy valami társkereső műsort forgatnak velünk és mindenhol kandikamerák vannak. Valami olyasmi címmel, hogy <i>Szörnyek összezárva</i> vagy mit tudom én.<br />
Nem tudtam, hogy kivel tudnék beszélgetni, hisz mindenki elfoglalt volt, így Ashley keresésére indultam. Lehetséges, ha ő nincs is benne hadseregben, attól még tud valamit. Meg igazán élveztem a társaságát. Az iskola körül sétálgattam, de sehol sem találtam.<br />
Fél óra elteltével nagy nehezen a folyosón akadtam rá. Vidáman integetni kezdtem neki, majd elindultunk egymás felé.<br />
- Szia! Ismét... - köszönök neki kedélyesen.<br />
- Szia! Neked most nem órán kéne lenned?<br />
- Ott kéne, de helyette inkább téged kerestelek meg.<br />
- Miattam lógtál? Igazán nem kellett volna... - pirult el halványan.<br />
- Szerintem viszont igen. Még nem is nagyon beszélgettünk és ennek itt is van az ideje. Elmegyünk motorral a hegytetőre és ott majd elmesélsz mindent magadról, rendben? - nyújtottam felé a kezem.<br />
- Rendben - a tenyerembe csapott, majd kézenfogva a motoromhoz sétáltunk.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03783671239894620460noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5390858371099810752.post-38223307595175770132016-05-02T11:44:00.000-07:002016-09-02T13:33:02.049-07:007. fejezet<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;">Lilith</span></b></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/736x/9b/c7/17/9bc717cf9fd39897c9dd203efe09ae6f.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="311" src="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/736x/9b/c7/17/9bc717cf9fd39897c9dd203efe09ae6f.jpg" width="320" /></a></div>
Miközben Jared keresésére indultam, hogy kiszedjem belőle hogy ők miért vannak itt, tudatosult bennem, hogy ebből háború lesz. Én nem igazán bántam, hisz a seregem erős és sokan vannak, szinte elpusztíthatatlanok, de Ashley-t annál inkább féltettem. Ha nem vadul be, akkor képtelen lesz harcolni. Pedig szükség lesz rá. Ha nem fogja bírni át kell vennem a seregét. Akár akarja, akár nem... Többször nem veszítek ellenük szemben.<br />
Jared-re egy fal mellett támaszkodva találtam. Amikor észrevett intett egyet és elindult felém. Biztos voltam benne, hogy őt is kémkedni küldték.<br />
- Szia! - vigyorgott rám.<br />
- Helló! - mosolyogtam rá én is megnyerően.<br />
- Te is kémkedni jöttél, mi? - kérdezi még mindig vigyorogva.<br />
- Pont, mint te...<br />
- Akkor cseréljünk információt! - teszi fel az ajánlatát.<br />
- Komolyan azt hiszed, hogy igazat is mondanék? - néztem rá kételkedve.<br />
- Ha szerződést kötünk, akkor igen.<br />
- Én vagyok a szerződések királynője, hidd el találnék kis kaput - pillantottam rá.<br />
- Ebben igazad van! - gondolkodott el. - Akkor mi lenne, ha csak beülnénk valahova egy kávéra?<br />
- Te most randira hívsz? - kételkedtem kicsit ismét.<br />
- Igen, pontosan - hirtelen nagyot dobbant a szívem. Megmagyarázhatatlan volt, még soha nem éreztem ilyet. - Na, és te erre mit felelsz?<br />
- El nem utasítanám! - felém nyújtotta a karját én pedig kedélyesen belé karoltam.<br />
A kávézóba érve egy kétszemélyes asztalnál foglaltunk helyet.<br />
- Ne gondold, hogy nem gyanakszom - fektettem az tenyerembe az állam.<br />
- Te se hidd rólam - majd elmosolyodott és a pincért hívta.<br />
- Mit hozhatok önöknek? - kérdezte az úr.<br />
- A hölgynek egy fahéjas lattemachiato-t, nekem pedig egy cappucino-t - aztán ismét felém fordult.<br />
- Nem ér kihasználni a különleges képességeket. Ha én is megtenném, annak te nem igazán örülnél - mosolyogtam rá cinkosan.<br />
