Ashley
- Mi történik itt? - kérdezte letaglózva a látványtól, kijelentésemet figyelmen kívül hagyva.
- Éppen kivégzést tartunk. Beszállsz? - kérdezte Lilith kíváncsian tekintve a fiúra.
- Jared, ebbe hogyan egyezhettél bele? Szegény Brittany, ő nem tett semmit. - kérdezte ingerülten újra a fiú, ami sajnálkozásba csapott át.
- Valaki nagyon tudálékos. Szerintem pedig neked is van mondanivalód, látszik, hogy valami felzaklatott és futottál. Gyors a szívverésed - tettem hozzá még az utolsó mondatot.
- Van olyan alkalom, hogy nem szólsz bele? Vagy kifejezetten csak hozzám intézed a ilyenkor a mondandódat? - kapta fel rögtön a vizet. Ingerülten nézett rám, míg én nyugodt arckifejezéssel ültem ott.
- Most már türelmetlen is vagy, de én is az vagyok. Bökd már ki, mi történt veled! - mondatom után sóhajtottam egy nagyot, mert még mindig azon gondolkozott, hogy megossza-e velünk az információt, vagy ne.
- Tudjátok... Találkoztam az erdőben egy rémisztő pasassal, aki azt mondta, adjam át, hogy Lucifer keres titeket. Gondolom ő volt az. - mondta egy szuszra. Megdermedtem. Nem, az nem lehet... Ijedten Lilith-re néztem, aki az ajtófélfát bámulta. Ebben az esetben senkire se számíthattam. Rémültségemben egy kósza könnycsepp folyt végig az arcomon, ami az állam végére érve ölembe csöppent. Adam érdeklődve figyelte a helyzetet. Nem engedhettem meg magamnak. Felálltam, majd vigyorogva elkezdtem a mondandómat.
- Végre, újra találkozhatunk vele. Olyan, mintha ő lenne az apám - jobb pillanataiban - , már nagyon hiányzott. Ugyan srácok! Simán ki tudjuk húzni ebből magunkat, Lilith, minket úgyis bír. Hinni fog nekünk, ha hazudunk neki, akkor is. Legfeljebb, ha rájön a dologra megkínoz minket, majd megöl. Ugyan, mit is képzeltem... Ellene biztos nem fogok fordulni, biztos halál lenne a vége. Én nem akarok... - félbehagytam a mondatomat, mert optimizmusom a rám, sokkal jobban jellemző pesszimizmusba csapott át. Nem bírtam tovább, mintha csak az eső esett volna, úgy kezdtek el potyogni a könnyeim. Apám helyett is apám volt. Igaz, jó idősen kerültem hozzá, de mivel a szüleim nem foglalkoztak velem eleget kiskoromban, szinte mindent ő tanított meg nekem. Könnyeimnek újra megálljt parancsoltam és megint a bajtársamra néztem. Még mindig az ajtófélfát tanulmányozta. Ekkor Jason közbeszólt:
- Hogy tetézzük a drámaiságot, el kell szomorítsalak titeket lányok. Brittany az előbb osztotta meg velem, hogy megkapták a parancsot a harcra, amiről a fiúk is tudtak. Nem mondta el neked, Lilith, hogy védje a kis lelkedet - gonoszul mosolygott, azon az alapon: neki már úgyis mindegy. Láttam, még szomorúan lenézett még Brittany-re mielőtt szemem Lilith-re tévedt volna. Düh, ingerültség és csalódottság látszódott arcán, ahogy Jared lehajtott fejét fürkészte. Adam megdermedt, de mielőtt megkérdezhettük volna, mi történt, valaki betrappolt az ajtón.
- Érzem a feszültséget és a drámaiságot a levegőben. Akkor jóra sikeredett a belépőm, nem, kicsi Ashley? - engem látott meg először. Köpni, nyelni nem tudtam, de, hogy ne legyen számára furcsa a helyzet, mosolyt erőltettem az arcomra, felpattantam az ágyról és odaszaladtam hozzá. Megöleltem és ennyit mondtam, remélve, hogy nem hallja ki a hangomból a sírás első jeleit, amit próbáltam visszatartani:
- Csodás belépő volt, Lucifer.
Mindig is lányaként nevelt, de tudtam, hogy, ha nem lennék az, aki, már rég megölt volna a sok sírásom miatt. Gondoltam, hogy idegesíti, de néha már nem bírtam visszafojtani. Ezt a tudatot kizártam, mert jól esett, hogy végre, valaki törődik velem. Ezért maradtam velük és fogok is. Örökké...
Lilith
Amikor megláttam olyan messzire ugrottam Jared-től, amennyire csak lehetett. Aztán lazán a falhoz dőltem és mint aki semmit nem csinált vigyorogva néztem az "uramat".
- Már azt hittem soha nem jössz meg - suhantam oda mellé.
- Egy ideig én is azt gondoltam - rám mosolygott, majd a fülembe súgta: - Majd még beszélünk amikor kettesben leszünk.
Felnéztem rá és lassan bólintottam, erre ő megsimította a vállam és körbenézett a szobában.
- Lil, most mit csináltál? - húzta fel a fél szemöldökét Brittany-ra nézve.
- Elárultak engem ezért a lányt már megöltem az - intettem fejemmel Jason felé - most következik.
- Hogyan árultak el? - értetlenkedve nézett rám.
- Ezek ketten a hátam mögött szerelmespárt játszottak.
Jason próbált megszólalni, de egy hang sem jött ki a torkán. Jared-re pillantottam, akin láttam, hogy épp elvarázsolja Jason. Megnyugvás töltötte el a szívem. Ha szerencsénk van nem jön rá.
- Ha ez történt akkor gyorsan fejezd be, amit elkezdtél, utána pedig Ashley elássa őket! - adta ki Lucifer a parancsot. - Ha végeztél gyere!
- Rendben! - mondtuk egyszerre Ashley-vel.
- Hát Jason, ha több időm lenne kínoználak kicsit, de sietek, szóval pápá! - azzal el is vágtam a torkát, majd megfordultam és kisétáltam a szobából. - Ash, jól ásd el őket, ha kell darabold is fel mindkettőt!
- Rendben van! - rám mosolygot, és felém tátogott egy Sok szerencsét!-et.
Kihúztam magam és elindultam Lucifer-hez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése