20. Fejezet

Adam

Ahogy becsuktam az ajtót, kimásztam az ablakon és valahogy leszerencsétlenkedtem magam a biztonságos talajra. Úgy éreztem, jót tenne egy kis futás. Jó sok futás. Nem akartam gondolkodni. Sem rajta, sem máson. Úgy éreztem, a friss levegő jót tesz nekem. Ahogy haladtam befelé az erdőbe, előjöttek a farkasösztöneim. A sűrűben voltam már, mikor meghallottam egy vonyítást. Segélykérőnek hallatszott, így gondoltam, megnézem mi lehet a hangot kiváltó ok. Egyre több és többször hallottam és mivel teliholdas éjszaka volt, úgy éreztem itt az ideje átváltozni. Ahogy megtettem egyből erősödött a hallásom, szaglásom valamint látásom, emellett gyorsabban is szaladtam, ezáltal elég hamar odaértem. Amint megláttam mi történik lesokkolódtam. Egy számomra ismeretlen emberszerű lénnyel találtam szemben magam. Vicsorgott a nagy fogaival az egyik a farkasra, aki holdtölte alkalmával változott át. Mikor rám emelte a tekintetét egyszeriben úgy nézett ki, mint egy átlagos húsz éves. Bár azt meg kell hagyni szőkés barna haja és koromsötét szemei kilógtak a sorból. Rám vigyorgott és közelíteni kezdett felém.
- Nocsak-nocsak! Kit látnak szemeim! Adam, hogyhogy ebben a formában vagy, mikor te akkor változol át, ha akarsz? - kérdezte tőlem. Volt már pár sejtésem afelől, hogy ki lehet ő, de nem akartam téves információkat mondani a másik fajtársamnak. A válaszom csak egy morgás volt, mert ilyenkor nem tudunk rendesen beszélni.
- Jaj, tényleg! El is felejtettem, hogy nem tudsz ilyenkor felelni. Mindegy, azért a következő kérdésemre válaszolnál? Nem láttad véletlenül Ashley-t, Lilith-et, esetleg Jason-t? Tudom, hogy ismered őket, úgyhogy szépen próbálj válaszolni. - nem sikerült megint semmit mondani, de, ha tudtam volna se biztos, hogy megszólaltam volna, mert nem egy jószándékú embernek látszott.
- Értem, értem. Nem tudsz válaszolni. Azért kár, hogy annak idején nem hozzám csatlakoztál! Még egy szívességet kérhetnék tőled? Igaz, még én is keresem majd őket, de, ha véletlenül találkozol velük, mondd nekik, hogy Lucifer keresi őket! További jó szórakozást! - ezzel a végszóval eltűnt az erdő sűrűjében. Ilyen közel lenne a harc, hogy még ő is előmerészkedik?

Jared

Amikor Lilith belépett a szobába, én még nem tudtam mi történik. Aztán hallottam a kiabálását és befurakodtam mellette az ajtón.

 - Ashley, mit csinálsz? - kiáltottam a lányra, aki épp társát szorította a falhoz. - Hagyd abba!

 - Meg ne próbáld! - szólt oda Lilith. - Éppen most sértett meg engem és Ashley-t.

 - Attól még nem kell megölni!

 - Azt azért kell csinálni, mert Brittany-vel kavar - jegyezte meg, Britt felé biccentve. 

 Erre nem tudtam mit mondani, meggyőzött az érvelése, amit idefelé mondott. Hittem neki. Tudtam, hogy nem hazudott. Egyszerűen csak éreztem.

 - Akkor tedd meg most és ne várj vele, mert tényleg idejön és annak nem örülnék! - mondtam. Már indultam volna ki az ajtón, amikor Lilith visszarántott.

 - Nem menekülsz! Itt maradsz! Végignézed! Egyébként is Brittany a te oldaladon áll. Itt kell lenned, mert különben merényletnek fogják vélni, de ha itt van a csapat második embere, akkor el lehet mondani, hogy a te engedélyeddel történt mindez.

 - Most miről beszéltek? - kérdezte Jason, még mindig a falról lógva. 

 - Arról, hogyha most én öllek meg titeket jobban jártok, mintha Lucifer teszi - mondta Lilith szenvtelenül. - Jason, ezzel neked is egyet kell értened.

 - Igazad van, de szerinted mit szólnának a démonok vagy éppen a tündérek, ha megtudnák, hogy megöltél? - láttam rajta, hogy próbál menekülni a halála elől, de mindnyájan tudtuk, hogy az lehetetlen.

 - Példát statuáltam. A családod is megértené!

 - És Lucifer? Mit mondanál neki, miért öltél meg?

 - Az fogom mondani, ami történt! - vetette oda unottan, mintha csak arról lenne szó, mi legyen a vacsora.

 - És mi lesz a mentséged rád és Jared-re? - ördögien elvigyorodott, azt gondolva most megfogta Lilith-et. Hát nem...

 - Nem kell róla tudnia, mi van közöttünk - Jason arcára ráfagyott a vigyor, amikor Lilith elindult felé.

 - Ne csináld, kérlek! Ne bántsd őt! Végezz előbb velem! - vetette a lány elé magát Britt. Lilith hátrafordult az engedélyemre várva, amit én azzal adtam meg, hogy becsuktam az ajtót.

 - Kérésed számomra parancs! - láttam rajta, hogy élvezi a helyzetet és én ezen elszörnyülködtem. Miért jó neki az, hogy más embereket bánthat?

 Előhúzta a kését, majd egyszerűen felrúgta a lányt és a szívébe mélyesztette a pengét. Mielőtt kihúzta volna, még jól meg is forgattatta, amitől nekem felfordult a gyomrom és el kellett fordulnom.

 - Nézd már a pasid nem bírja nézni, ahogy ölsz! - röhögött fel Jason, de nevetése nem volt őszinte, miután Lilith gyomron rúgta.

 - Ashley engedd el! - vakkantott oda a lánynak, aki hirtelen elengedte a fiú nyakát. - Tudod Jason, sohasem kedveltelek. Egy kicsit sem. A családod maga a halál, te meg mindig úgy beszéltél róluk, mintha valami felsőbb hatalom volnának. Elég volt egyszer bemennem abba a kócerájba és azóta is mindegyikük retteg tőlem.

 - Miért kell ilyeneket mondanod? - már szinte sírva nézett fel rá. - Tudod, mit éreztem irántad! Aztán megölöd az orrom előtt a szerelmem és még sértegetsz is? 

 - Pontosan ezt teszem! - rúgott Jason-be még egyszer. - Itt a vége, fuss el véle - vigyorodott el ördögien a lány, mikor kinyílt az ajtó.