- Abban biztos vagyok. De nem azért jöttünk, hogy egymást fenyegessük, hanem hogy kicsit jobban megismerjük egymást - a szívem majd kiugrott a helyéről. Nagyon reméltem, hogy ő is így érez.<br />
Aztán eszembe jutott, hogy mennyire megdorgáltam Jason-t, mert az ölébe vitte Brittany-t a gyengélkedőre, erre én meg itt ülök egy randin Jared-del... Természetesen ez mind csak üzlet, hogy többet megtudjunk az ellenségről... Hogyne...<br />
- Hát akkor kérdezz - pillantottam a fiúra.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;">Ashley</span></b></div>
<a href="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/236x/9b/39/ea/9b39eab8194821f30171049d805032d3.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/236x/9b/39/ea/9b39eab8194821f30171049d805032d3.jpg" width="212" /></a><b><br /></b>
Féltem. Nem igazán akartam találkozni Adam-mal. Látta a legrosszabb énemet is, amit Lilith-en <br />
Jason-on és népükön kívül senki más nem tudott. Az ellenség azt sem tudta, hogy létezünk. Ez nekünk csak előny volt, de így, hogy Adam meglátott...biztos jelenti. Az egyik terembe benézve megpillantottam. Ott volt az alkalom, hogy bizonyíthattam Lilith-nek: igenis kemény vagyok! Bementem.<br />
- Szia! - kezdtem félénk mosollyal.<br />
- Igazán elmondom, amit akarsz, nem kell rám másznod meg ilyesmi - rá sem ismertem, hogy ilyen lehangolt volt.<br />
- Nem, én, vagyis te, mármint nem állt szándékomban - össze-vissza dadogtam pedig igazán nem volt rám jellemző.<br />
- Talán mégsem vagy rossz, mint hittem - hazudnom kellett neki.<br />
- Figyelj! Én nem tudom, mi ez az ellenségeskedés köztetek és Lilith-ék között és azt sem értem mi ez a "rossz vagy" duma. Én nekem ők a haverjaim. Ennyi. Egy éve ismerjük egymást - mosolyogtam, pedig belül sajgott a szívem.<br />
- Ja, így már mindent értek! - rám mosolygott ezzel kimentem a teremből. Nagyon rosszul voltam. El kellett mondanom Lilith-nek. Meg is találtam: egy kávézóban Jared-del.<br />
- Ööö Lilith! Beszélnünk kellene! - kissé kínosan éreztem magam.<br />
- Mit szeretnél? - nézett rám mérgesen.<br />
- Tudod, hát, ez vészhelyzet dolog! - próbáltam tudtára adni, hogy fontos lenne és a végére megértette.<br />
- Öt perc és jövök!-mondta Jared-nek. Kimentünk, elkezdtem.<br />
- Azt mondtam Adamnak, hogy nem tudom mi ez az ellenségeskedés meg, hogy mi ez a rossz oldal dolog, így azt hiszi ember vagyok és egy éve találkoztam veletek - lehadartam neki az egészet.<br />
- Ügyes vagy! Ezzel itt hol a probléma? Legalább nem tudja meg senki, hogy léteztek! - mosolygott rám elismerően.<br />
- Tudom, hogy ez most jó meg minden, de nem akartam neki hazudni, mert kedveltem.<br />
- Értem. De tudod, néha áldozatokat kell hoznunk.<br />
-Tudom. A népemért meg kell tennem bármit! - és itt már teljesen átmentem rossz mivoltomba. Egy darabig nem is lettem újra kedves, aranyos, szerény, magába forduló.<br />
- Végre Ashley! Te is olyan lettél, mint mi! Rossz, gonosz. Már el merlek engedni a harcba! - ezt mondta, de láttam a szemében egy kis kételkedést.<br />
- Nem tudhatják meg a jók, hogy ilyen vagyok. Úgyhogy tartsd a szád! Mehetsz vissza a pasidhoz, de figyellek! - nevettem. Elindultam és azon gondolkoztam, hogy olyan, mintha kétszemélyiségű volnék. Bár akkor még nem igazán zavart, ugyanis akkor szabadult fel az életem során mindig elnyomott énem.Luciahttp://www.blogger.com/profile/03155402541591442071noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5390858371099810752.post-50696933075722832022016-04-25T12:17:00.000-07:002016-05-03T08:24:58.624-07:006. fejezet<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;">Brittany</span></b></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://www.maszol.ro/uploads/files/userfiles/images/emmastone.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://www.maszol.ro/uploads/files/userfiles/images/emmastone.jpg" height="320" width="320" /></a></div>
- Tényleg? Rám küldte Jason-t? - hitetlenkedtem.<br />
- Na és te honnan ismered ezt a Jason-t? - kérdezte Jared, hogy visszavágjon.<br />
- Egyszer segített rajtam. Ennyi - próbáltam közömbös maradni, de Jared valószínűleg átlátott rajtam.<br />
- Szerintem ezt a levelet meg kellene néznetek - szólalt meg Adam.<br />
<br />
<i>,,Figyeljetek! A feladatotok kideríteni, hogy az ellenségnek mekkora a hadserege. Amint megtudtátok azonnal küldjetek egy levelet. Sok sikert!"</i><br />
<i><br /></i>
Ennyi állt a levélben.<br />
- Mi ez? Hihetünk neki úgy, hogy nem is tudjuk kicsoda? - kérdeztem a többieket.<br />
- Nem tudom, a szekrényemben találtam - válaszolta Adam.<br />
- Hát szerintem tegyünk eleget ennek, nem veszthetünk vele - tanácsolta Jared, majd feloszlottunk. Egyből elkezdtem Jason-t keresni, hogy megpróbáljak belőle valamit kihúzni, de sehol sem találtam. Végül ráleltem a suli mögött.<br />
- Szia! - köszöntem neki.<br />
- Szia!-mondta ő is, de nem volt valami vidám.<br />
- Mi a baj? - kérdeztem, próbáltam kicsit kedveskedni mielőtt rákérdezek.<br />
- Semmi. Most pedig hagyj békén! - ezzel hátat fordított én pedig szomorúan elmentem.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;">Jason</span></b></div>
<b><br /></b>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://images6.fanpop.com/image/photos/32500000/Paul-3-paul-wesley-32519994-395-604.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://images6.fanpop.com/image/photos/32500000/Paul-3-paul-wesley-32519994-395-604.jpg" height="320" width="209" /></a></div>
A suli mögött bújtam el. Nem igazán akartam összefutni Lilith-tel. Rohadtul féltem tőle. Amit mond, azok nem csak üres szavak, hanem tényleg le is vágja az ujjaimat és én azért ragaszkodom hozzájuk.<br />
Brittany jött oda hozzám, de én gyáván elmenekültem. Nagyon szívesen beszéltem volna vele és biztos, hogy majd fogok is, csak néhány napig nem igazán akarom magamra haragítani Lilith-et.<br />
Az iskola mögül, a legközelebbi parkhoz mentem és ott leültem egy padra. Hármunk közül egyedül nekem volt családom. Lilith nem is igényelte, Ashley-nek meg már minden hozzátartozója meghalt. Bezzeg nekem ott volt az egész pereputty. Felmenőim közül apám uralkodik a népem felett, de az ereje egyre gyengül. Amint teljesen elveszíti (ami már csak hetek kérdése) nekem kell átvennem az irányítást. Gondolom, már nagyban feleség után kutatnak.<br />
Régebben az volt az elképzelésük, hogy majd Lilith-tel adnak össze. A terv akkor fuccsolt be, amikor ezt Lilith megtudta. A küldötteket, akik vitték a hírt többet már nem tértek haza. Ezek után berontott a palotába és üvöltözni kezdett apámmal, hogy ezt mégis hogy gondolta. Azóta retteg az egész népem Lilith-től. Nem mintha egyébként is egy bátor népség lennénk.<br />
Aztán a feladat jutott az eszembe. Vajon miért küldtek minket ide? Mi okuk volt ennyi nagy hatalmú lényt egy rakásra hurcibálni? Háborút akarnak? Mert ebből előbb utóbb az lesz... És mi meg is nyernénk. Feltehetőleg. Bízom Lilith hatalmában, de nem tudhatjuk mi van az ellenség tarsolyában.<br />
Ha itt harcra kerül a sor, akkor rengetegen fognak meghalni. Ártatlanok vagy éppen katonák.<br />
Aztán Brittany-ra gondoltam. Vajon ő, hogy bírná a csatát, ha már az is nehezére esett, hogy ne sírja el magát azon, hogy elesett a betonon?<br />
De természetesen nem kell egyből a legrosszabbra gondolni.<br />
A nap szépen lassan eltelt én pedig visszamentem a koleszba és hasonlóan nyomasztó gondolatok között tértem nyugovóra.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03783671239894620460noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5390858371099810752.post-28578780950595711692016-04-21T12:36:00.000-07:002016-05-03T08:24:46.703-07:005. fejezet<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"><b>Adam</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"><b><br /></b></span></div>
<div style="text-align: left;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<a href="http://static.starity.hu/images/celebs/200x300/taylor-lautner-020814549212931878.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://static.starity.hu/images/celebs/200x300/taylor-lautner-020814549212931878.jpg" /></a>Ashley elsőként távozott a teremből, de nem hagytam annyiban, úgyhogy követtem. Láttam, hogy valamit meglátott, mert hirtelen az udvar felé kezdett rohanni. Én utána iramodtam és mire kiértem már Lilith-tel kiabált. Sajnos hallottam mindent. Gondoltam, hogy nem kis angyal, de ezt nem vártam volna... Csalódtam egy kicsit. Feltehetőleg ő már tudta én mi vagyok, ezért volt olyan elutasító. Sajnálom, pedig igazán jó lehetősége lett volna.</div>
<div style="text-align: left;">
Miután észrevett engem, Ashley elrohant, majd Lilith utána iramodott. Én Jaredhez sétáltam és érdeklődtem, hátha ő többet tud, mint én:</div>
<div style="text-align: left;">
- Mi történt, amin így kiborult? - kérdeztem.</div>
<div style="text-align: left;">
- Lilith-tel beszélgettem, amikor iderohant és elkezdett kiabálni, de ezt már te is tudod - mondta. </div>
<div style="text-align: left;">
- Egyébként tényleg. Ti miről beszélgettetek? Láttam, nem volt ellenedre ez a kis csevej - böktem oldalba.</div>
<div style="text-align: left;">
- Na! - pirult el enyhén. - Semmi különösről, csak annyit kérdezett, hogy mi miért vagyunk itt.</div>
<div style="text-align: left;">
- Hát gondolom, azért amiért ők - válaszoltam.</div>
<div style="text-align: left;">
- Igen, de az igazi okot ők sem tudják. Ez azért igazán különös! Hat ilyen "embert" egy helyre hívni igazán veszélyes. Ámbár Lilith azt mondta, hogy ők csak kíváncsiságból jöttek. Meg is értem. Nem lepődnék meg, ha más is idejönni "érdeklődni"- gondolkodott el.</div>
<div style="text-align: left;">
- De ők egyáltalán honnan tudnak a parancsról? Hisz azt nem csak mi kaptuk meg? - igazán érdekes, hogy ők is itt vannak, pedig nem éppen ugyanazok a feletteseink.</div>
<div style="text-align: left;">
- Gondolom, befogták az adást, amelyen küldték nekünk.</div>
<div style="text-align: left;">
- Az mondjuk logikus is lenne.</div>
<div style="text-align: left;">
- Hát igen... - néhány percig mind a ketten gondolatainkba merülve álltunk, aztán Jared szólalt meg megint:</div>
<div style="text-align: left;">
- Figyu, szerintem menjünk a koleszba, aztán, majd ott kitalálunk valamit!<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;">Jared</span></b></div>
<b><br /></b>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://cdn3.thr.com/sites/default/files/imagecache/NFE_portrait/2013/05/evan_peters_a_p.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://cdn3.thr.com/sites/default/files/imagecache/NFE_portrait/2013/05/evan_peters_a_p.jpg" height="320" width="213" /></a></div>
Eléggé meglepődtem, hogy így rákérdezett Adam a dolgokra. Hát nem is tudtam... jó bőr volt Lilith meg minden, de tudtam, hogy ellenség. Visszamentünk a koleszba, áthívtuk Brittany-t a szobába, hogy kitaláljuk, mi legyen a következő lépés.<br />
