Jason
Furcsa belegondolni, hogy én csatlakoztam először Lilith-hez... Már amennyire én tudom. Én próbáltam meg meggyőzni Adam-et és Jared-et. Nem tudom miért mondtak nemet. Jó kis csapat lettünk volna. Még most is érzem, hogy Jared-et, azért könnyen át tudnánk csábítani, főleg Lilith. Neki meg van hozzá a képessége.
Amikor csatlakoztam hozzá, teljesen belezúgtam. Néhány ezer évig ment ez, de a sok gyilkosság után elkezdtem tőle félni. Most már teljesen rettegek tőle. Nem sokszor találkoztam a Megbízóval (aki, mint később kiderült, maga Lucifer), de az a néhány alkalom is mély nyomot hagyott. Persze Lilith-re soha nem volt mérges. szerintem ő az egyetlen ember, akire képes rámosolyogni. Meg csak iránta érez valami szeretethez hasonló érzést...
Itt lenne az ideje beszélni egy kicsit rólam is nem?
Nem igazán emlékszem a teremtésemre csak arra, hogy Lilith rám talál és elvisz a Pokolba. Az egy igazán irtózatos hely. Hála az égnek nem is kellett sokszor visszamennem. Ám amikor mégis... Brrr... Még most is ráz tőle a hideg.
Egy terembe vezetett, majd egy székbe ültetett.
- Szóval, én Lilith vagyok. Te a most a Pokolban vagy. Nem ajánlatot teszek, hanem egyszerűen közlöm veled, hogy te most csatlakozni fogsz a Pokol Hadseregéhez. Ha nemet is mondanál, meg vannak a módszereim... - nézett mélyen a szemembe én meg csak bólogattam. - Rendben. Gyorsan le szeretném rendezni. Legyél mondjuk... - elgondolkodott. - ... tündér. Most pedig indulj, nemzz néhány utódot! Nem érek rá, át kell vennem a műszakot.
Kiment a teremből én pedig döbbenten bámultam magam elé.
Brittany
Már egy hete, hogy Urunk leküldte a Pokolba azt az embert. Láttam a szenvedést Lilith arcán, és azt, hogy nem érti mi történik. Valószínűleg akkor már démon volt. Éva jól teljesítette a feladatát Ádám feleségeként, tehát vissza se kellett hívnunk azt a nőt, aki a legfelsőbb parancsot megtagadta. Én voltam az egyedüli nő az angyalok közt így bennem bízott meg legjobban Isten. Engem bízott meg a legfontosabb feladatokkal, azokkal az információkkal, amelyeknek titokban kellett maradniuk... Csak egy valamit nem értettem. Miért én egyedül vagyok más, mint a többi? Amint ezen gondolkodtam magához is hívatott.
- Gyere leányom! Ülj le elém. Tudom mi a kérdésed, de biztos tudni akarod rá a választ? Nem hiszem, hogy tetszeni fog.
- Akármi az, elviselem - mondtam neki kötelességtudóan.
- De ugye nem fogsz ellenszegülni nekem, ha megtudod az igazat?
- Persze, hogy nem.
- Hát jó, legyen. Itt fent te vagy a legfontosabb angyal. Hogyha valamelyik férfi angyal nem ide való, akkor azt belőled tudom meg. Annak fényében, hogy elcsábul.
- Ez igaz? - kérdeztem ledöbbenve. Nem tudtam, most sírjak-e vagy nevessek.
- Igen.
- Köszönöm, hogy elmondta.
- Szívesen. De ha bármi történik ezzel az információval, akkor száműzlek. Nem teszek kivételt.
- Értettem - ezzel elkullogtam. Nem tudtam felfogni, hogy csak azért kellettem, hogy ki tudja szűrni az árulókat. De akkor is kellett teljesítenem a feladataimat.
1700-as évek
Nekem kellett a Menny hadsereget is fenntartanom és a két újoncot beavatnom, majd betanítanom. Elég rossz meló volt ugyanis beelőztek minket a Poklosok. Utáltam azokat a szerencsétleneket... főleg Lucifer-t meg Lilith-et. A két újonc azt mondta, hogy van egy férfi is velük, csak vele találkoztak, ő meg valami titkos fegyverről is beszélt, akit úgy kezeltek, hogy nő. Tehát így felfegyverkeztek... Mindenesetre nekünk is volt már hadseregünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése