17. Fejezet

Ashley

- Tudják Lilith. Mindent tudnak - néztem rá.
- Rájöttem. Most biztos dühös rám, miközben szánalmasnak érzem magam, mert ez miatt aggódok - teljesen ki volt készülve.
- Ilyen a szerelem Lilith. Én abból tudom, nem vagyok szerelmes Adam-be, mert nem aggódok az miatt, hogy rájött, nem ember vagyok. De így már nincs titkos bevetni valónk - keresztbe tettem a lábaimat, miközben az ágyon ültem.
- Ilyenkor azért nem szeretlek, mert nem mutatsz ki semmilyen érzést ilyen helyzetben, de legalább nem problémázol. Én meg itt idegeskedek. A régi Ashley pedig szerintem mar itt bőgne, hogy végünk - nosztalgiázott egy kicsit, amit én rögtön le is állítottam.
- Tudod, hogy a régi Ashley nincs többé. Örülj annak, hogy ilyen vagyok és majd a csatában, ami mellesleg vészesen közeledik, el tudom irányítani a népem - sértődötten elfordultam. A régi Ashley soha nem jöhet vissza. Nem engedhettem meg magamnak, hogy elérzékenyüljek, de azért valamit mégis kezdenem kellett Lilith-tel.
- Na jó! Most szépen bemész a fürdőbe, lemosod a könnyeket, újra erős leszel és beszélsz Jared-del - mondtam neki már mosolyogva.
- Az első három oké, de, hogy nem beszélek Jared-del az holt biztos - jelentette ki.
- Most miért nem? - kérdeztem számat legörbítve, imitálva szomorúságomat.
- Még nem fejeztem be. Csak akkor beszélek vele, ha te is Adam-mel. Legfeljebb nem csak én égek be.
- Hát, ha neked ez kell... - beletörődtem, mert tudtam, addig nem hagyott volna békén, míg bele nem megyek.
- De akkor egy kicsit engedned kell a régi Ashley-nek, hogy előtörjön.
- Tehát azt akarod, hogy őszintén beszéljek vele? - kérdeztem meglepődve.
- Igen. Na benne vagy? - nézett rám ilyen hülye kiskutya szemekkel. Mindig eléri, amit akar.
- Jó, de csak most az egyszer.
- Köszi! - vigyorgott és elindultunk a fiúk szobája felé.

Lilith

Soha nem éreztem még ilyet. Izgultam. Talán ez a jó szó rá. Akárhányszor arra gondoltam, hogy beszélnem kell Jared-del, összeszorult a gyomrom. Valamennyit könnyített a dolgon, hogy Ashley is velem jött, de azok után, hogy tudtam, hogy tudják mit csináltunk kétlem, hogy látni akarnának bármelyikünket is. Néma csendben sétáltunk végig az udvaron. Amikor megláttam az épületet egyre jobban eluralkodott rajtam a pánik. Mi lesz, ha elkezd velem üvöltözni és elküld?
 Atyám, úgy beszélek, mint valami gyenge kis ember! Na, ebből elég! Megszaporáztam a lépéseimet, az elő nem fordulhat, hogy Lilith, a démonok királynője egyszerűen fogja magát és megijedjen valami kis varázslótól.
 A szobájuk elé érve, mély levegőt vettem és kérdés nélkül benyitottam hozzájuk. Dühös voltam az érzéseim miatt és én nem vagyok egy gyáva kis nyuszi, aki majd ott fog nyavalyogni. Egyszerűen kell lerendezni a dolgokat.
 A két fiú meglepetten bámult ránk, miközben én átcsörtettem a szobán és egyszerűen megcsókoltam Jared-et. Nem érdekel ki mit fog mondani, hogy mi mindent fog a fejemhez vágni, Hidegen hagytak a következmények.
 Nem mintha Jared annyira ellenkezett volna. Átkarolta a derekam és közelebb húzott magához, én pedig a nyaka köré fontam a karjaim. Nem tudom mennyi ideig maradtunk így. Óvatosan elhúzódott és a homlokát az enyémhez támasztotta.
 - Ezt nem igazán szabadna... - mosolyodott el.
 - Nem érdekel - nevettem fel, miközben hozzábújtam.
 - Most, hogy ezt lerendeztétek itt lenne az ideje leülnünk megbeszélni a dolgokat - szólalt meg Ashley.
 - Hát ezek után tényleg lenne mit megbeszélnünk... - jegyezte meg Jared. - Például, hogy miért öltétek meg azokat az embereket.
 - Na! Nem kell eltúlozni a dolgokat, csak egy emberről van szó - jegyeztem meg, még mindig Jared-hez bújva. - Egyébként is Ashley kezdett éhessé válni, meg unatkoztunk egy kicsit.
 - Komolyan? Unalomból gyilkoltok?
 - Nem kell ennyire elítélőnek lenni! Szerintetek hol szocializálódtam? - kérdeztem elhúzódva Jared-től. - A Pokolban! Nem sok más példa volt előttem!
 - Ez még mindig nem mentség... - szólt bele a beszélgetésbe Adam is.
 - Vagy igen. Oké, hogy a te vérfarkas segged az angyalkák fogadták be, de nem mindenkinek ez jött össze - húzta el a száját Ashley.
 - Neked meg mi bajod van velem? - pattant fel Adam az ágyról.
 - Csak nyugalom gyerekek! - léptem kettejük közé. - Majd amikor a Brittany és Jason is megérkezik megbeszéljük. Egyébként hol vannak? Már rég láttam őket...
 - Nem tudom! - mondták szinte egyszerre. Meglepetten néztem körbe a szobában. Ezek szerint van néhány dolog, amiről én nem tudok.
 - Mi ez a hirtelen szabadkozás? Mi az amiről én nem tudok? - mélyen Ashley szemébe néztem. Tudtam, hogy még a kemény énjét is könnyedén megtöröm egy haragosabb pillantással.
 - Figyelj, ez nem éppen a legalkalmasabb pillanat arra, hogy ezt megbeszéljük - nézett segélykérően a fiúkra.
 - Szerintem is Lilith, nem ez a megfelelő hely és idő, arra, hogy ezt megvitassuk - lépett közelebb Jared. Ahogy odaért mögém, éreztem, hogy kicsit ellágyulok. Gyorsan megráztam magam, majd haragosan megfordultam.
 - Én viszont úgy gondolom, hogy most van itt az ideje, hogy rohadt gyorsan elmondjátok miről is van szó.
 - Nem fogsz örülni... - jelezte Ashley. - Jason és Brittany eléggé közel kerültek egymáshoz...
 - Hogy mi van? - üvöltöttem rá a lányra.
 - Most mit vagy ilyen dühös, pont ugyanazt csinálod te is Jared-del - jegyezte meg Adam. Odakaptam a fejem és ahogy az arcát elnéztem még azt is megbánta, hogy megszületett.
 - Mit mondtál? - kérdeztem vissza. Erre ő összehúzta magát és megadóan felemelte a kezeit. - Még egy ilyen megjegyzés és már nem fogod a kezeidet emelgetni - kikerekedett szemekkel bámult rám és óvatosan összefonta maga előtt a karjait. - Megyek és megkeresem őket! - indultam el az ajtó felé, amikor Jared óvatosan megfogta a karom.
 - Veled megyek... - fogta meg a kezem.
 - Gyere! - rántottam meg a vállam. Hamar elhagytuk a kollégiumot. Ötletem se volt, hogy hol keressük.
 - Ne légy velük túl szigorú, kérlek! - kérlelt.
 - Miért ne?
 - Mert ugyanazt csináljuk mi is...
 - Nem, ez más helyzet! - kiáltottam rá.
 - Nem éppen - állított meg. - Pont ugyanaz. Egymásba szerettünk és ő velük is ez történt!
 - De a helyzet más!
 - Azért, mert ez veled történik? - kérdezi mélyen a szemembe nézve. Még soha senki nem kérdőjelezte meg a döntéseimet.
 - Pontosan azért!
 - Igazságtalan vagy velük szemben, ha nem lenne ekkora hatalmad, akkor ezt más is megtehetné veled.
 - Hidd el meg is fogja tenni és velük is! - mondom elhalkítva a hangom. - És hidd el, ha én vetek véget azzal mindannyian jobban járunk! Mi így is, úgy is meg fogjuk szívni...
 - Miért, ki fog bármit is tenni? - kérdezte értetlenkedve.
 - Lucifer - már szinte suttogtam. - Ha én ölöm meg őket, akkor csak ők ketten halnak, keveset szenvedve, de ha ő jön ide azt mindenki megsínyli és nem lesz egyszerű haláluk.