- Szerintem, azért kellett idejönnünk, hogy legyőzzük őket. Lenne értelme, nem? - kezdte Brittany a feltevéseivel.<br />
- Hát nem is tudom, őnekik nem mondták, hogy ide kéne jönniük, csak kíváncsiskodnak. Legalábbis Lilith ezt mondta - mondtam.<br />
- Te mit beszélgettél vele? Ő ellenség! - szerintem, akkor kitért a hitéből.<br />
- Nyugi, semmi különös. Úgy gondolom várjuk meg a következő parancsot és akkor lépjünk - vélekedtem.<br />
- Rendben, szerintem is így lesz a jó - állt mellém Adam, aki kérdőn Britt-re nézett.<br />
- Hát jó, legyen. De nehogy ez rossz döntés legyen - ezzel távozott a szobából.<br />
Kicsit ültünk még ott, beszélgettünk.<br />
-Van olyan lány, aki bejön? - kérdeztem Adam-től.<br />
- Ööö, nincs - kicsit zavarba volt, így láttam, hogy nem mondd igazat.<br />
- Hát jó... - rávigyorogtam mindent tudón. Ezután távozott a szobából és egyedül maradtam.<br />
Másnap reggel kissé frusztráltan ébredtem, tudtam, hogy valami baj történt. Mikor kiléptem az épületből, láttam, hogy Lilith és a haverjai "megbeszélést" tartottak. Kicsit közelebb mentem, de csak hangfoszlányokat tudtam kivenni a beszédből.<br />
- Senki nem tudja, mi folyik itt - hallottam a fiút.<br />
- Jason, te próbálj Brittany-ból kihúzni valamit. Ő áll legközelebb a parancsadóhoz - Lilith dirigált.<br />
- Én mit csináljak? - kérdezte a lány.<br />
- Ashley, drágám! Te csak próbálj meg nyugton maradni - válaszolta Lilith, majd szétszéledtek. <i>Ezt el kell majd mondanom a többieknek </i>- gondoltam.</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03783671239894620460noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5390858371099810752.post-43279037199506863242016-04-17T11:35:00.000-07:002016-09-02T13:29:15.761-07:004. fejezet<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;">Ashley</span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;"><br /></span></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/736x/4f/99/f7/4f99f79c023775c2b59cc5a3111c8cb6.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/736x/4f/99/f7/4f99f79c023775c2b59cc5a3111c8cb6.jpg" width="266" /></a></div>
Az a srác... Egyfolytában azon gondolkodtam mit akarhat tőlem. Úgyis, mikor megtudom miért vagyunk itt valószínűleg elmegyek... Nem szeretek harcolni. Ilyen gondolatok jártak a fejemben, mikor megláttam Jasont, ahogy azt a lányt cipelte, aki nekem jött. Egyből futottam Lilith-hez, de ő pedig egy másik fiúval incselkedett. Nem annyi lett volna a dolgunk, hogy elvégezzük a feladatot, amit kaptunk és húzunk innen? Erre egyből mindenki szerelembe esik. Éreztem, hogy kezd belőlem előtörni az erőszakos oldalam, amit a többiek nem igazán szerettek. Megfordultam, odamentem Lilith-hez, megragadtam a karját és magam után húztam.<br />
- Mit csináltam? - kérdezte meglepődve, de amikor meglátta az arcomat egyből tudta, hogy mi az ábra.<br />
- Nem annyi volt a dolgunk, hogy eljöjjünk ide és elvégezzük azt a hülye feladatot? - kérdeztem dühösen.<br />
- Megint kezdődik... - mormogta.<br />
- Ez is én vagyok! Nem utálhatod ezt a részem! - ahogy kiabáltam észrevettem, hogy az az Adam vagy hogy is hívják figyel.<br />
- Mióta állsz ott? - kérdeztem rémülten.<br />
- Elég régóta, ahhoz mindent halljak.<br />
Ekkor szégyenemben elfutottam. <i>Ezt jól elszúrtam</i> - gondoltam magamban. Pont ilyenkor kellett egy pszichopatává változnom?<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;">Lilith</span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;"><br /></span></b></div>
<div style="text-align: left;">
<a href="http://cdn03.cdn.justjared.com/wp-content/uploads/spotlight/taissa/taissa-07.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://cdn03.cdn.justjared.com/wp-content/uploads/spotlight/taissa/taissa-07.jpg" height="320" width="251" /></a>Hamar elhessegettem Jason-t, több mindent meg akartam tudni a srácról. Be kellett kicsit dobnom <br />
magam. Nem mintha ellenemre lett volna.<br />
- Még nem is tudom a neved... - néztem rá, miután a többiek elmentek.<br />
- Jared vagyok - mondta, de éreztem a gyanakvást a tekintetében.<br />
- Gondolom ti is azért vagytok itt, mint mi - próbáltam beszélgetést kezdeményezni.<br />
- Ha jól sejtem igen. A parancs, az parancs.<br />
- Mi inkább kíváncsiságból jöttünk. Nekünk nem nagyon osztogatnak utasításokat - vigyorogtam rá.<br />
Meglepődtem, mert ő visszamosolygott. Különös érzés kerített hatalmába, de megráztam magam és folytattam a cseverészést.<br />
- Te hogy csapódtál Brittany-hoz? Úgy értem kezdetben a te fajtád nem volt valami jótét lélek. Gondolom még emlékszel...<br />
- Eléggé elfajzottak lettek, nem lehetett kordában tartani őket, de egy kis mennyországi nevelés jó útra térítette őket - mondta (láthatóan kissé kételkedve saját szavaiban).<br />
Ekkor rontott rám Ashley. Örömmel töltött el, hogy kicsit bevadult, de az már kevésbé, hogy ezt egy zsúfolt udvar közepén tette. Nem akartam mészárlást már rögtön az első napon. Miután ismét emberien kezdett viselkedni elrohant.<br />
- Majd még beszélünk! - szóltam oda Jared-nek, majd Ashley után iramodtam. Hiába volt jó futó, én még jobb voltam.<br />
Az épület kapujánál csíptem nyakon, majd torkon ragadtam és beráncigáltam egy sikátorba. A falhoz szorítottam, majd elkezdtem mondani a magamét:<br />
- Na, ide figyelj! Nem szórakozásból vagyunk itt és ezt te is tudod. Éppen azt próbáltam kideríteni, hogy mi a francot keresnek itt, hogy miért küldték őket ide. Ők sem tudnak semmit, hogy milyen feladatot kell teljesíteni, pont, ahogy mi sem. Ha tudnánk, már rég megcsináltuk volna és el is takarodtunk volna! - a végére már teljesen kivetkőztem magamból. - Ne rendezz mészárlást már az első nap. Egyébként min húztad így fel magad, mert gondolom nem csak én voltam az oka? - engedtem el a torkát, majd megigazítottam a ruháját.<br />
- Jason az ölében cipelte azt a lányt - válaszolt kicsit megszeppenve.<br />
- Mi? - üvöltöttem rá. Eztán kiviharzottam a sikátorból és Jason keresésére indultam. Hamar meg is találtam, a gyengélkedő felől jött. Amikor meglátott intett egyet, de meg is bánta, mert megragadtam a kezét és a háta mögé csavartam.<br />
- Te komolyan Brittany-t cipelted az öledben? Nem megmondtam, hogy nem haverkodunk az ellenséggel? - suttogtam a fülébe dühösen.<br />
- Igen, sajnálom - válaszolt meghunyászkodva. - De, mondtad...<br />
- Még egy ilyen és esküszöm levágom néhány ujjadat - morogtam rá, majd lassan elengedtem a karját.<br />
- Elnézést - hajtotta le a fejét.<br />
- Keresd meg a szobádat! - parancsoltam rá. - Többet ilyen ne forduljon elő!<br />
- Igenis! - hajtott fejet, majd gyorsan eliszkolt.<br />
Ashley néhány méterrel mögöttem állt kissé még mindig megszeppenve. Belé karoltam, majd elindultam a kollégium felé, ahol a szobánk volt.<br />
- Nyugalom! Most már te is és én is lenyugodtunk - simítottam meg a hátát. - Kipakolunk és utána elmegyünk körülnézni a városba!<br />
- Rendben - mosolyodott el halványan. - Egyébként elejtetted útközben a cigid - nyújtotta felém a dobozt.<br />
- Kösz! - kaptam ki a kezéből és azonnal rá is gyújtottam. Közben a távolban lévő kollégiumot figyeltem...</div>
Luciahttp://www.blogger.com/profile/03155402541591442071noreply@blogger.com0