14. fejezet

Jared

Valami nagyon nem stimmelt. Sem Brittany-val sem Adam-mal. Valamit titkoltak előlem. Mikor megérkezett Adam, kérdőre is vontam.
 - Hé, haver! Hol voltál egész délután? Nem láttalak sehol - kérdeztem.
 - Délután beszéltem Ashley-vel, meg motoroztunk, hogy ki tudjak belőle szedni valami infót, de nem jött össze. Most épp Britt-től jövök. Beszéltem vele, mert olyan furcsa mostanában - ennyit mondott és fordult is volna el, ha meg nem állítom.
 - Mit titkoltok, amit nem tudhatok? - kérdeztem felháborodva, hogy már a legjobb barátom sem mondja el.
 - Semmit. Honnan veszed, hogy titkolunk valamit? Inkább azt mondd el, te mit rejtegetsz. Láttalak ám Lilith-tel! Nem tudsz hazudni - közölte szikrázó szemekkel, majd bevonult a fürdőbe. Olyan furcsa volt mindenki. Lilith szó nélkül elrohant, Adam és Britt pedig nem avattak be semmibe. Mi történhetett, amivel ennyire elriasztottam mindenkit?
Reggel, mikor felébredtem, a folyosóról ordibálás hallatszott be. Gyorsan felkaptam valamit és kinéztem, vajon mi történt.
 - Utolsó figyelmeztetés! Ha nem jössz elő... - kinyitottam az ajtót és Lilith félbe hagyta a mondatot.
 - Szép jó reggelt neked is Lilith! - köszöntem neki vigyorogva dühkitörésén.
 - Helló... Csak azt akartam mondani: bocs a tegnapiért, hogy otthagytalak. Szia! - láttam, hogy a végére már belepirult mondandójába. Hogy Lilith bocsánatot kérjen és elismerte, hogy hibázott... Ilyen is csak egyszer történik.

Adam

Reggel a folyosóról beszűrődő kiabálásra ébredtem. Nem tudtam a hangot emberhez kötni, így kikászálódtam az ágyból, de Jared gyorsabb volt nálam és kitárta az ajtó, én pedig a mögött hallgatóztam. Lilith volt az. Halvány lila gőzöm nem volt róla mit akar, de attól tartottam, hogy mindjárt letépi Jared fejét. Csendesen hallgattam a beszélgetést, majd megdöbbenve tapasztaltam azt, hogy Lilith (ismétlem Lilith!) bocsánatot  kért tőle. Kikerekedett szemekkel bámultam magam elé. Ilyen sem történik minden nap.
 - Ha már bocsánatot kértél - kezdi Jared magabiztosan. Legalább is annak tűnt, de biztos vagyok, hogy valaki, aki szemtől-szemben áll Lilith-tel az nem tud magabiztos lenni. - lenne kedved eljönni egy rendes randira?
 Fel sem fogtam mit mondott, megbeszéltük, hogy nem randizunk az ellenséggel, erre meg a szemem láttára (inkább a fülem hallatára) elhívja? Mégis mit gondol? Valami hasonló járhatott Lilith fejében is.
 - Most komolyan? - kérdezte kétkedőn. - Biztos vagy te ebben? Nem tudom mennyire örülnek a pajtásaid, ha egy démonnal randizol.
 Kinéztem az ajtó résén, hátha jobban látok valamit.
 - Nem igazán érdekelnek a "pajtáskáim" - lépett közelebb Lilith-hez. A kezét a lány derekára tette, ő pedig átkulcsolta Jared nyakát. Itt jött el a pont, amikor már tényleg közbe kellett lépnem.
 - Szép jó reggelt! - léptem elő nyújtózkodva, mint aki a fürdőből jön éppen elő. - Ugye nem zavartam meg semmit? - elégedetten figyeltem, ahogy szétrebbennek.
 - Dehogy! - mondja Lilith elpirulva (ismétlem elpirulva!). - Jared, majd beszélünk! - gyorsan elsietett.
 - Milyen furcsán viselkedett... - mondom. Aztán próbálok elillanni, de Jared ismét gyorsabb nálam é elkapja a pólómat.
 - Muszáj volt? - néz rám dühösen. - Tényleg szükség volt erre? - már kiabálni is elkezdett.
 - Megbeszéltük, hogy nem kavarunk az ellenséggel! - üvöltök rá vissza.
 - Miért nem érted, hogy ez felülírja azt? Mindezt Brittany-val beszéltük meg! Ha ő nincs itt nem érvényes! Ennyi! - morogva bevonul a fürdőbe, én pedig még egy kicsit álldogálok a fal mellett a mondottakon gondolkodva. Mégis hogy értette azt, hogy ez felülírja, amit megbeszéltünk?