2016. július 25., hétfő

19. fejezet

Lilith

Amikor beléptem a fiúk szobájába, csak Adam-et láttam. Az ágyon ült és érezhetően eléggé meg volt szeppenve, Ashley sehol.
 - Hol van? - kérdeztem szigorúan.
 - Elment...
 - Hova? - mit csinált ez a barom?
 - Mit tudom én! Elmondtam neki mit érzek erre elment! Gondolom a szobátokban van - mondta, majd bement a fürdőszobába.
 - Akkor menjünk a szobánkhoz! - indultam ki az ajtón, de Jared megállított.
 - Nem kéne megnézni, hogy mi van vele? - intett a fejével a fürdő felé.
 - Nem...
 - Szerintem viszont igen, szóval menjünk és legalább kopogjunk be hozzá.
 - Rendben van - forgattam a szemem. - De én nem fogok beszélni! - azzal leültem az ágyra és keresztbe tettem a lábam. Bekopogott az ajtón, de nem jött válasz.
- Adam! Tudom, hogy ott vagy! Betöröm az ajtót vagy... Varázslattal kinyitom! - mondta Jared. Nem történt semmi.
- Tudod... Inkább elmegyek megnézni Ashley-t, mert úgy hiszem hosszú éjszakád lesz Brittany-val.
- Mi? Ezt hogy érted? - kérdezte meglepődve.
- Nem érzem, hogy abban a szobában lenne. Sőt! Sehol a kollégium területén nem fogod megtalálni. Jó keresést! - felpattantam az ágyról és kiiszkoltam a szobából. Mifelénk vettem az irányt. Ahogy benyitottam a szobába döbbenetes látvány fogadott, mégis büszke voltam, hogy a tanítványom ilyen ügyes.

Ashley

Miért kellett ilyeneket mondania? Nem engedhetek meg magamnak semmiféle elérzékenyülést. A harcban legyőzzük őket, talán Adam-et pont én fogom megölni. Lilith-et sem értettem, mégis hogyan gondolta a nagy szerelmét Jared-del? A szobánk felé haladtam, ahonnan érdekes hangok szűrődtek ki.
- Jason. Most mit csináljak? Megkaptuk a parancsot. Ez ellen nem tehetünk semmit. Mi lesz így velünk. - egy ismerős lány hangja volt.
- Nyugodj meg Britt! Nem lesz semmi baj! Elszökünk vagy nem tudom! Megoldjuk! - mondta Jason. Persze, hogy abba a hárpiába kell szerelmesnek lennie!
- De tudod, hogy én vagyok a vezető! Akire felnézhetnek! Nem nézhetem csak a saját érdekeimet! Na jó, ez kissé önimádóan hangzott. Jaj! Egyre lejjebb és lejjebb süllyedek! - na itt idegesedtem fel. Mi az, hogy egyre lejjebb süllyed? Csak magának köszönheti. Benyitottam a szobába, mire ijedten felém kapták a fejüket.
- Jaj, Jason! A kis hősszerelmes! Elszöktök? Igen? Érdekes. Legalább nem leszel teher a nyakunkon, bár apád nem hiszem, hogy mosolyogva fogadná az ötleted. Ja! Szegény, szerencsétlen lány! Át tudom érezni a helyzetedet, ha valami baj van én is mindig elkezdek nyavalyogni meg picsogni. Igazad van, ez a megfelelő hozzáállás! - gunyorosan mosolyogtam a beszédem közben és túlzottan artikuláltam.
- Mi lesz a szerelmespárral, ha nem sikerül elfutniuk a feladatuk elől? Ebből olyan szomorú történetet lehetne írni! - törölgettem a nemlétező könnyeim.
- Jaj Ashley! Mi van, ha Lilith-ék is pont így fognak tenni? Akkor egyedül maradsz örökre, ugyanis egy ilyen kegyetlen embert senki sem szeret. Kivéve Adam-et. Nem is értem, hogyan jöhetsz be neki. - válaszolta Jason.
-Jaj, te csak fogd be! Mindkettőtöknek úgyis befellegzett! Téged Lucifer fog kinyírni, Brittany-t meg Isten. Vagy az angyalok. De nem fognak kegyelmezni egy árulónak. - vágtam vissza neki.
- Lilith pincsi! Fuss utána! - a fiú olyan hangokat adott ki, mintha gügyögne.
- Ne merészeld...! - kiáltottam fel majd torkánál fogva a falhoz nyomtan.
- Ne merészeld Lilith nevét a szádra venni te szerencsétlen... - még illetni akartam egy pár szép szóval, de benyitott valaki.
- Ezt megérdemelted, te mocskos disznó! - kiáltott fel Lilith.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése