21. Fejezet

Ashley

- Na, te is a legjobbkor! - mordultam rá Adam-re, aki éppen akkor toppant be az ajtón.
- Mi történik itt? - kérdezte letaglózva a látványtól, kijelentésemet figyelmen kívül hagyva.
- Éppen kivégzést tartunk. Beszállsz? - kérdezte Lilith kíváncsian tekintve a fiúra.
- Jared, ebbe hogyan egyezhettél bele? Szegény Brittany, ő nem tett semmit. - kérdezte ingerülten újra a fiú, ami sajnálkozásba csapott át.
- Valaki nagyon tudálékos. Szerintem pedig neked is van mondanivalód, látszik, hogy valami felzaklatott és futottál. Gyors a szívverésed - tettem hozzá még az utolsó mondatot.
- Van olyan alkalom, hogy nem szólsz bele? Vagy kifejezetten csak hozzám intézed a ilyenkor a mondandódat? - kapta fel rögtön a vizet. Ingerülten nézett rám, míg én nyugodt arckifejezéssel ültem ott.
- Most már türelmetlen is vagy, de én is az vagyok. Bökd már ki, mi történt veled! - mondatom után sóhajtottam egy nagyot, mert még mindig azon gondolkozott, hogy megossza-e velünk az információt, vagy ne.
- Tudjátok... Találkoztam az erdőben egy rémisztő pasassal, aki azt mondta, adjam át, hogy Lucifer keres titeket. Gondolom ő volt az. - mondta egy szuszra. Megdermedtem. Nem, az nem lehet... Ijedten Lilith-re néztem, aki az ajtófélfát bámulta. Ebben az esetben senkire se számíthattam. Rémültségemben egy kósza könnycsepp folyt végig az arcomon, ami az állam végére érve ölembe csöppent. Adam érdeklődve figyelte a helyzetet. Nem engedhettem meg magamnak. Felálltam, majd vigyorogva elkezdtem a mondandómat.
- Végre, újra találkozhatunk vele. Olyan, mintha ő lenne az apám - jobb pillanataiban - , már nagyon hiányzott. Ugyan srácok! Simán ki tudjuk húzni ebből magunkat, Lilith, minket úgyis bír. Hinni fog nekünk, ha hazudunk neki, akkor is. Legfeljebb, ha rájön a dologra megkínoz minket, majd megöl. Ugyan, mit is képzeltem... Ellene biztos nem fogok fordulni, biztos halál lenne a vége. Én nem akarok... - félbehagytam a mondatomat, mert optimizmusom a rám, sokkal jobban jellemző pesszimizmusba csapott át. Nem bírtam tovább, mintha csak az eső esett volna, úgy kezdtek el potyogni a könnyeim. Apám helyett is apám volt. Igaz, jó idősen kerültem hozzá, de mivel a szüleim nem foglalkoztak velem eleget kiskoromban, szinte mindent ő tanított meg nekem. Könnyeimnek újra megálljt parancsoltam és megint a bajtársamra néztem. Még mindig az ajtófélfát tanulmányozta. Ekkor Jason közbeszólt:
- Hogy tetézzük a drámaiságot, el kell szomorítsalak titeket lányok. Brittany az előbb osztotta meg velem, hogy megkapták a parancsot a harcra, amiről a fiúk is tudtak. Nem mondta el neked, Lilith, hogy védje a kis lelkedet - gonoszul mosolygott, azon az alapon: neki már úgyis mindegy. Láttam, még szomorúan lenézett még Brittany-re mielőtt szemem Lilith-re tévedt volna. Düh, ingerültség és csalódottság látszódott arcán, ahogy Jared lehajtott fejét fürkészte. Adam megdermedt, de mielőtt megkérdezhettük volna, mi történt, valaki betrappolt az ajtón.
- Érzem a feszültséget és a drámaiságot a levegőben. Akkor jóra sikeredett a belépőm, nem, kicsi Ashley? - engem látott meg először. Köpni, nyelni nem tudtam, de, hogy ne legyen számára furcsa a helyzet, mosolyt erőltettem az arcomra, felpattantam az ágyról és odaszaladtam hozzá. Megöleltem és ennyit mondtam, remélve, hogy nem hallja ki a hangomból a sírás első jeleit, amit próbáltam visszatartani:
- Csodás belépő volt, Lucifer.
Mindig is lányaként nevelt, de tudtam, hogy, ha nem lennék az, aki, már rég megölt volna a sok sírásom miatt. Gondoltam, hogy idegesíti, de néha már nem bírtam visszafojtani. Ezt a tudatot kizártam, mert jól esett, hogy végre, valaki törődik velem. Ezért maradtam velük és fogok is. Örökké...

