2016. április 17., vasárnap

4. fejezet

Ashley

Az a srác... Egyfolytában azon gondolkodtam mit akarhat tőlem. Úgyis, mikor megtudom miért vagyunk itt valószínűleg elmegyek... Nem szeretek harcolni. Ilyen gondolatok jártak a fejemben, mikor megláttam Jasont, ahogy azt a lányt cipelte, aki nekem jött. Egyből futottam Lilith-hez, de ő pedig egy másik fiúval incselkedett. Nem annyi lett volna a dolgunk, hogy elvégezzük a feladatot, amit kaptunk és húzunk innen? Erre egyből mindenki szerelembe esik. Éreztem, hogy kezd belőlem előtörni az erőszakos oldalam, amit a többiek nem igazán szerettek. Megfordultam, odamentem Lilith-hez, megragadtam a karját és magam után húztam.
 - Mit csináltam? - kérdezte meglepődve, de amikor meglátta az arcomat egyből tudta, hogy mi az ábra.
 - Nem annyi volt a dolgunk, hogy eljöjjünk ide és elvégezzük azt a hülye feladatot? - kérdeztem dühösen.
 - Megint kezdődik... - mormogta.
 - Ez is én vagyok! Nem utálhatod ezt a részem! - ahogy kiabáltam észrevettem, hogy az az Adam vagy hogy is hívják figyel.
 - Mióta állsz ott? - kérdeztem rémülten.
 - Elég régóta, ahhoz mindent halljak.
Ekkor szégyenemben elfutottam. Ezt jól elszúrtam - gondoltam magamban. Pont ilyenkor kellett egy pszichopatává változnom?

Lilith

Hamar elhessegettem Jason-t, több mindent meg akartam tudni a srácról. Be kellett kicsit dobnom
magam. Nem mintha ellenemre lett volna.
 - Még nem is tudom a neved... - néztem rá, miután a többiek elmentek.
 - Jared vagyok - mondta, de éreztem a gyanakvást a tekintetében.
 - Gondolom ti is azért vagytok itt, mint mi - próbáltam beszélgetést kezdeményezni.
 - Ha jól sejtem igen. A parancs, az parancs.
 - Mi inkább kíváncsiságból jöttünk. Nekünk nem nagyon osztogatnak utasításokat - vigyorogtam rá.
 Meglepődtem, mert ő visszamosolygott. Különös érzés kerített hatalmába, de megráztam magam és folytattam a cseverészést.
 - Te hogy csapódtál Brittany-hoz? Úgy értem kezdetben a te fajtád nem volt valami jótét lélek. Gondolom még emlékszel...
 - Eléggé elfajzottak lettek, nem lehetett kordában tartani őket, de egy kis mennyországi nevelés jó útra térítette őket - mondta (láthatóan kissé kételkedve saját szavaiban).
 Ekkor rontott rám Ashley. Örömmel töltött el, hogy kicsit bevadult, de az már kevésbé, hogy ezt egy zsúfolt udvar közepén tette. Nem akartam mészárlást már rögtön az első napon. Miután ismét emberien kezdett viselkedni elrohant.
 - Majd még beszélünk! - szóltam oda Jared-nek, majd Ashley után iramodtam. Hiába volt jó futó, én még jobb voltam.
 Az épület kapujánál csíptem nyakon, majd torkon ragadtam és beráncigáltam egy sikátorba. A falhoz szorítottam, majd elkezdtem mondani a magamét:
 - Na, ide figyelj! Nem szórakozásból vagyunk itt és ezt te is tudod. Éppen azt próbáltam kideríteni, hogy mi a francot keresnek itt, hogy miért küldték őket ide. Ők sem tudnak semmit, hogy milyen feladatot kell teljesíteni, pont, ahogy mi sem. Ha tudnánk, már rég megcsináltuk volna és el is takarodtunk volna! - a végére már teljesen kivetkőztem magamból. - Ne rendezz mészárlást már az első nap. Egyébként min húztad így fel magad, mert gondolom nem csak én voltam az oka? - engedtem el a torkát, majd megigazítottam a ruháját.
 - Jason az ölében cipelte azt a lányt - válaszolt kicsit megszeppenve.
 - Mi? - üvöltöttem rá. Eztán kiviharzottam a sikátorból és Jason keresésére indultam. Hamar meg is találtam, a gyengélkedő felől jött. Amikor meglátott intett egyet, de meg is bánta, mert megragadtam a kezét és a háta mögé csavartam.
 - Te komolyan Brittany-t cipelted az öledben? Nem megmondtam, hogy nem haverkodunk az ellenséggel? - suttogtam a fülébe dühösen.
 - Igen, sajnálom - válaszolt meghunyászkodva. - De, mondtad...
 - Még egy ilyen és esküszöm levágom néhány ujjadat - morogtam rá, majd lassan elengedtem a karját.
 - Elnézést - hajtotta le a fejét.
 - Keresd meg a szobádat! - parancsoltam rá. - Többet ilyen ne forduljon elő!
 - Igenis! - hajtott fejet, majd gyorsan eliszkolt.
 Ashley néhány méterrel mögöttem állt kissé még mindig megszeppenve. Belé karoltam, majd elindultam a kollégium felé, ahol a szobánk volt.
 - Nyugalom! Most már te is és én is lenyugodtunk - simítottam meg a hátát. - Kipakolunk és utána elmegyünk körülnézni a városba!
 - Rendben - mosolyodott el halványan. - Egyébként elejtetted útközben a cigid - nyújtotta felém a dobozt.
 - Kösz! - kaptam ki a kezéből és azonnal rá is gyújtottam. Közben a távolban lévő kollégiumot figyeltem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése