12. fejezet - Visszaemlékezés

Jason

Az idők kezdetén (vagy valamikor akörül)
Furcsa belegondolni, hogy én csatlakoztam először Lilith-hez... Már amennyire én tudom. Én próbáltam meg meggyőzni Adam-et és Jared-et. Nem tudom miért mondtak nemet. Jó kis csapat lettünk volna. Még most is érzem, hogy Jared-et, azért könnyen át tudnánk csábítani, főleg Lilith. Neki meg van hozzá a képessége.
 Amikor csatlakoztam hozzá, teljesen belezúgtam. Néhány ezer évig ment ez, de a sok gyilkosság után elkezdtem tőle félni. Most már teljesen rettegek tőle. Nem sokszor találkoztam a Megbízóval (aki, mint később kiderült, maga Lucifer), de az a néhány alkalom is mély nyomot hagyott. Persze Lilith-re soha nem volt mérges. szerintem ő az egyetlen ember, akire képes rámosolyogni. Meg csak iránta érez valami szeretethez hasonló érzést...
 Itt lenne az ideje beszélni egy kicsit rólam is nem?
 Nem igazán emlékszem a teremtésemre csak arra, hogy Lilith rám talál és elvisz a Pokolba. Az egy igazán irtózatos hely. Hála az égnek nem is kellett sokszor visszamennem. Ám amikor mégis... Brrr... Még most is ráz tőle a hideg.
 Egy terembe vezetett, majd egy székbe ültetett.
 - Szóval, én Lilith vagyok. Te a most a Pokolban vagy. Nem ajánlatot teszek, hanem egyszerűen közlöm veled, hogy te most csatlakozni fogsz a Pokol Hadseregéhez. Ha nemet is mondanál, meg vannak a módszereim... - nézett mélyen a szemembe én meg csak bólogattam. - Rendben. Gyorsan le szeretném rendezni. Legyél mondjuk... - elgondolkodott. - ... tündér. Most pedig indulj, nemzz néhány utódot! Nem érek rá, át kell vennem a műszakot.
 Kiment a teremből én pedig döbbenten bámultam magam elé.

Brittany

A teremtés napjaiban
Már egy hete, hogy Urunk leküldte a Pokolba azt az embert. Láttam a szenvedést Lilith arcán, és azt, hogy nem érti mi történik. Valószínűleg akkor már démon volt. Éva jól teljesítette a feladatát Ádám feleségeként, tehát vissza se kellett hívnunk azt a nőt, aki a legfelsőbb parancsot megtagadta. Én voltam az egyedüli nő az angyalok közt így bennem bízott meg legjobban Isten. Engem bízott meg a legfontosabb feladatokkal, azokkal az információkkal, amelyeknek titokban kellett maradniuk... Csak egy valamit nem értettem. Miért én egyedül vagyok más, mint a többi? Amint ezen gondolkodtam magához is hívatott.
 - Gyere leányom! Ülj le elém. Tudom mi a kérdésed, de biztos tudni akarod rá a választ? Nem hiszem, hogy tetszeni fog.
 - Akármi az, elviselem - mondtam neki kötelességtudóan.
 - De ugye nem fogsz ellenszegülni nekem, ha megtudod az igazat?
 - Persze, hogy nem.
 - Hát jó, legyen. Itt fent te vagy a legfontosabb angyal. Hogyha valamelyik férfi angyal nem ide való, akkor azt belőled tudom meg. Annak fényében, hogy elcsábul.
 - Ez igaz? - kérdeztem ledöbbenve. Nem tudtam, most sírjak-e vagy nevessek.
 - Igen.
 - Köszönöm, hogy elmondta.
 - Szívesen. De ha bármi történik ezzel az információval, akkor száműzlek. Nem teszek kivételt.
 - Értettem - ezzel elkullogtam. Nem tudtam felfogni, hogy csak azért kellettem, hogy ki tudja szűrni az árulókat. De akkor is kellett teljesítenem a feladataimat.

1700-as évek
Nekem kellett a Menny hadsereget is fenntartanom és a két újoncot beavatnom, majd betanítanom. Elég rossz meló volt ugyanis beelőztek minket a Poklosok. Utáltam azokat a szerencsétleneket... főleg Lucifer-t meg Lilith-et. A két újonc azt mondta, hogy van egy férfi is velük, csak vele találkoztak, ő meg valami titkos fegyverről is beszélt, akit úgy kezeltek, hogy nő. Tehát így felfegyverkeztek... Mindenesetre nekünk is volt már hadseregünk.

9. fejezet

Jason

Az éjszaka közepén hirtelen riadtam fel. Nem tudom, hogy a stressz miatt vagy csak egy "felső erő hatására". Mint egy robot, úgy öltöztem fel, majd támolyogtam le az udvarra. Ott leültem a fűbe és az eget bámultam. Hiányzott a családom. Nem igazán akartam itt lenni Lilith-tel meg Ashley-vel. Fontosabb lenne a népemmel törődnöm, mint valami hülye "feladatban" asszisztálni. 

 Miközben a csillagokat bámultam egyre több régi emlék jutott az eszembe. Minél jobban próbáltam kiverni őket a fejemből, annál több tódult be. Jók és rosszak egyaránt. A legtöbbje tele volt vérrel, halottakkal, gyilkolással és mindenféle embertelen dologgal. A legtöbben Lilith segédkezett. Nem is segédkezett. Ő találta ki ezeket, Ashley pedig asszisztált hozzá.

 Óriási mészárlásokat tartott és ennek néha én is részese voltam. Nem, mintha akartam volna, de ez volt a kötelességem és még most is az. Ezért vagyok itt. Már rég elmentem volna, ha tudom, hogy nem okozom csalódást a népemnek. Meg persze, ha megpróbálnék elmenni Lilith meg is ölne. Szép lassan... Nem igazán tetszene.

Brittany

 - Miért áll ott kint az udvaron? - kérdeztem Adamtől.

 - Nem tudom... figyelj, amit mondtál... Ez igaz? Tényleg szerelmes vagy? - kérdezte. Elpirultam.

 - Hát nem igazán tudom, hogy most ez mi, de Jared-del nem igazán akartam megbeszélni...

 - Értem, értem. Igazad van.
 - Kérlek ne mondd el neki! Sőt! Senkinek se mondd el! - kiabáltam rá, mert nagyon ideges voltam.
 - Oké,oké... Nyugodj meg! Nem lesz semmi baj!
 - Jó. De ne bánjam meg, hogy megbíztam benned! - kiment a szobából.
Még jó sokáig gondolkoztam, mert nem tudtam elaludni. Tudtam, hogy Jason nem úgy érez irántam, ahogy én iránta. Nekem sem szabadna, de talán megbocsátást nyerek, ha valami jót cselekszek, ami gyakori. Én mindig is vallásos voltam és mindig tiszteletem Istent. Nem akartam ellene cselekedni azzal, hogy beleszeretek egy rosszba. Ezt nem engedhettem meg magamnak, mégis... Megtörtént. Tényleg, tényleg nem így terveztem a dolgokat. Nem akartam. Ez... túl sok. Direkt akart kiszúrni velem a sorsom? Erre már sosem tudom meg a választ.

6. fejezet

Brittany

 - Tényleg? Rám küldte Jason-t? - hitetlenkedtem.
 - Na és te honnan ismered ezt a Jason-t? - kérdezte Jared, hogy visszavágjon.
 - Egyszer segített rajtam. Ennyi - próbáltam közömbös maradni, de Jared valószínűleg átlátott rajtam.
 - Szerintem ezt a levelet meg kellene néznetek - szólalt meg Adam.

,,Figyeljetek! A feladatotok kideríteni, hogy az ellenségnek mekkora a hadserege. Amint megtudtátok azonnal küldjetek egy levelet. Sok sikert!"

Ennyi állt a levélben.
 - Mi ez? Hihetünk neki úgy, hogy nem is tudjuk kicsoda? - kérdeztem a többieket.
 - Nem tudom, a szekrényemben találtam - válaszolta Adam.
 - Hát szerintem tegyünk eleget ennek, nem veszthetünk vele - tanácsolta Jared, majd feloszlottunk. Egyből elkezdtem Jason-t keresni, hogy megpróbáljak belőle valamit kihúzni, de sehol sem találtam. Végül ráleltem a suli mögött.
 - Szia! - köszöntem neki.
 - Szia!-mondta ő is, de nem volt valami vidám.
 - Mi a baj? - kérdeztem, próbáltam kicsit kedveskedni mielőtt rákérdezek.
 - Semmi. Most pedig hagyj békén! - ezzel hátat fordított én pedig szomorúan elmentem.

Jason

A suli mögött bújtam el. Nem igazán akartam összefutni Lilith-tel. Rohadtul féltem tőle. Amit mond, azok nem csak üres szavak, hanem tényleg le is vágja az ujjaimat és én azért ragaszkodom hozzájuk.
 Brittany jött oda hozzám, de én gyáván elmenekültem. Nagyon szívesen beszéltem volna vele és biztos, hogy majd fogok is, csak néhány napig nem igazán akarom magamra haragítani Lilith-et.
 Az iskola mögül, a legközelebbi parkhoz mentem és ott leültem egy padra. Hármunk közül egyedül nekem volt családom. Lilith nem is igényelte, Ashley-nek meg már minden hozzátartozója meghalt. Bezzeg nekem ott volt az egész pereputty. Felmenőim közül apám uralkodik a népem felett, de az ereje egyre gyengül. Amint teljesen elveszíti (ami már csak hetek kérdése) nekem kell átvennem az irányítást. Gondolom, már nagyban feleség után kutatnak.
 Régebben az volt az elképzelésük, hogy majd Lilith-tel adnak össze. A terv akkor fuccsolt be, amikor ezt Lilith megtudta. A küldötteket, akik vitték a hírt többet már nem tértek haza. Ezek után berontott a palotába és üvöltözni kezdett apámmal, hogy ezt mégis hogy gondolta. Azóta retteg az egész népem Lilith-től. Nem mintha egyébként is egy bátor népség lennénk.
 Aztán a feladat jutott az eszembe. Vajon miért küldtek minket ide? Mi okuk volt ennyi nagy hatalmú lényt egy rakásra hurcibálni? Háborút akarnak? Mert ebből előbb utóbb az lesz... És mi meg is nyernénk. Feltehetőleg. Bízom Lilith hatalmában, de nem tudhatjuk mi van az ellenség tarsolyában.
 Ha itt harcra kerül a sor, akkor rengetegen fognak meghalni. Ártatlanok vagy éppen katonák.
 Aztán Brittany-ra gondoltam. Vajon ő, hogy bírná a csatát, ha már az is nehezére esett, hogy ne sírja el magát azon, hogy elesett a betonon?
 De természetesen nem kell egyből a legrosszabbra gondolni.
 A nap szépen lassan eltelt én pedig visszamentem a koleszba és hasonlóan nyomasztó gondolatok között tértem nyugovóra.

3. fejezet

Brittany

Az a lány nekem jött. Látszik rajta, hogy nem tisztel semmit, magába forduló, nem kért bocsánatot, ezért Isten nem fogja beengedni a Mennyországba. Most meg itt van a fárasztó barátnője...
 - Figyelj, te mit mondod meg nekem, hogy mit csináljak? - kérdezte Lilith Jared-től óra után.
 - Csak annyit mondtam, hogy igazán lenyugodhatnátok egy kicsit.
 - De hát ő ment neki Ashley-nek erre még bele is kötött!
 - Légyszíves mindenki vegyen vissza a hangerő... - próbáltam befejezni a mondatot, de elestem az udvaron, a betonon. Nem sírhatok, nem sírhatok. Ezt mondogattam magamban.
 - Kérlek Istenem, segíts kibírni a fájdalmat - arra lettem figyelmes, hogy Lilith és egy fiú barátja rajtam röhög.
 - Ó, a kis szentfazék...láttad ezt Jason? - fordult a lány a Jason-höz.
 - Hát ez eszméletlen volt! Ahogy kezdte Isten segítségét kérni... - és nevettek tovább.
 - Isten igenis segít rajtad, ha hű vagy hozzá és megbecsülöd. De titeket soha nem fog kegyébe fogadni! - keltem fel és elsiettem onnan. Ezért még nagyot fogok kapni...
 - Hát nekem nem is kell, hogy a kegyébe fogadjon! - kiáltott utánam Lilith, majd tovább röhögtek Jason-nel.

Jason

Valahol legbelül kicsit sajnáltam a lányt, amiért ekkorát zuhant, de egyrészt, ha nem nevettem volna,
Lilith kivájta volna a szemeimet, másrészt pedig tényleg akkorát esett, mint sütőlapát. Miután Brittany elviharzott, Lil gyengéden jelezte, hogy kettesben maradna a fiúval. Én pedig vettem a lapot és el is takarodtam.
 Még láttam, ahogy gonoszabb énjét villogtatja, de hamar megváltozott. A tekintete ellágyult és gyakrabban mosolygott, mint ahogy szokott. Ha Lilith szerelmes lesz, akkor én kitérek a hitemből (már amennyi van). El sem tudom képzelni azt, hogy az a lány valakivel ott édelegjen. Az kizárt dolog. Főleg nem VELE!
 A tömeget fürkésztem, hátha látok valami (valaki) érdekeset, amikor megpillantottam Brittany-t egy fal mellett zokogva. Nem voltam az az igazán empatikus típus, de mégis odamentem hozzá.
 - Hé, jól vagy? - néztem rá a lányra, aki épphogy csak felpillantott.
 - Ha azért jöttél, hogy gúnyolódj rajtam, akkor már mehetsz is, mert nem vagyok rá kíváncsi - mondta, továbbra is sírva.
 - Nem azért jöttem. Érdekel, hogy jól vagy-e.
 - Tényleg? - nézett fel rám gyanakvóan. - Egy magadfajtát nem érdekelnek mások érzései vagy fájdalma - mondta megvetően.
 - Pedig engem most érdekel. Meg amúgy is lehet, hogy még segíteni is tudnék.
 - Jól van, rendben - törődött bele. - Most már jobb, mint amikor elestem. Elég alacsony a fájdalomküszöböm.
 - Semmi baj, gyere le kéne fertőtleníteni! - mondtam, majd az ölembe kaptam és a gyengélkedőbe vittem. Természetesen ez ellen tiltakozott, de nem igazán tudott mit tenni, úgyhogy egy idő után bele is nyugodott.
 - Köszönöm, hogy elhoztál ide - köszönte meg a segítséget. - Nem vártam ilyen kedvességet egy magadfajtától.
 - Azért ne szokj hozzá - vigyorogtam rá, majd sarkon fordultam és eltűntem a tömegben.