Lilith

Amikor megláttam olyan messzire ugrottam Jared-től, amennyire csak lehetett. Aztán lazán a falhoz
dőltem és mint aki semmit nem csinált vigyorogva néztem az "uramat".
- Már azt hittem soha nem jössz meg - suhantam oda mellé.
- Egy ideig én is azt gondoltam - rám mosolygott, majd a fülembe súgta: - Majd még beszélünk amikor kettesben leszünk.
 Felnéztem rá és lassan bólintottam, erre ő megsimította a vállam és körbenézett a szobában.
 - Lil, most mit csináltál? - húzta fel a fél szemöldökét Brittany-ra nézve.
 - Elárultak engem ezért a lányt már megöltem az - intettem fejemmel Jason felé - most következik.
 - Hogyan árultak el? - értetlenkedve nézett rám.
 - Ezek ketten a hátam mögött szerelmespárt játszottak.
 Jason próbált megszólalni, de egy hang sem jött ki a torkán. Jared-re pillantottam, akin láttam, hogy épp elvarázsolja Jason. Megnyugvás töltötte el a szívem. Ha szerencsénk van nem jön rá.
 - Ha ez történt akkor gyorsan fejezd be, amit elkezdtél, utána pedig Ashley elássa őket! - adta ki Lucifer a parancsot. - Ha végeztél gyere!
 - Rendben! - mondtuk egyszerre Ashley-vel.
 - Hát Jason, ha több időm lenne kínoználak kicsit, de sietek, szóval pápá! - azzal el is vágtam a torkát, majd megfordultam és kisétáltam a szobából. - Ash, jól ásd el őket, ha kell darabold is fel mindkettőt!
 - Rendben van! - rám mosolygot, és felém tátogott egy Sok szerencsét!-et.
 Kihúztam magam és elindultam Lucifer-hez.

20. Fejezet

Adam

Ahogy becsuktam az ajtót, kimásztam az ablakon és valahogy leszerencsétlenkedtem magam a biztonságos talajra. Úgy éreztem, jót tenne egy kis futás. Jó sok futás. Nem akartam gondolkodni. Sem rajta, sem máson. Úgy éreztem, a friss levegő jót tesz nekem. Ahogy haladtam befelé az erdőbe, előjöttek a farkasösztöneim. A sűrűben voltam már, mikor meghallottam egy vonyítást. Segélykérőnek hallatszott, így gondoltam, megnézem mi lehet a hangot kiváltó ok. Egyre több és többször hallottam és mivel teliholdas éjszaka volt, úgy éreztem itt az ideje átváltozni. Ahogy megtettem egyből erősödött a hallásom, szaglásom valamint látásom, emellett gyorsabban is szaladtam, ezáltal elég hamar odaértem. Amint megláttam mi történik lesokkolódtam. Egy számomra ismeretlen emberszerű lénnyel találtam szemben magam. Vicsorgott a nagy fogaival az egyik a farkasra, aki holdtölte alkalmával változott át. Mikor rám emelte a tekintetét egyszeriben úgy nézett ki, mint egy átlagos húsz éves. Bár azt meg kell hagyni szőkés barna haja és koromsötét szemei kilógtak a sorból. Rám vigyorgott és közelíteni kezdett felém.
- Nocsak-nocsak! Kit látnak szemeim! Adam, hogyhogy ebben a formában vagy, mikor te akkor változol át, ha akarsz? - kérdezte tőlem. Volt már pár sejtésem afelől, hogy ki lehet ő, de nem akartam téves információkat mondani a másik fajtársamnak. A válaszom csak egy morgás volt, mert ilyenkor nem tudunk rendesen beszélni.
- Jaj, tényleg! El is felejtettem, hogy nem tudsz ilyenkor felelni. Mindegy, azért a következő kérdésemre válaszolnál? Nem láttad véletlenül Ashley-t, Lilith-et, esetleg Jason-t? Tudom, hogy ismered őket, úgyhogy szépen próbálj válaszolni. - nem sikerült megint semmit mondani, de, ha tudtam volna se biztos, hogy megszólaltam volna, mert nem egy jószándékú embernek látszott.
- Értem, értem. Nem tudsz válaszolni. Azért kár, hogy annak idején nem hozzám csatlakoztál! Még egy szívességet kérhetnék tőled? Igaz, még én is keresem majd őket, de, ha véletlenül találkozol velük, mondd nekik, hogy Lucifer keresi őket! További jó szórakozást! - ezzel a végszóval eltűnt az erdő sűrűjében. Ilyen közel lenne a harc, hogy még ő is előmerészkedik?

Jared

Amikor Lilith belépett a szobába, én még nem tudtam mi történik. Aztán hallottam a kiabálását és befurakodtam mellette az ajtón.

 - Ashley, mit csinálsz? - kiáltottam a lányra, aki épp társát szorította a falhoz. - Hagyd abba!

 - Meg ne próbáld! - szólt oda Lilith. - Éppen most sértett meg engem és Ashley-t.

 - Attól még nem kell megölni!

 - Azt azért kell csinálni, mert Brittany-vel kavar - jegyezte meg, Britt felé biccentve. 

 Erre nem tudtam mit mondani, meggyőzött az érvelése, amit idefelé mondott. Hittem neki. Tudtam, hogy nem hazudott. Egyszerűen csak éreztem.

 - Akkor tedd meg most és ne várj vele, mert tényleg idejön és annak nem örülnék! - mondtam. Már indultam volna ki az ajtón, amikor Lilith visszarántott.

 - Nem menekülsz! Itt maradsz! Végignézed! Egyébként is Brittany a te oldaladon áll. Itt kell lenned, mert különben merényletnek fogják vélni, de ha itt van a csapat második embere, akkor el lehet mondani, hogy a te engedélyeddel történt mindez.

 - Most miről beszéltek? - kérdezte Jason, még mindig a falról lógva. 

 - Arról, hogyha most én öllek meg titeket jobban jártok, mintha Lucifer teszi - mondta Lilith szenvtelenül. - Jason, ezzel neked is egyet kell értened.

 - Igazad van, de szerinted mit szólnának a démonok vagy éppen a tündérek, ha megtudnák, hogy megöltél? - láttam rajta, hogy próbál menekülni a halála elől, de mindnyájan tudtuk, hogy az lehetetlen.

 - Példát statuáltam. A családod is megértené!

 - És Lucifer? Mit mondanál neki, miért öltél meg?

 - Az fogom mondani, ami történt! - vetette oda unottan, mintha csak arról lenne szó, mi legyen a vacsora.

 - És mi lesz a mentséged rád és Jared-re? - ördögien elvigyorodott, azt gondolva most megfogta Lilith-et. Hát nem...

 - Nem kell róla tudnia, mi van közöttünk - Jason arcára ráfagyott a vigyor, amikor Lilith elindult felé.

 - Ne csináld, kérlek! Ne bántsd őt! Végezz előbb velem! - vetette a lány elé magát Britt. Lilith hátrafordult az engedélyemre várva, amit én azzal adtam meg, hogy becsuktam az ajtót.

 - Kérésed számomra parancs! - láttam rajta, hogy élvezi a helyzetet és én ezen elszörnyülködtem. Miért jó neki az, hogy más embereket bánthat?

 Előhúzta a kését, majd egyszerűen felrúgta a lányt és a szívébe mélyesztette a pengét. Mielőtt kihúzta volna, még jól meg is forgattatta, amitől nekem felfordult a gyomrom és el kellett fordulnom.

 - Nézd már a pasid nem bírja nézni, ahogy ölsz! - röhögött fel Jason, de nevetése nem volt őszinte, miután Lilith gyomron rúgta.

 - Ashley engedd el! - vakkantott oda a lánynak, aki hirtelen elengedte a fiú nyakát. - Tudod Jason, sohasem kedveltelek. Egy kicsit sem. A családod maga a halál, te meg mindig úgy beszéltél róluk, mintha valami felsőbb hatalom volnának. Elég volt egyszer bemennem abba a kócerájba és azóta is mindegyikük retteg tőlem.

 - Miért kell ilyeneket mondanod? - már szinte sírva nézett fel rá. - Tudod, mit éreztem irántad! Aztán megölöd az orrom előtt a szerelmem és még sértegetsz is? 

 - Pontosan ezt teszem! - rúgott Jason-be még egyszer. - Itt a vége, fuss el véle - vigyorodott el ördögien a lány, mikor kinyílt az ajtó.