15. fejezet

Ashley

 Valahogy rossz előérzetem volt. Jason-t azóta nem láttam mióta elmentünk öldökölni. Úgy
gondoltam biztos egyből Brittany-hoz futott. De, ha hozzá sietett, akkor el is mondta neki, nem? Meg kellett keresnem még mielőtt bármit is elkotyogott volna.
 Mindenhol kerestem, de ahogy megtaláltam rájöttem: elkéstem. Valamiről nagyon elmélyülten beszélt a lánynak, aki tátott szájjal, sápadtan állt. Nem tudtam, hogy közbe kéne-e avatkoznom vagy inkább csak hallgatóznom. Az utóbbi mellett döntöttem.
 - Amikor pedig elmentek olyanok voltak, mint akik csak szórakozni mennek - Jason teljesen el volt képedve. Miért, mit gondolt, majd mélabúsan megyünk gyilkolni?
- Ja-Jason, ezt muszáj je-jelentenem. Kérlek, bocsáss meg! - viharzott el Brittany.
 Eljött az én időm, odasétáltam a fiúhoz és gúnyosan mosolyogtam rá.
- Csak nem dobott a kislány? Milyen szomorú!
- Hagyjál békén! - kiáltott fel fájdalmasan.
- Nekem te ne parancsolgass, áruló! Nehogy azt hidd, hogy ezt nem mondom el Lilith-nek! - mondtam dühösen.
- Fussál csak hozzá, úgyis egyedül ehhez értesz! - nézett rám megvetően.
- Egyszer majd úgyis elérem, hogy társként kezeljen és ne, mint beosztottját! - ezzel a mondattal befejeztem a beszélgetést és elmentem innen. Nem tudtam, hova megyek, csak el. Valami nedveset éreztem az arcomon, de nem tudtam, mi az. Meg akartam fogni, de végiggurult a kezemen. Könny volt. Én addig a napig még sohasem sírtam, még, amikor anyám szidalmazott, akkor sem. De aznap... Mindig is azt akartam, hogy társaként kezeljen. Utáltam, hogy mindig lenézett, de elfogadtam, mert ha nem engedelmeskedtem volna neki, valószínűleg megölt volna. Erősnek kellett maradnom, így abbahagytam a sírást. Visszafele vettem az irányt a kampusz felé, de nekimentem valakinek.
- Te sírtál? - kérdezte Adam.
- Ezt nézed ki belőlem? Tényleg? - felvettem a maszkomat, ami elrejti az érzelmeimet és újra gonosz vámpír lettem kívül.
- Én, vagyis te... - kezdte volna el, de én otthagytam.
- Viszlát, Adam. - nem táplálhattam érzéseket senki felé. Egy gyilkos voltam, nem egy egyetemista lány, aki lenni akartam.

Lilith

Az ágyamon feküdtem a plafont bámulva. Teljesen összezavarodtam Jared viselkedése miatt. Amióta bocsánatot kértem tőle egyáltalán nem is keresett. Nem biztos, hogy oda kellett volna mennem hozzá. Mit is gondoltam? Hogy majd a nyakamba borul és szerelmet vall vagy tudom is én...
 Hirtelen kopogtatást hallottam az ajtó felől. Nem igazán számítottam senkire, ezért sietve kellett felkapnom valami rendes ruhát, mert hiányosan voltam felöltözve. A kócos hajammal is gyorsan próbáltam valamit kezdeni, de az elmosódott sminkkel már nem tudtam mit csinálni.
 Újra kopogtak az ajtón. Gyorsan odasiettem és kitártam az ajtót.
 Nagyon meglepődtem az ismerős alak láttán... Jared állt előttem a félhomályban. Csak a hold sápadt fénye szűrődött be az ablakon. Meg se tudtam szólalni és ő is hallgatott.
 Néhány percen keresztül csak egymást nézve álltunk. Végül Jared törte meg a csendet:
 - Igazándiból nem tudom miért jöttem ide. Egyszerűen szükségem van erre a beszélgetésre. Tudom, hogy nehezen beszélsz az érzéseidről és nem is várom el, hogy teljesen megnyílj előttem - egy pillanatra elhallgatott. - Azt hiszem, megkedveltelek. Tudom, hogy szinte lehetetlen, hogy bármi is legyen köztünk és nem is tudom, hogy gondoltam azt, hogy idejövök és így rád rontok ezzel... Biztos vagyok benne, hogy te nem érzel irán...
 Hirtelen a nyakába ugrottam és megcsókoltam. Pár másodpercig tartott csak, mert tudatosult bennem, hogy milyen hülyeséget csináltam. Azonnal ellöktem magamtól. Könnyek szöktek a szemembe és halkan annyit mondtam:
 - Most menj el! Kérlek! - sírtam. Jared megtántorodott. A sötétben már nem tudtam olvasni az arcáról. Nem vártam meg a reakcióját, helyette gyorsan becsuktam az ajtót és ráfordítottam a kulcsot.
 Ledőltem az ágyamra...

 Egész éjszaka sírtam, nem tudtam elaludni...

Díj #2

Köszönjük szépen az 1826 megtekintést és a 9 feliratkozót!
Nagyon hálásak vagyunk nektek, amiért ennyire érdeklődtök a blog iránt!
Köszönjük szépen a 289 Wattpad megtekintést és azt a 36 szavazatot is!

Köszönjük a díjat Évi-nek, aki a Sister blog írója.
Íme a feltételek:

1. Köszönd meg a díjat és tedd ki, kitől kaptad!

2. Olvasd el annak a blogját, akitől kaptad!

3. Írj 12 dolgot az illető blogjáról!

4. Írj 12 dolgot a saját blogodról!

5. Válaszolj a 12 kérdésre!

6. Tegyél fel 12 kérdést! 

7. Kommentelj annak a blogjára, akitől kaptad a díjat, hiszen mindenkinek jólesik a visszajelzés. Ez lehet kritika, vélemény, a lényeg, hogy építőjellegű legyen! (Ha már megtetted, ezt a pontot hagyd figyelmen kívül:)

12 dolog Évi blogjáról:
1. A karakterválasztás jól sikerült.
2. Eddig 16 része van.
3. Kidolgozottak a szereplők.
4. E/1-ben és múlt időben íródik.

5. A legtöbb rész Mia szemszögéből íródik.
6. A történet azzal kezdődik, hogy Mia-t örökbe fogadják.
7. A részekben vannak képek.
8. A fejléc egy szerkesztett fotó.
9. Eseménydúsak a részek.

10. Januárban indult a blog.
11. Általában hetente vannak új részek.
12. A szereplők karaktereinek nagy részét a Disney csatorna sorozataiból ismerhetjük.

12 dolog a saját blogunkról:

1. A történetet 4 szemszögből írjuk és mindegyik E/1-ben van.
2. Ashley-t és Jared-et Csenge írja.
3. Lilith-et és Adam-et Vanilia írja.
4. Eddig 14 fejezet van kint a blogon.
5. A 10., 11. és a 12. fejezetben felfedtük a szereplők kilétét.
6. Ezek visszaemlékezések voltak.
7. Tegnap érkezett meg az új rész.
8. A részek hetente érkeznek, hétfőnként.
9. A design-t és a fejlécet Annabelle Lya Pech készítette.
10. Ez az első blogunk közösen és én (Vanilia) nagyon remélem, hogy majd még a későbbiekben is írunk valamit közösen.
11. A történetben senki sincs biztonságban. Bárki bármikor meghalhat.
12. Lesz, majd benne szerelmi szál.

12 válasz:

1.  Jellemezd a blogodat egy szóval! Jellemezd a blogomat egy szóval!
Csenge: bonyodalom, lekötő
Vanilia: kavalkád, érdekes

2. Mit szeretsz a blogolásban? 
Csenge: Azt, hogy megálmodhatom a történetet és személyiséget teremthetek a szereplőknek.
Vanilia: Magát az írást. Imádok írni és ezt a blogolással megtehetem (jó hülyén fogalmaztam meg)

3. Honnan meríted az ötleteidet?
Csenge: Nem tudom :D
Vanilia: A fejemből (???)

4. Előre kialakított történet alapján irányítod a szálakat vagy ösztönből jönnek?
Csenge: Van egy kitalált vége a történetnek, de maguk az események a fejünkből jönnek (meg azért meg is beszéljük őket).
Vanilia: Van egy előre kitalált vége a történetnek, de a részletek ösztönből jönnek (meg azért meg is beszéljük őket).

5. Mi ösztönzött arra, hogy blogolni kezdj?
Csenge: A gondolataim lejegyzetelése talán.
Vanilia: Az írás szeretete...

6. Írd le röviden a blogod történetét!
6 különleges fiatal egy egyetemre kerül egy felsőbb erő parancsára. (A lényeg ennyi :) )

7.  Könyvek, amiket mostanában olvastál?
Csenge: Végzet ereklyéi sorozat
Vanilia: A Vörös királynő <3

8. Sorozatok, amiket nézel?
Csenge: Pretty Little Liars, Awkward, American Horror Story
Vanilia: American Horror Story, Teen Wolf, Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot, Doctor Who, Awkward, Supernatural, The Royals, The Walking Dead, Breaking Bad, Trónok Harca és The Librarians (azt hiszem be kéne fejezenem néhányat...)

9. Filmek, amiket mostanában láttál?
Csenge: X-man: Apokalipszis-t láttam a moziban, de nem vagyok valami nagy filmrajongó.
Vanilia: Nem igazán nézek filmeket...

10. Mi a kedvenc műfajod?
Csenge: Fantasy
Vanilia: Fantasy vagy horror, nem tudok dönteni

11. Blogolás mellett van másik hobbid is?
Csenge: Sorozatnézés, zenehallgatás, zenélés
Vanilia: Olvasás, sorozat nézés, zenehallgatás és még biztos van néhány, de most semmi más nem jut az eszembe...

12. Későbbiekben szeretnél komolyabban foglalkozni az írással?
Csenge: Nem tudom, fogalmam sincs mivel szeretnék majd foglalkozni.

Vanilia: Igen :)

12 kérdésünk:

1. Miért kezdtél el írni/mi adott ihletet?
2. Mi(k) a kedvenc könyve(id)?
3. Mi az érdeklődési köröd? (pl.: sorozatok, játékok, könyvek, filmek...)
4. Mit szeretnél kezdeni az életeddel? (Vagy mit kezdtél vele?)
5. Milyen fajta zenéket szeretsz?
6. Mik az álmaid a jövőre nézve?
7. Szoktál cikkeket olvasni az írással kapcsolatban?
8. Olvasol rendszeresen valamilyen irodalmi magazint?
9. Ha igen, melyik(ek)et?
10. Voltál már írói válságban?
11. Ha igen, akkor hogy lábaltál ki belőle?
12. Szoktál zenét hallgatni írás közben? Ha igen, miket?

Kihívottjaink:

Mese


Még egyszer nagyon szépen köszönjük! :*

14. fejezet

Jared

Valami nagyon nem stimmelt. Sem Brittany-val sem Adam-mal. Valamit titkoltak előlem. Mikor megérkezett Adam, kérdőre is vontam.
 - Hé, haver! Hol voltál egész délután? Nem láttalak sehol - kérdeztem.
 - Délután beszéltem Ashley-vel, meg motoroztunk, hogy ki tudjak belőle szedni valami infót, de nem jött össze. Most épp Britt-től jövök. Beszéltem vele, mert olyan furcsa mostanában - ennyit mondott és fordult is volna el, ha meg nem állítom.
 - Mit titkoltok, amit nem tudhatok? - kérdeztem felháborodva, hogy már a legjobb barátom sem mondja el.
 - Semmit. Honnan veszed, hogy titkolunk valamit? Inkább azt mondd el, te mit rejtegetsz. Láttalak ám Lilith-tel! Nem tudsz hazudni - közölte szikrázó szemekkel, majd bevonult a fürdőbe. Olyan furcsa volt mindenki. Lilith szó nélkül elrohant, Adam és Britt pedig nem avattak be semmibe. Mi történhetett, amivel ennyire elriasztottam mindenkit?
Reggel, mikor felébredtem, a folyosóról ordibálás hallatszott be. Gyorsan felkaptam valamit és kinéztem, vajon mi történt.
 - Utolsó figyelmeztetés! Ha nem jössz elő... - kinyitottam az ajtót és Lilith félbe hagyta a mondatot.
 - Szép jó reggelt neked is Lilith! - köszöntem neki vigyorogva dühkitörésén.
 - Helló... Csak azt akartam mondani: bocs a tegnapiért, hogy otthagytalak. Szia! - láttam, hogy a végére már belepirult mondandójába. Hogy Lilith bocsánatot kérjen és elismerte, hogy hibázott... Ilyen is csak egyszer történik.

Adam

Reggel a folyosóról beszűrődő kiabálásra ébredtem. Nem tudtam a hangot emberhez kötni, így kikászálódtam az ágyból, de Jared gyorsabb volt nálam és kitárta az ajtó, én pedig a mögött hallgatóztam. Lilith volt az. Halvány lila gőzöm nem volt róla mit akar, de attól tartottam, hogy mindjárt letépi Jared fejét. Csendesen hallgattam a beszélgetést, majd megdöbbenve tapasztaltam azt, hogy Lilith (ismétlem Lilith!) bocsánatot  kért tőle. Kikerekedett szemekkel bámultam magam elé. Ilyen sem történik minden nap.
 - Ha már bocsánatot kértél - kezdi Jared magabiztosan. Legalább is annak tűnt, de biztos vagyok, hogy valaki, aki szemtől-szemben áll Lilith-tel az nem tud magabiztos lenni. - lenne kedved eljönni egy rendes randira?
 Fel sem fogtam mit mondott, megbeszéltük, hogy nem randizunk az ellenséggel, erre meg a szemem láttára (inkább a fülem hallatára) elhívja? Mégis mit gondol? Valami hasonló járhatott Lilith fejében is.
 - Most komolyan? - kérdezte kétkedőn. - Biztos vagy te ebben? Nem tudom mennyire örülnek a pajtásaid, ha egy démonnal randizol.
 Kinéztem az ajtó résén, hátha jobban látok valamit.
 - Nem igazán érdekelnek a "pajtáskáim" - lépett közelebb Lilith-hez. A kezét a lány derekára tette, ő pedig átkulcsolta Jared nyakát. Itt jött el a pont, amikor már tényleg közbe kellett lépnem.
 - Szép jó reggelt! - léptem elő nyújtózkodva, mint aki a fürdőből jön éppen elő. - Ugye nem zavartam meg semmit? - elégedetten figyeltem, ahogy szétrebbennek.
 - Dehogy! - mondja Lilith elpirulva (ismétlem elpirulva!). - Jared, majd beszélünk! - gyorsan elsietett.
 - Milyen furcsán viselkedett... - mondom. Aztán próbálok elillanni, de Jared ismét gyorsabb nálam é elkapja a pólómat.
 - Muszáj volt? - néz rám dühösen. - Tényleg szükség volt erre? - már kiabálni is elkezdett.
 - Megbeszéltük, hogy nem kavarunk az ellenséggel! - üvöltök rá vissza.
 - Miért nem érted, hogy ez felülírja azt? Mindezt Brittany-val beszéltük meg! Ha ő nincs itt nem érvényes! Ennyi! - morogva bevonul a fürdőbe, én pedig még egy kicsit álldogálok a fal mellett a mondottakon gondolkodva. Mégis hogy értette azt, hogy ez felülírja, amit megbeszéltünk?

Nem rész!

Sajnálattal kell közölnünk, hogy több bejegyzés nem lesz Brittany és Jason szemszögéből, mert ihlethiányban szenvedünk és ők azok a szereplők, akiket legkevésbé szeretünk. Ha valaki kéri, akkor különkiadás formájában még lehet az ő gondolataikról hallani, de, ha nem muszáj, nem erőltetjük. Persze a történet során még nagy szerepet fognak játszani, úgyhogy senkinek sem kell elkeserednie. Köszönjük a megértéseteket, a következő részt pedig a megszokott időben hozzuk. :)

13. fejezet

Ashley

 - Figyi! Menjünk már vissza oda a pöcegödörbe. Tudod, fázni emberi szokás - mosolyogtam gonoszan Adamra, akinek a motorján ültem és semmit nem tudott rólam.
 - Mióta vagy te ilyen nagyszájú? - kérdezte homlokát ráncolva.
 - Amíg nem ismersz, ne alkoss véleményt! Tudod, én ilyen is vagyok, meg olyan is... - mondtam neki sejtelmesen.
 - Oké... - nem tetszett ahogy nézett rám.
 - Jaj, ne nézz már rám ilyen csúnyán. Csak kicsit merészebb lettem, baj az?
 - Olyan vagy, mint aki betépett vagy bepiált - szememre hányta a viselkedésem, ami nem volt kedvemre.
 - Ilyen vagyok. Szokj hozzá! - mondtam unottan, aztán faképnél hagytam szerencsétlent a kollégium előtt. Az, hogy emberből táplálkoztam teljesen felszabadított. Az udvaron találtam Jason-t.
 - Ashley, ugye nem te voltál? - kérdezte mérgesen.
 - Jaj szegények! Úgy sajnálom őket! Nem is tudom elképzelni, hogyan történhetett ilyen szörnyűség... lecsapolni valakit. Borzasztó! Annyira szomorú vagyok...brühühü - műsírásom kezdett átmenni nevetésbe. -Viccet félretéve! Persze, hogy én voltam! - gonoszul felnevettem. Az sem érdekelt ki hallja meg.
 - Ti nyomorultak! Mindenhol kerestelek már téged Ash, erre pont te tartottad fel Jason? - Lilith kiabálása szakította félbe a műsoromat.
 - Mit szeretnél Lil? - kérdeztem tőle.
 - Neked Lilith, te barom! Te voltál, igaz? Egy nem lett volna elég? - kérdezte, miközben a fejét fogta. - Megmondtam, hogy ne csinálj semmi baromságot az első néhány napban! Ha szeretnéd elmehetünk beszélgetni Luciferrel, hogy mi a pontos terv. Néhány napig lent is hagylak - üvöltött rám.
 - Nyugi! Minden a legnagyobb rendben! Adam-et is leráztam és most legalább két hétig nem kell kajálnom. Örüljetek velem! - tényleg olyan voltam, mint, aki beszívott.
 - Aha... - csak ennyit hallottam Jason szájából. Olyan gyorsan, hogy nem láthatta odamentem mögé és kést szegeztem a nyakához.
 - Figyelj! Még egy ilyen szólás és itt fogsz elvérezni az udvaron. Amúgy meg, ha annyira jónak hiszed magad, fuss a kis Brittany-dhoz és vetesd be magad a seregébe - szinte köptem a szavakat Jason felé.
 - Oké, oké csak engedj már el! Nem állok át senkihez, jó? Csak engedj el! - berezelt a kis drága. Milyen aranyos!
 - Tudod mit Lilith? Kedvem lenne pár végtagot levágni. Mit szólsz hozzá? Ma éjszaka egy buli? - kérdeztem kacsintgatva barátnőmtől.
 - Na jó! Ennek nem tudok ellenállni! Mielőtt bármi baromságot csinálnál, legalább nekem szólj, hogy előtte jól megverjelek - mosolyodott el, majd belém karolt. - Szóltál volna, még el is intéztem volna neked. Tudod mindenhol vannak kapcsolataim...
 Elkezdtünk ugrándozni, mint az öt évesek, akik a játszótérre igyekeznek. Csakhogy ahova mi tartottunk az nem játszótér volt... bár nekünk igen, csak az áldozatoknak nem biztos, hogy olyan jó móka volt. Elmentünk a sikátorba, ahol az egyik fiút félre vontuk.

Lilith

Ashley, amikor embervért ivott, akkor teljesen bepörgött. Minden értelemben. Ilyenkor bírtam a legjobban! Nem igazán vagyok emberszerető, így általában megengedtem neki a csapolást, de megmondtam neki, hogy nem akartam öldöklést az első néhány hétben. Nem azért akadtam ki rá, hogy lecsapolta azt a néhány embert, mert leszarom. Az zavart, hogy nem követte a parancsot.
 Meg akartam büntetni, de túlságosan is tetszett a terve, így inkább útnak indultunk keresni egy áldozatot. Ha már Ash elkezdte az öldöklést, nehogy abbamaradjon. Egy sikátorban várakoztunk egy gyanútlan arra sétáló gyalogosra.
 Nem sokára egy fiú sétált el előttünk, mi pedig gyorsan még mielőtt megszólalhatott volna, lefogtuk a száját és az egyik kuka mögé húztuk. Kihúztam a késem a csizmámból. Átvetettem a lábam a srác derekán, majd közelebb hajoltam hozzá.
 - Rosszkor voltál, rossz helyen - vigyorodtam el. - Persze, ez nekünk csak jó!
 A késem lassan végig húztam az oldalán, majd figyeltem, ahogy a vér elkezd csordogálni a fiú oldalából. Az arca eltorzult a fájdalomtól és a félelemtől.
 - Ne hidd, hogy majd a halál könnyít a dolgon. Pont ugyanott fogjuk folytatni, ahol abbahagytuk csak kicsit durvább módszerekkel - vigyorodtam el ismét. A késemmel az ujjait piszkáltam és azon gondolkodtam, melyik lesz a szerencsés első.
 - Szóval házas vagy? Legalább szép a feleséged? - mosolyogva Ashley-re pillantottam. - Vagy netán férjed van?
 Nem igazán hagytam időt, az utolsó szó után egy nagy lendülettel leszeltem a gyűrűsujját.
 - Ashley, ha még éhes lennél - mutattam a "vacsorára". - Ma jó kis napunk van, nem igaz?
 - De még mennyire! - közben a srác oldaláról nyalta le a vért.
 Én eközben az egyik lábával szemeztem. Erőt gyűjtöttem, éreztem, ahogy a szemem feketére vált az erőlködéstől, majd egy kecses mozdulattal levágtam a lábát.
 - Milyen régen csináltam már ilyet! - felkaptam a lábat és a kukába dobtam. Srác szemei lecsukódtak. - Nem-nem, még egy kicsit ébren kéne maradni! - pofozgattam az arcát, mire résnyire nyitotta kék szemeit és rám nézett. Elvettem az anyagdarabot a szája elől, így most már beszélhetett volna, ám ereje már nem volt hozzá.
 - Mennyivel jobb íze van, mint az előzőeknek! - majd tovább szívta a vért.
 Én pedig büszkén álltam mellette, mintha a gyerekem volna és most nyert volna meg valamilyen versenyt.

12. fejezet - Visszaemlékezés

Jason

Az idők kezdetén (vagy valamikor akörül)
Furcsa belegondolni, hogy én csatlakoztam először Lilith-hez... Már amennyire én tudom. Én próbáltam meg meggyőzni Adam-et és Jared-et. Nem tudom miért mondtak nemet. Jó kis csapat lettünk volna. Még most is érzem, hogy Jared-et, azért könnyen át tudnánk csábítani, főleg Lilith. Neki meg van hozzá a képessége.
 Amikor csatlakoztam hozzá, teljesen belezúgtam. Néhány ezer évig ment ez, de a sok gyilkosság után elkezdtem tőle félni. Most már teljesen rettegek tőle. Nem sokszor találkoztam a Megbízóval (aki, mint később kiderült, maga Lucifer), de az a néhány alkalom is mély nyomot hagyott. Persze Lilith-re soha nem volt mérges. szerintem ő az egyetlen ember, akire képes rámosolyogni. Meg csak iránta érez valami szeretethez hasonló érzést...
 Itt lenne az ideje beszélni egy kicsit rólam is nem?
 Nem igazán emlékszem a teremtésemre csak arra, hogy Lilith rám talál és elvisz a Pokolba. Az egy igazán irtózatos hely. Hála az égnek nem is kellett sokszor visszamennem. Ám amikor mégis... Brrr... Még most is ráz tőle a hideg.
 Egy terembe vezetett, majd egy székbe ültetett.
 - Szóval, én Lilith vagyok. Te a most a Pokolban vagy. Nem ajánlatot teszek, hanem egyszerűen közlöm veled, hogy te most csatlakozni fogsz a Pokol Hadseregéhez. Ha nemet is mondanál, meg vannak a módszereim... - nézett mélyen a szemembe én meg csak bólogattam. - Rendben. Gyorsan le szeretném rendezni. Legyél mondjuk... - elgondolkodott. - ... tündér. Most pedig indulj, nemzz néhány utódot! Nem érek rá, át kell vennem a műszakot.
 Kiment a teremből én pedig döbbenten bámultam magam elé.

Brittany

A teremtés napjaiban
Már egy hete, hogy Urunk leküldte a Pokolba azt az embert. Láttam a szenvedést Lilith arcán, és azt, hogy nem érti mi történik. Valószínűleg akkor már démon volt. Éva jól teljesítette a feladatát Ádám feleségeként, tehát vissza se kellett hívnunk azt a nőt, aki a legfelsőbb parancsot megtagadta. Én voltam az egyedüli nő az angyalok közt így bennem bízott meg legjobban Isten. Engem bízott meg a legfontosabb feladatokkal, azokkal az információkkal, amelyeknek titokban kellett maradniuk... Csak egy valamit nem értettem. Miért én egyedül vagyok más, mint a többi? Amint ezen gondolkodtam magához is hívatott.
 - Gyere leányom! Ülj le elém. Tudom mi a kérdésed, de biztos tudni akarod rá a választ? Nem hiszem, hogy tetszeni fog.
 - Akármi az, elviselem - mondtam neki kötelességtudóan.
 - De ugye nem fogsz ellenszegülni nekem, ha megtudod az igazat?
 - Persze, hogy nem.
 - Hát jó, legyen. Itt fent te vagy a legfontosabb angyal. Hogyha valamelyik férfi angyal nem ide való, akkor azt belőled tudom meg. Annak fényében, hogy elcsábul.
 - Ez igaz? - kérdeztem ledöbbenve. Nem tudtam, most sírjak-e vagy nevessek.
 - Igen.
 - Köszönöm, hogy elmondta.
 - Szívesen. De ha bármi történik ezzel az információval, akkor száműzlek. Nem teszek kivételt.
 - Értettem - ezzel elkullogtam. Nem tudtam felfogni, hogy csak azért kellettem, hogy ki tudja szűrni az árulókat. De akkor is kellett teljesítenem a feladataimat.

1700-as évek
Nekem kellett a Menny hadsereget is fenntartanom és a két újoncot beavatnom, majd betanítanom. Elég rossz meló volt ugyanis beelőztek minket a Poklosok. Utáltam azokat a szerencsétleneket... főleg Lucifer-t meg Lilith-et. A két újonc azt mondta, hogy van egy férfi is velük, csak vele találkoztak, ő meg valami titkos fegyverről is beszélt, akit úgy kezeltek, hogy nő. Tehát így felfegyverkeztek... Mindenesetre nekünk is volt már hadseregünk.