11. fejezet - Visszaemlékezés

Adam

Kr. U. - 0 Krisztus születése
A földön térdeltem és apámnak könyörögtem, hogy hagyja abba. Ám ő nem figyelt rám, helyette ismét meglendítette a kezét és megcsapott.
 - Most kell könyörögni? Nem kellett volna elszökni, akkor most nem lennél ilyen helyzetben! Mégis mit képzeltél? Hogy elmenekülhetsz? Soha, te szörnyeteg! - majd tovább vert.
 Elegem lett ebből a bántalmazásból, abból, hogy tehetetlen vagyok. Eddig nem akartam bántani apámat, ezért szöktem el, hogy amikor megint meg akar verni, ne kelljen megölnöm. De elegem lett. Felemeltem a fejem, majd elindult a testemben az az érzés. Először a fogaim nőttek ki, majd a karmaim. Hirtelen már teljesen farkassá változtam.
 Apámra vicsorogtam, majd letepertem a földre.
 - Ne bánts! Ígérem többször nem ütlek meg, csak kérlek ne ölj meg! - könyörgött már vagy sírva. Én nem hagytam neki kegyelmet, kitéptem a torkát. A vér össze-vissza fröcskölt a bundám vörös színben csillogott a napfényben.
 Elfordítottam a fejem, majd ismét emberré változtam, de a vér nem tűnt el rólam. Az egész testem úszott a vérben. Lemosakodtam, majd menekülőre fogtam. Tudtam, hogyha megtalálnak, akkor könyörtelenül meggyilkolnak. Fákon, bokrokban és barlangokban húztam meg magam. Rettegés volt az egész életem.
 Aztán rádöbbentem, hogy nem öregszem. Miután, már mindenki, aki tudta mi vagyok meghalt, nyugodtam élhettem. Sehol sem maradhattam sokáig, mivel a körülöttem élőknek egy idő után feltűnt, hogy ugyanolyan vagyok, mint amikor odaköltöztem, így tovább kellett indulnom. Nem akartam kötődni senkihez, hiszen tudtam, hogyha megtudná mi vagyok rettegni kezdene tőlem. Sajnos néha mégis megtörtént, aki nem kezdett el félni tőlem, az később meghalt vagy el kellett hagynom, nehogy megöljenek.
 Amerre jártam sokakat változtattam olyanná, mint amilyen én vagyok. Ám ők nem voltak halhatatlanok, így a népem folyamatosan cserélődött, utódokat nemzettek, majd meghaltak. Egy főtanácsot hoztam létre, ahová a vezetőket gyűjtöttem össze. Sehol máshol nem akadtak olyanok, mint mi. Én voltam a nép vezére, a sereg hadvezére. Nem sok háborúra került eddig sor, de azok elég véresek voltak.

Jared

Kr. U. 1695 - Salem, Pokol, Menny
A társaimat Salem-ben megölték. Csak én maradtam. Ők mind nők voltak, ezért engem nem vádoltak boszorkánysággal, de nem is sejtették, hogy nekem több erőm volt, mint bárki másnak. Megölték őket. A szerelmemet... Megölték. Bosszúvágyam mindennél hatalmasabb volt.
 Bujdosásom közepette felkeresett egy ember. Sosem gondoltam volna, hogy valaki ismeri az erőmet. Jason-nak hívták. Azt mondta ő segíthet rajtam. Persze én naiv el is hittem neki, hogy segíteni akar. Elvitt egy olyan sötét helyre, amit még képzelni sem mertem. Tele volt gonosz, megkínzott lelkekkel.
 Ott találkoztam Adam-mal. Őt is idehozták azzal, hogy segítenek, de kiderült, hogy nem Jason a főnök, nála vannak sokkal hatalmasabb erők. Kiderült az is, hogy a rossz oldalhoz akarnak minket csatlakoztatni.
 Adam-at elnevezték farkasembernek engem pedig varázslónak. Nagyon rossz elnevezések voltak, de
megtartottuk őket. Mikor kiderült a céljuk, hogy mi is legyünk rosszak, megpróbáltunk kiszabadulni a Pokolnak nevezett helyről. De szökésünket megakadályozták. Én nekem igazából mindegy is volt, hogy rossz, vagy jó vagyok csak Adam-nak próbáltam segíteni. Én annyira el voltam keseredve társaim meggyilkolása miatt, hogy talán a gonoszhoz jobban akartam csatlakozni, de Adam rávilágított, hogy a bosszú nem megoldás. Így amikor megpróbáltunk elszökni csak arra emlékszem, hogy nem sikerült, de mikor vissza akartak toloncolni a Pokol kivetett minket magából.

 Nem tudom pontosan, hogy hogyan volt, de azt tudom, hogy a Mennybe mentünk. Egy erő felvont minket magához és javasolta, hogy miután láttuk a gonosz erőket ismerjük meg a jó oldalt is és döntsünk, hogy hova akarunk csatlakozni. Természetesen még csak fel sem merült bennünk, hogy visszamenjünk arra a helyre. Csatlakoztunk a Mennyhez, a jóhoz.

10. fejezet - Visszaemlékezés

Ashley

Kr. U. - 0 Krisztus születése
 - Gyere ide, te szörnyeteg! - hívott anyám "kedves" szavaival.
 - Megyek! - szóltam tisztelettudóan.
 - Még mindig nem hullottak ki azok a förtelmes fogaid? - kérdezte.
 - Nem, anyám, még megvannak - sütöttem le a szememet.
 - Hogy tudtam egy ilyen természetellenes gyereket szülni? Nem elég, hogy el vannak deformálódva a szemfogaid, még hálás se vagy azért, mert etetlek! De már tudja az egész falu, hogy egy szörny vagy! - nézett rám undorodva.
 - Bocsáss meg anyám! - mondtam neki.
 - Azt hiszed ennyi elég? Ezerszer eljátszottad már az esélyed. Nem akarlak még egyszer meglátni a házam vagy akár a falu közelében, te féreg! - kiáltozott velem. Velem, egy kislánnyal. Ekkor elszakadt nálam a cérna.
 - Ne merj még egyszer így hívni! Ha megteszed az egész családodon bosszút állok! Nem engedem, hogy engem, az első ilyen fajtájú fenséges teremtményt így hívj! Dögölj meg te vén szipirtyó! - kiáltottam fel, majd a torkára vetettem magam. Ez voltam én, egy gyilkos kislány, aki nehezen rejtette el a gonosz énjét. Elszöktem a faluból, ahol éltem. Valaki, mintha a számba adta volna ezeket a szavakat: Az első ilyen fajtájú teremtmény. Tisztán emlékszem, hogy nem akartam ilyet mondani, sőt akkor még nem is tudtam, hogy miről van szó. Jártam a városokat, miközben felnőttem, ha nem tudtam elfojtani vérengző mivoltomat, akkor szívtam az emberek vérét és gyilkoltam. Közben az emberek érzéseivel nem törődve változtattam őket olyanná, amilyen én vagyok. Egy helységben nem tudtam tovább lakni, mert nem öregedtem 18 éves korom után, így mindig ugyanúgy néztem ki. Ebből kifolyólag nem találtam meg a szerelmet sem. Persze volt párom pár faluban, de mindig hirtelen elhagytam a falut és egyben őket is.

Kr. U. 1626 dec. 21 - Anglia
Éppen I. Károly király báljára igyekeztem. Furcsa érzésem volt. Ahogy beléptem a bálterembe, egyből kiszúrtam egy különleges lányt. Hasonló korú, mint én és hasonló energiát árasztott.
 - Jó estét! - köszöntem rá.
 - Jó estét! Ön mi járatban van errefelé? - kérdezte.
 - Minden nemest meghívtak, hát itt vagyok. Ashley Peterson vagyok.
 - Lilith ... Örvendek a szerencsének. Hogyhogy eddig még nem találkoztunk? Érzem, különleges vagy - suttogta a fülembe.
 - Különleges? Én vérszívó vagyok, talán te is? - súgtam vissza.
 - Te egy új faj vagy. Még nem hallottam ilyesmiről. Úgy látszik még nem fedeztek fel. Gondolom, így még neved sincs.
 - Nincs.
-Legyen...vámpír. Igazán hangzatos - vigyorodott el. Hihetetlen felszabadultsággal beszélt egy ilyen nyomasztó témáról is. - Úgyis már egy ideje hívnak így egy csapolót Angliában. Az is lehet, hogy te voltál az.
 - Igen, talán én voltam. Van egy oldalam, amit sikerült már egy ideje elnyomnom és soha nem is kerülhet újra felszínre - mondtam határozottan.
 - Nem nyomhatod el egyik énedet sem. Egyensúlyban kell maradniuk, különben olyan leszel, mint valami kis nyuszi. Azt, pedig egy ilyen erős teremtménynél nem engedhetjük, igaz? Csatlakozz hozzám a fajoddal együtt! Harcoljunk közösen azok ellen, akik el akarnak minket nyomni, el akarnak minket pusztítani! Mi ketten, a népeink és az örök élet. Mit szólsz hozzá? - kérdezte hívogatóan.
 - Benne vagyok.

Lilith

A teremtés napjaiban

Még mindig emlékszem, amikor először megpillantottam a napsugarakat. Ahogy felkeltem a földről
körülöttem gyönyörű fákat és virágokat láttam. Állatok ugrándoztak mindenfele és madarak csiripeltek a fák tetején. Tátott szájjal bámultam a tájat megszólalni sem bírtam. Felriadtam a döbbenetből és ekkor pillantottam meg Ádámot. Ekkor hang szólalt meg a fülemben (gondolom az övében is):

 - Ádám, te vagy a férfi. Az erősebb és bátrabb. Te rendelkezel, feleséged, Lilith felett. Lilith, te vagy a nő. Mindenben alárendeled magad neki. Ő urad és parancsolód - mondta a hang. Én értetlenkedve hallgattam a monológot.

 - De hát, Uram, miért kéne magam alárendelnem neki? Hisz egy földből teremtettél minket és mégis miért nekem kéne őt szolgálnom? Hisz egyenlőek vagyunk. 

 A hang nem válaszolt, Ádám viszont igen. 

 - Azért, mert Urunk ezt mondta. Én vagyok a férfi, a te urad és nekem tartozol engedelmességgel.

 - De hát ez igazságtalanság! Inkább elmegyek, mint hogy a Paradicsomban, egyenlőtlenül kelljen élnem - majd egyszerűen elmosódtak körülöttem a körvonalak, majd egy teljesen másik helyen találtam magam. 

 Egy kevésbe pompázatos, fákkal övezett területen. A fű száraz volt, mellettem óriási víz terült el. A partjához sétáltam és elgondolkodtam. Miért akartak engem szolgaságba kényszeríteni? Hisz egy földből teremtettek, ő semmivel sem több, mint én és én se vagyok semmivel sem több, mint ő. Nem tudom, mennyi ideig lógattam a lábam a vízbe, de hamar megtaláltak. Gondolom nem lehetett nehéz az egyetlen emberi lényt megtalálni a Paradicsomon kívül.

 - Most mit fogtok velem tenni? - néztem a körülöttem álló angyalokra.

 - Az Alvilágba száműztek engedetlenségedért és szökésedért - szólalt meg egyikük.

 - De hát, én csak egyenlőséget szerettem volna! - kiáltottam.

 - Ám, hallottad a parancsot, amit az Urunk a füledbe súgott és te ellenkeztél.

 - Mi lesz Ádámmal? - aggodalmasan figyeltem.

 - Az Urunk, új feleséget teremt neki. Egy olyat, aki engedelmes. Nem úgy, mint te - ezután megragadtak, majd mindnyájan eltűntünk. 

 Mikor kinyitottam a szemem egy sötét és forró helyen ébredtem. Hát, ilyen az Alvilág. Jó tudni, gondolom sokáig leszek még itt. Felálltam, majd a sötétben tapogatózva elindultam. Az egész hely üres volt. Kivéve egy termet. Kitártam a kapuit és bent egy óriási fényes szobát találtam. A végében egy trón, melyen a leggyönyörűbb teremtmény ült. Nála szebbet nem láttam későbbi életem során sem.
 - Üdvözöllek a Pokolban! Én lennék a mostani "királya" ennek a porfészeknek! Örülök, hogy benéztél! - intett közelebb magához. - Mit keres itt egy ilyen tiszta lélek, már a teremtés napjaiban. Csak nem haragítottad magadra apámat?
 - De, pontosan ez történt... - hajtottam le szomorúan a fejemet.
 - El tudom képzelni mi történhetett. Te vagy az első nő, igaz? Kitalálta, hogy alá kéne magad rendelned a férfinak. Te ellenkeztél és igeküldött. Eltaláltam?
 - Igen, el.
 - Hát, emiatt egy cseppet se bánkódj! Ez itt már az én királyságom. A hatalma ide már nem nagyon ér el. Jobb kezemmé, segítőmmé teszlek, kit egyenjogú társként fogok kezelni! Te leszel a Pokol Úrnője! Ez tetszik? Semmi elnyomás, semmi szolgaság... - nézett rám enyhe mosolyra húzva száját.
 - Csak támogatni tudom az ötletet! - a szemébe néztem és éreztem, ahogy a jó egyszerűen elszáll belőlem. A szeretet, amit Ádám iránt éreztem, a kedvesség és minden, ami emberré tett.
 - Te leszel az első démon! A fajod legtisztábbikja, legerősebbikje. Mindegyikük neked tartozik, majd engedelmességgel. Amint megjelennek az első lelkek, majd még beszélünk a dolgokról - érintette meg az arcom. - Nézz körül, keress egy helyet, ahol lakhatsz, ahol berendezkedhetsz, aztán majd közösen alakítgatunk egy kicsit az új királyságunkon.
 - Köszönöm! - mondtam monotonul. - Még nem mutatkoztunk be igazándiból! - néztem szemeibe.
 - Ebben igazad van, nehogy elfelejtsük - vigyorodott el. - Lucifer vagyok, Isten leggyönyörűbb gyermeke és most mégis itt ülök és várom a népemet.
 - Én Lilith vagyok - majd fejet hajtottam és elindultam felfedezni a végtelen termeket. Hisz volt elég időm, nem siettem sehova.

Kr. U. 1626 dec. 21 - Anglia
Végigkísértem, ahogy az emberiség fejlődik. Láttam, ahogyan megromlanak az emberek. Lopnak, csalnak, hazudnak, még társaikat is megölik. Az ilyenek kerültek hozzánk. Néhány nap után, amit a mi kis "szobáinkban" eltöltenek még azt is megbánják, hogy megszülettek. Az ilyenekből válnak a tökéletes kínzómesterek. Senki sem tart ki néhány évnél tovább. Mindnyájan megtörnek. Egytől egyig gyengék.
 Néhány ígéretesnek tűnő lelket már egyből a hadseregembe állítok. Néha egy kis utánpótlás jól jön. Ki tudja mikor tör ki egy jó kis háború, amibe végre mi is beleavatkozhatunk...
 A fontosabb eseményeken, amik történnek a világban, néha én is meg szoktam jelenni, hisz én nem voltam lekötözve a Pokolba, nem kellett ott maradnom. Így kerültem I. Károly angol király báljára. Éreztem, hogy a téli napforduló éjszakáján tartott bál valamiért különleges lesz. Egyáltalán nem tévedtem.
 Abban a pillanatban megéreztem az energiáját, amint belépett a terembe. Tudtam, hogy nem hozzám tartozik, hisz nem engedélyeztem kimenetelt senkinek és velem valamiért senki sem mer szembeszállni. Figyeltem a lányt, amint lejön a lépcsőn, majd elindul felém. Tudtam, hogy ő is érzi, amit én.
 Tudtam, hogy különleges nem egyszerű lény, hanem a legerősebbikje a fajtájának. Pont, mint én. Ezért kértem, hogy csatlakozzon hozzám. Szükségünk lesz a népére, ha háborúra kerül a sor.
 A bál után egyszerűen haza teleportáltam a Pokolba. Még mielőtt átvettem volna az esti műszakot, még bementem Luciferhez.
 - Milyen volt a bál? - húzott az ölébe.
 - El sem fogod hinni. Ugyanolyan unalmas, mint a többi, de valami történt. Mondtam, hogy a napforduló estéjén tartott bál valamit jelent.
 - Mond már el! - nézett rám kicsit szúrósabban.
 - Rendben van. Egy új fajjal találkoztam. Nem is a fajjal, hanem a vezetőjével, az elsővel, aki született. Gondoltad volna, hogy pont I. Károly bálján fogok vele találkozni?
 - És mit mondott? - láttam, hogy érdekli a dolog.
 - Azt mondta, hogy csatlakozik hozzánk. Azaz inkább a hadserege csatlakozik a mi hadseregünkhöz. Nem tűnt valami tapasztaltnak. Láthatóan nem értette, hogyan kéne használnia a hatalmát.
 - Na Lilith, itt van az új feladatod! Kiképzed a lányt, egyesítitek a hadseregeket, majd ketten még több felfedezetlen faj után kutattok. Több erővel kell rendelkeznünk, mint a Menny! Nem vesztünk el háborút - majd megcsókolt, én pedig elindultam a kínzókamrákhoz.

9. fejezet

Jason

Az éjszaka közepén hirtelen riadtam fel. Nem tudom, hogy a stressz miatt vagy csak egy "felső erő hatására". Mint egy robot, úgy öltöztem fel, majd támolyogtam le az udvarra. Ott leültem a fűbe és az eget bámultam. Hiányzott a családom. Nem igazán akartam itt lenni Lilith-tel meg Ashley-vel. Fontosabb lenne a népemmel törődnöm, mint valami hülye "feladatban" asszisztálni. 

 Miközben a csillagokat bámultam egyre több régi emlék jutott az eszembe. Minél jobban próbáltam kiverni őket a fejemből, annál több tódult be. Jók és rosszak egyaránt. A legtöbbje tele volt vérrel, halottakkal, gyilkolással és mindenféle embertelen dologgal. A legtöbben Lilith segédkezett. Nem is segédkezett. Ő találta ki ezeket, Ashley pedig asszisztált hozzá.

 Óriási mészárlásokat tartott és ennek néha én is részese voltam. Nem, mintha akartam volna, de ez volt a kötelességem és még most is az. Ezért vagyok itt. Már rég elmentem volna, ha tudom, hogy nem okozom csalódást a népemnek. Meg persze, ha megpróbálnék elmenni Lilith meg is ölne. Szép lassan... Nem igazán tetszene.

Brittany

 - Miért áll ott kint az udvaron? - kérdeztem Adamtől.

 - Nem tudom... figyelj, amit mondtál... Ez igaz? Tényleg szerelmes vagy? - kérdezte. Elpirultam.

 - Hát nem igazán tudom, hogy most ez mi, de Jared-del nem igazán akartam megbeszélni...

 - Értem, értem. Igazad van.
 - Kérlek ne mondd el neki! Sőt! Senkinek se mondd el! - kiabáltam rá, mert nagyon ideges voltam.
 - Oké,oké... Nyugodj meg! Nem lesz semmi baj!
 - Jó. De ne bánjam meg, hogy megbíztam benned! - kiment a szobából.
Még jó sokáig gondolkoztam, mert nem tudtam elaludni. Tudtam, hogy Jason nem úgy érez irántam, ahogy én iránta. Nekem sem szabadna, de talán megbocsátást nyerek, ha valami jót cselekszek, ami gyakori. Én mindig is vallásos voltam és mindig tiszteletem Istent. Nem akartam ellene cselekedni azzal, hogy beleszeretek egy rosszba. Ezt nem engedhettem meg magamnak, mégis... Megtörtént. Tényleg, tényleg nem így terveztem a dolgokat. Nem akartam. Ez... túl sok. Direkt akart kiszúrni velem a sorsom? Erre már sosem tudom meg a választ.

Díj #1

Köszönjük szépen az 1000 megtekintést és a 8 feliratkozót!
Nagyon hálásak vagyunk nektek, amiért ennyire érdeklődtök a blog iránt.
Köszönjük szépen a 102 Wattpad megtekintést és azt a 36 szavazatot is!

Mindemellett nagyon köszönjük életünk első díját. Nagy megtiszteltetés volt, hogy érdemesnek találtad a történetet egy díjra. Köszönjük a díjat Fanni M.-nek, aki a Fade away blog írója.
Íme a feltételek:

1. Köszönd meg a díjat és tedd ki, kitől kaptad!

2. Olvasd el annak a blogját, akitől kaptad!

3. Írj 12 dolgot az illető blogjáról!

4. Írj 12 dolgot a saját blogodról!

5. Válaszolj a 12 kérdésre!

6. Tegyél fel 12 kérdést! 

7. Kommentelj annak a blogjára, akitől kaptad a díjat, hiszen mindenkinek jólesik a visszajelzés. Ez lehet kritika, vélemény, a lényeg, hogy építőjellegű legyen! (Ha már megtetted, ezt a pontot hagyd figyelmen kívül:)

12 dolog Fanni blogjáról:
1. A történet főhőse Olivia, aki (eddigiek alapján) próbál megszabadulni egy hajóról.
2. Az tetszik benne nagyon, hogy nem a szokványos módon indul.
3. Az, hogy egy hajón kezdődik pedig még inkább megfogott.
4. A főszereplő jelleme is nagyon tetszik.

5. Nagyon jól tud az írónő drámaian írni, így bele lehet élni magad a történetbe.
6. Eddig a megnyitás ismertetői és az első fejezet van közzétéve.
7. Nagyon titokzatosnak ígérkezik, amit szeretek.
8. Összeszedett az írásmód, ami tehetséges íróra utal.
9. Felpezsdíti a fantáziát, mert nem köt mindent egyből az orrunkra.
10. A történet témája is megragadott.
11. Az, hogy a férfi rányomul a lányra rámutat egy valós problémára.
12. A vége pedig jó ütősre sikeredett :)

12 dolog a saját blogunkról:

1. A történetet 6 szemszögből írjuk és mindegyik E/1-ben van.
2. Ashley-t, Jared-et és Brittany-t Csenge írja.
3. Lilith-et, Adam-et és Jason-t Vanilia írja.
4. Eddig 13 fejezet van megírva, de csak 8 van kint a blogon.
5. A 10., 11. és a 12. fejezetben felfedjük a szereplők kilétét.
6. Ezek visszaemlékezések lesznek.
7. Holnap (hétfőn) érkezik a következő rész.
8. A részek hetente érkeznek, hétfőnként.
9. A design-t és a fejlécet Annabelle Lya Pech készítette.
10. Ez az első blogunk közösen és én (Vanilia) nagyon remélem, hogy majd még a későbbiekben is írunk valamit közösen.
11. A történetben senki sincs biztonságban. Bárki bármikor meghalhat.
12. Lesz, majd benne szerelmi szál.

12 válasz:

1. Mikor kezdtél el írni? 
Csenge: Én már egy ideje írogatok, de eddig még egy történetemet sem publikáltam. Na jó, ez nem igaz, mert közzétettem csak töröltem őket mindig. Önbizalom hiányos vagyok kissé és mivel nem volt visszajelzés, nem folytattam őket. Senki ne essen pánikba, most nem így lesz! :P
Vanilia: Nagyon-nagyon régen... Életem fő műve a Nap és a Hold című mű, amit 5 éves koromban írtam.. Egy probléma volt: az, hogy igazándiból nem tudtam írni... A 9 fejezet összesen volt 2 A4-es oldal. Természetesen magyarról magyarra való fordítással (anélkül nem lett volna érthető) :)

2. Milyen történeteket szoktál olvasni? 
Csenge: Általában fantasy történeteket, könyveket olvasok, de romantikus regények, blogok is szóba jöhetnek.
Vanilia: Igazándiból én mindenevő vagyok (romantikus, sci-fi, ifjúsági...), de a kedvenceim a horror, a fantasy és a disztópia. Blogokat és wattpados sztorikat is szívesen olvasgatok.

3. Van kedvenc íród/írónőd? 
Csenge: Hát... Több is van. De akiket a legjobban szeretek: Cassandra Clare, Jamie McGurie, Lauren Kate.
Vanilia: Ha mindenképpen ki kell emelni néhányat, akkor J. K. Rowling, Rick Riordan, Sarah J. Maas és Ernest Cline.

4. Mi motivál téged az írásban? 
Csenge: Az, hogy látom, milyen sokan érdeklődtök a blog iránt. És persze Vanilia barátnőm is. :)
Vanilia: Az írás iránti szeretetem és az, hogy látom nem csak a falnak írok, hanem van egy kis csoport, akik érdeklődnek az iránt, amit csinálok. Természetesen, ki se hagyhatnám, a barátnőm Csenge, hisz nélküle ez a blog sem született volna meg.

5. Miért ezt a címet választottad a blogodnak? Van valami jelentősége ennek a való életben? 
Csenge: Igazából azért ezt a címet választottuk, hogy A mi életünk, mert ugye ketten vagyunk és eleinte kicsit más témában szerettük volna megírni a történetet, de úgy látom ez jó döntés volt.
Vanilia: Az elején több valóságot szerettünk volna a sztoriba írni (szereplők, történet), de végül emellett döntöttünk. Nagyon örülök, hogy ezt írtuk meg :)
A cím még inkább az előző történethez kapcsolódott volna jól, de ehhez is tökéletesen megfelel, így meghagytuk.

6. Mi a célod az írással/blogolással? 
Csenge: Az, hogy másoknak és magamnak egyaránt örömet okozzak.
Vanilia: Szeretném magamból kiírni az érzéseimet, hogy kicsit megkönnyebbüljek és ne kelljen magamnak tartogatnom. A másik célom az, hogy örömet szerezzek az olvasóimnak.

7. Milyen szuper erőt választanál egy napra? 
Csenge: Vagy a láthatatlanságot vagy mások gondolataiba látást. a láthatatlanságot azért, hogy meg tudjam figyelni, hogy például ki mit csinál vagy meg tudjam, hogy ki beszél ki a hátam mögött és egy kicsit ki is tolnék azokkal, akik bunkók velem. :D Mások fejébe látni pedig, azért lenne szupi, mert így megtudnám ki mit gondol rólam és, hogy hogyan viszonyulnak különböző a barátaimhoz és az általam érdekelt témákhoz.
Vanilia: A jövőbe/múltba látást vagy a gondolatolvasást. Azért szeretném látni a jövőt/múltat, hogy tudjam minden fog történni az életem után és, hogy még az életem előtt mik történtek a világban. A gondolatolvasást, pedig azért szeretném, mert így ki tudnám védeni a kétszínű, sunyi embereket. Meg az is érdekelne, hogy mi jár mások fejébe.

8. Kedvenc filmed/sorozatod? 
Csenge: Kedvenc filmem nem nagyon van. Van pár, amit szeretek, de kimondottan kedvencem nincsen. Sorozatból sok volt pl.: Vampire Diaries (Vámpírnaplók), Shadowhunters, The Originals. Ezekből is megnézek néha egy-egy részt, de nem követem. Ma már csak kettő van, amit rendszeresen nézek: Pretty Little Liars (Hazug csajok társasága), Awkward (Kínos).
Vanilia: Akkor kezdeném is a felsorolást... A kedvenc filmeim a Harry Potter. A sorozatból, már nem lesz ilyen kevés: Supernatural (Odaát), Teen Wolf, Sherlock, Shannara, Scream Queens, The Magicians, az American Horror Story és a Lucifer.

9. Szereted a fantasy műfajú könyveket/blogokat? Ha igen, említenél párat?
Csenge: Igen, a második pontban már említettem, hogy imádom őket. A City of bones (Csontváros) az egyik kedvencem Cassandra Clare-től, a másik kedvenc pedig a Fallen (Kitaszítva) Lauren Kate-től.
Vanilia: Igen, a kedvenceim: a Harry Potter sorozat, a Trónok harca és a Rubinvörös.

10. Mi szeretnél lenni leginkább? Mi vonz benne? (Pl.: állatorvos, informatikus stb.) 
Csenge: Elég sokáig énekes szerettem volna lenni (tudom, tudom hülyeség), de most már (sajnos) fogalmam sincs milyen irányban szeretnék továbbtanulni, szakmát választani.
Vanilia: Hát még én sem tudom teljesen pontosan, de vagy az informatikával szeretnék foglalkozni vagy az írással, akár hivatásos íróként, újságíróként, akárhogy.

11. Mi az, amitől egy író igazivá válik? Milyen dolgokat kell betartania? És szerinted egy író mikor veszti el a hitelességét? 
Csenge: Szerintem egy író attól válik igazivá, ha van olyan munkája, amiért mondhatja szégyenérzet nélkül, hogy ő tényleg egy író, valamint, hogy az olvasóknak és saját magának is örömet tud okozni. Ha ezeket a dolgokat nem tudja betartani, amikor már sem neki sem az olvasóknak nincs olvasás/írás közben örömérzete, csak arra törekszik, hogy minél előbb fejezze be a könyvet, akkor már nem hiteles az írás. Ez ugyanígy vonatkozik azokra az írókra, akik csak a pénz miatt írnak. De ez csak az én véleményem. :)
Vanilia: Én úgy gondolom, hogy egy író, onnantól nevezheti magát írónak, hogy olyan gondolatokat váltott ki emberekből, amik megváltoztatták az életét. Például ott van J. K. Rowling. Gondolom nem vagyok azzal egyedül, hogy miután elolvastam a könyveit, megváltozott az életem. Ha nem olvastam volna el a Harry Potter-t, akkor most ezt a blogot sem írnám feltehetőleg. Én úgy gondolom ettől válik valaki igazi íróvá.

12. Mi alapján választottad meg a szereplőidet? Van olyan karakter, ami hasonlít Rád? 
Csenge: Én írom a történetben Ashley-t, Jared-et és Brittany-t. Sajnos arról, hogy mi alapján választottam meg őket nem mondhatok sokat, viszont, aki legjobban hasonlít rám az egyértelműen Ashley. Neki is vannak hangulat ingadozásai, mint nekem csak neki ici-picit erősebben jön elő a dolog. :D

Vanilia: Én a maradék hármat írom (Lilith, Adam, Jason). A szereplőket igazándiból nem mintázom senkiről, de merítek a környezetemben élő emberekből. Másképpen nem is lehetne :) Én leginkább Lilith-re hasonlítok. Nem szoktam csak úgy jókedvből öldösni, de sok mindenben hasonlónak gondolom magunkat :)

12 kérdésünk:

1. Miért kezdtél el írni/mi adott ihletet?
2. Mi(k) a kedvenc könyve(id)?
3. Mi az érdeklődési köröd? (pl.: sorozatok, játékok, könyvek, filmek...)
4. Mit szeretnél kezdeni az életeddel? (Vagy mit kezdtél vele?)
5. Milyen fajta zenéket szeretsz?
6. Mik az álmaid a jövőre nézve?
7. Szoktál cikkeket olvasni az írással kapcsolatban?
8. Olvasol rendszeresen valamilyen irodalmi magazint?
9. Ha igen, melyik(ek)et?
10. Voltál már írói válságban?
11. Ha igen, akkor hogy lábaltál ki belőle?
12. Szoktál zenét hallgatni írás közben? Ha igen, miket?

Kihívottaink:

1. Purgatory
2. Sirius Black Fanfiction
3. Vörös vagyok, de mintha szőke lennék

Még egyszer nagyon szépen köszönjük! :*

8. fejezet

Jared

- Vissza is jöttél? - kérdeztem Lilith-től, ahogy belépett a kávézóba.
 - Persze! Mondtam, hogy öt perc, nem? Akkor öt perc - mondta kacéran mosolyogva.
 - Mi volt a barátnőd baja? Talán pasi ügyek? - kérdeztem tőle, hogy kicsit többet meg tudjak arról a titokzatos lányról.
 - Ja, igen, mondhatjuk. Kissé bevadult, úgyhogy most nem igazán tudok vele szót váltani - gonosz mosoly bujkált a szája szélén.
 - Ó, értem. Ő is olyan, mint te - pillantottam rá.
 - Dehogy is! Csak kissé skizofrén és pszihopata a csaj. Ezért bírom annyira, de ember, úgyhogy nem tud semmit rólunk - mondta derűs arccal, de nem értettem mire fel ez a jókedv.
 - Na és miért vagy ilyen feldobott? Talán hozott valami hírt, hogy a következő áldozatod önként vállalkozott? - nevettem.
 - Figyi! Az áldozat az áldozat, tehát a dolga az, hogy féljen. Nem szoktam önkéntesekkel dolgozni - halál komolysággal kezdett el beszélni. Úgy látszott rátapintottam az érzékenyebb pontjára.
 - Oké váltsunk témát, mert úgy látom ez téged kicsit kényesen érintett. Akkor... - kezdtem volna el a mondatot.
 - Jól figyelj! Tudjuk, hogy ennek az egésznek háború lesz a vége. Nem haverkodni jöttem. Milyen parancsot kaptatok? Tudom, hogy tudni szeretnél valamit, úgyhogy mondd el, milyen parancsot kaptatok. Akkor válaszolok a kérdésedre - megfagyott az ereimben a vér. Nehogy már ő fenyegessen...a végén még megkínoz.
 - Te miért akarod tudni a parancsunkat? - kérdeztem tőle.
 - Mert úgy viszonyulunk hozzátok - ekkor már láttam a szemében, hogy majd elborul az agya dühtől.
 - Sajnos nem mondhatom el! - szórakoztam, mert tudtam, hogy emberek között nem mutatja ki foga fehérjét.
 - Te szerencsétlen! Ne merj velem szórakozni, mindjárt letépem a... - kezdett el ordibálni.
 - Kérem távozzanak a kávézóból! - szakította félbe a pincér. Lilith elviharzott én meg nem győztem bocsánatot kérni. Amint kiléptem a kávézóból láttam, hogy egy plakát előtt ledermedve áll. Ránéztem a plakátra, ami arról szólt, hogy két diáktársunkat lecsapolták. Rá akartam kérdezni, de már ott sem volt.

Adam

Kicsit jobban éreztem magam azután, hogy beszéltem Ashley-vel. Kételkedtem benne, hogy igazat
mondott, hisz ilyen helyzetben én is ezt mondtam volna, de hinni szerettem volna ebben. Ha igazat mondott, akkor van esélyünk még egy kis boldogságra (ha egyáltalán ő "érez" irántam valamit). Ám ha ő az, aminek gondolom, akkor ez teljességgel lehetetlen. El sem tudom képzelni mit szólna a népem, ha összejönnék egy OLYANNAL.
 Ashley hamar kiviharzott a termemből másról már nem is tudtunk beszélgetni, pedig nagyon érdekel a lány. Mindent meg akartam róla tudni. Gondolom Jared azért valamennyire sejti, hogy mi van itt készülőben, de nem igazán tette szóvá.
 Arról kellett volna nyomoznom, hogy mekkora a hadseregük, de ha minden igaz, akkor Ashley nem tud semmit, Jared már Lilith-et faggatja és gondolom Britt, pedig Jason-re akaszkodott rá.
 Brittany az utóbbi napokba megváltozott. Eddig mindog egy szó nélkül követte még a névtelen parancsokat is, most meg csak ő kérdőjelezte meg. Ettől függetlenül a Jason-nel történt dolgokat is elhallgatta előlünk. A végén még mindenki meg talája élete szerelmét. Ki tudja, lehet, hogy valami társkereső műsort forgatnak velünk és mindenhol kandikamerák vannak. Valami olyasmi címmel, hogy Szörnyek összezárva vagy mit tudom én.
 Nem tudtam, hogy kivel tudnék beszélgetni, hisz mindenki elfoglalt volt, így Ashley keresésére indultam. Lehetséges, ha ő nincs is benne hadseregben, attól még tud valamit. Meg igazán élveztem a társaságát. Az iskola körül sétálgattam, de sehol sem találtam.
 Fél óra elteltével nagy nehezen a folyosón akadtam rá. Vidáman integetni kezdtem neki, majd elindultunk egymás felé.
 - Szia! Ismét... - köszönök neki kedélyesen.
 - Szia! Neked most nem órán kéne lenned?
 - Ott kéne, de helyette inkább téged kerestelek meg.
 - Miattam lógtál? Igazán nem kellett volna... - pirult el halványan.
 - Szerintem viszont igen. Még nem is nagyon beszélgettünk és ennek itt is van az ideje. Elmegyünk motorral a hegytetőre és ott majd elmesélsz mindent magadról, rendben? - nyújtottam felé a kezem.
 - Rendben - a tenyerembe csapott, majd kézenfogva a motoromhoz sétáltunk.

7. fejezet

Lilith

Miközben Jared keresésére indultam, hogy kiszedjem belőle hogy ők miért vannak itt, tudatosult bennem, hogy ebből háború lesz. Én nem igazán bántam, hisz a seregem erős és sokan vannak, szinte elpusztíthatatlanok, de Ashley-t annál inkább féltettem. Ha nem vadul be, akkor képtelen lesz harcolni. Pedig szükség lesz rá. Ha nem fogja bírni át kell vennem a seregét. Akár akarja, akár nem... Többször nem veszítek ellenük szemben.
 Jared-re egy fal mellett támaszkodva találtam. Amikor észrevett intett egyet és elindult felém. Biztos voltam benne, hogy őt is kémkedni küldték.
 - Szia! - vigyorgott rám.
 - Helló! - mosolyogtam rá én is megnyerően.
 - Te is kémkedni jöttél, mi? - kérdezi még mindig vigyorogva.
 - Pont, mint te...
 - Akkor cseréljünk információt! - teszi fel az ajánlatát.
 - Komolyan azt hiszed, hogy igazat is mondanék? - néztem rá kételkedve.
 - Ha szerződést kötünk, akkor igen.
 - Én vagyok a szerződések királynője, hidd el találnék kis kaput - pillantottam rá.
 - Ebben igazad van! - gondolkodott el. - Akkor mi lenne, ha csak beülnénk valahova egy kávéra?
 - Te most randira hívsz? - kételkedtem kicsit ismét.
 - Igen, pontosan - hirtelen nagyot dobbant a szívem. Megmagyarázhatatlan volt, még soha nem éreztem ilyet. - Na, és te erre mit felelsz?
 - El nem utasítanám! - felém nyújtotta a karját én pedig kedélyesen belé karoltam.
 A kávézóba érve egy kétszemélyes asztalnál foglaltunk helyet.
 - Ne gondold, hogy nem gyanakszom - fektettem az tenyerembe az állam.
 - Te se hidd rólam - majd elmosolyodott és a pincért hívta.
 - Mit hozhatok önöknek? - kérdezte az úr.
 - A hölgynek egy fahéjas lattemachiato-t, nekem pedig egy cappucino-t - aztán ismét felém fordult.
 - Nem ér kihasználni a különleges képességeket. Ha én is megtenném, annak te nem igazán örülnél - mosolyogtam rá cinkosan.
 - Abban biztos vagyok. De nem azért jöttünk, hogy egymást fenyegessük, hanem hogy kicsit jobban megismerjük egymást - a szívem majd kiugrott a helyéről. Nagyon reméltem, hogy ő is így érez.
 Aztán eszembe jutott, hogy mennyire megdorgáltam Jason-t, mert az ölébe vitte Brittany-t a gyengélkedőre, erre én meg itt ülök egy randin Jared-del... Természetesen ez mind csak üzlet, hogy többet megtudjunk az ellenségről... Hogyne...
 - Hát akkor kérdezz - pillantottam a fiúra.

Ashley

Féltem. Nem igazán akartam találkozni Adam-mal. Látta a legrosszabb énemet is, amit Lilith-en
Jason-on és népükön kívül senki más nem tudott. Az ellenség azt sem tudta, hogy létezünk. Ez nekünk csak előny volt, de így, hogy Adam meglátott...biztos jelenti. Az egyik terembe benézve megpillantottam. Ott volt az alkalom, hogy bizonyíthattam Lilith-nek: igenis kemény vagyok! Bementem.
 - Szia! - kezdtem félénk mosollyal.
 - Igazán elmondom, amit akarsz, nem kell rám másznod meg ilyesmi - rá sem ismertem, hogy ilyen lehangolt volt.
 - Nem, én, vagyis te, mármint nem állt szándékomban - össze-vissza dadogtam pedig igazán nem volt rám jellemző.
 - Talán mégsem vagy rossz, mint hittem - hazudnom kellett neki.
 - Figyelj! Én nem tudom, mi ez az ellenségeskedés köztetek és Lilith-ék között és azt sem értem mi ez a "rossz vagy" duma. Én nekem ők a haverjaim. Ennyi. Egy éve ismerjük egymást - mosolyogtam, pedig belül sajgott a szívem.
 - Ja, így már mindent értek! - rám mosolygott ezzel kimentem a teremből. Nagyon rosszul voltam. El kellett mondanom Lilith-nek. Meg is találtam: egy kávézóban Jared-del.
 - Ööö Lilith! Beszélnünk kellene! - kissé kínosan éreztem magam.
 - Mit szeretnél? - nézett rám mérgesen.
 - Tudod, hát, ez vészhelyzet dolog! - próbáltam tudtára adni, hogy fontos lenne és a végére megértette.
 - Öt perc és jövök!-mondta Jared-nek. Kimentünk, elkezdtem.
 - Azt mondtam Adamnak, hogy nem tudom mi ez az ellenségeskedés meg, hogy mi ez a rossz oldal dolog, így azt hiszi ember vagyok és egy éve találkoztam veletek - lehadartam neki az egészet.
 - Ügyes vagy! Ezzel itt hol a probléma? Legalább nem tudja meg senki, hogy léteztek! - mosolygott rám elismerően.
 - Tudom, hogy ez most jó meg minden, de nem akartam neki hazudni, mert kedveltem.
 - Értem. De tudod, néha áldozatokat kell hoznunk.
 -Tudom. A népemért meg kell tennem bármit! - és itt már teljesen átmentem rossz mivoltomba. Egy darabig nem is lettem újra kedves, aranyos, szerény, magába forduló.
 - Végre Ashley! Te is olyan lettél, mint mi! Rossz, gonosz. Már el merlek engedni a harcba! - ezt mondta, de láttam a szemében egy kis kételkedést.
 - Nem tudhatják meg a jók, hogy ilyen vagyok. Úgyhogy tartsd a szád! Mehetsz vissza a pasidhoz, de figyellek! - nevettem. Elindultam és azon gondolkoztam, hogy olyan, mintha kétszemélyiségű volnék. Bár akkor még nem igazán zavart, ugyanis akkor szabadult fel az életem során mindig elnyomott énem.