16. fejezet

Adam

Kissé lesokkolva álltam. Csak úgy otthagyott. Ennyit a kedvességről... Van egy olyan érzésem, hogy valaki eléggé megbánthatta, de nem tudtam kit kérdezni. Lilith elbűvölő mosollyal elküldene a Pokolba, mert végülis ő mindezt megteheti minden különösebb ok nélkül. Jason, pedig még csak meg sem hallgatna. Talán ha Brittany kérdezi meg, akkor mondana valamit. Ám nem biztos, hogy jó ötlet lenne az ellenség érzéseiről kérdezősködni. Ashley érezhetően nem akar róla beszélni. Felbosszantani meg egyáltalán nem óhajtom, úgyhogy a régi jó módszer maradt csak, a hallgatózás.
Épp indultam volna Ashley után, amikor Britt érintette meg a vállam.
 - Adam, beszélnünk kell - szólalt meg. Úgy éreztem, hogy valami rosszatt csinált (ám ez nem volt újdonság). - Jelentettem az Égieknek Lilithék gyilkolását. - bűntudatott éreztem a hangjában. El is vártam...
 - Hogy mégis mit csináltál? Azzal tisztában vagy, hogy ők súlyosabb dolgokat is jelenthetnének? Eddig azért nem tették, mert feltehetőleg Lilth még nem is tudja. De amint a fülébe jut a dolog kétlem, hogy jelentené. Helyette megkínoz a Pokolban és szép lassan megöl - üvöltöttem rá. - Nem mintha mindez az én problémám lenne, te fogsz lent vergődni. Mondd meg Britt, miért tetted? Ennyire halálvágyad van?
 - Nem tudom miről beszélsz... - nem hallatszott valami magabiztosnak. Szörnyen hazudik.
 - Mindketten tudjuk, hogy rólad és Jasonről beszélek. Mi elnézőek vagyunk Jareddel, de ők nem. Sem veled, sem a szerelmeddel -enyhe undorral ejtettem ki az utolsó szót, pedig tudtam, hogy nekem is hasonló érzéseim vannak Ashley iránt. - Hihetetlen vagy.
 Megfordultam és sietve visszaindultam a kollégiumba.

Jared

Megcsókolt. Lilith megcsókolt. Azt hittem, hogy csak álmodok és semmi sem igaz az egészből. Visszabotorkáltam a szobánkba, ahol idegbeteg ábrázattal Adam köszöntött. Furcsán néztem rá magyarázatot várva.
- Brittany elmondta nekik - fogalmam nem volt miről beszél.
- Mi?
- Ugye? Nekem is ez volt a reakcióm. Ők sokkal többel vissza tudnak támadni, mint ez, például mind hármunk szerelmi életével. Levisznek a Pokolba és megölnek. Végünk. Vagy...
- Nyugi Adam! Lassíts le és először mondd el, hogy mit is jelentett Britt. Nem vagyok képben.
- Nem is tudod? - kikerekedett szemekkel nézett rám.
- Mit kéne és miért tudnom? - értetlenkedtem tovább.
- Hát, tudod...
- Bökd már ki! - már idegesített, hogy nem tudja kimondani.
- Lilith és Ashley együtt elmentek gyilkolni.
Lesokkoltam.
- Ashley nem ember? - próbáltam összeszedni a gondolataimat.
- Ezek szerint... Senki sem tudja, hogy mi lehet - mondja szenvedő arccal. Hirtelen felindulásból kimentem a szobából. Lilith-ék felé vettem az irányt. Dörömbölni kezdtem az ajtajukon, Adam pedig mögülem figyelte az eseményeket.
- Lilith! Nyisd ki! Most! - szinte üvöltöttem. Zár kattanás hallatszott, majd Ashley dugta ki a fejét az ajtón.
- Küldd ki a barátnődet a szobából!
- Mert, ha nem? Akkor mi lesz? - érdeklődő fejet vágott. A felszín mögött biztos elküldött már Luciferhez.
- Nekem te is jó leszel - hangzott hátam mögül a válasz. Ashley-nek most tűnhetett csak fel, hogy ott áll Adam, mert szemei tagra nyíltak. Először csak állt sokkolva, aztán olyan gyorsan, amit emberi szem nem érzékelne ránk csapta az ajtót.
- Hát ez nem volt sikeres. - mondta Adam, ahogy vissza szobank felé indultunk volna. Végül is mit vártam? Démon. A bejárat előtt Brittany alakját fedeztem fel.
- Srácok, srácok! Válaszoltak!