2016. június 13., hétfő

13. fejezet

Ashley

 - Figyi! Menjünk már vissza oda a pöcegödörbe. Tudod, fázni emberi szokás - mosolyogtam gonoszan Adamra, akinek a motorján ültem és semmit nem tudott rólam.
 - Mióta vagy te ilyen nagyszájú? - kérdezte homlokát ráncolva.
 - Amíg nem ismersz, ne alkoss véleményt! Tudod, én ilyen is vagyok, meg olyan is... - mondtam neki sejtelmesen.
 - Oké... - nem tetszett ahogy nézett rám.
 - Jaj, ne nézz már rám ilyen csúnyán. Csak kicsit merészebb lettem, baj az?
 - Olyan vagy, mint aki betépett vagy bepiált - szememre hányta a viselkedésem, ami nem volt kedvemre.
 - Ilyen vagyok. Szokj hozzá! - mondtam unottan, aztán faképnél hagytam szerencsétlent a kollégium előtt. Az, hogy emberből táplálkoztam teljesen felszabadított. Az udvaron találtam Jason-t.
 - Ashley, ugye nem te voltál? - kérdezte mérgesen.
 - Jaj szegények! Úgy sajnálom őket! Nem is tudom elképzelni, hogyan történhetett ilyen szörnyűség... lecsapolni valakit. Borzasztó! Annyira szomorú vagyok...brühühü - műsírásom kezdett átmenni nevetésbe. -Viccet félretéve! Persze, hogy én voltam! - gonoszul felnevettem. Az sem érdekelt ki hallja meg.
 - Ti nyomorultak! Mindenhol kerestelek már téged Ash, erre pont te tartottad fel Jason? - Lilith kiabálása szakította félbe a műsoromat.
 - Mit szeretnél Lil? - kérdeztem tőle.
 - Neked Lilith, te barom! Te voltál, igaz? Egy nem lett volna elég? - kérdezte, miközben a fejét fogta. - Megmondtam, hogy ne csinálj semmi baromságot az első néhány napban! Ha szeretnéd elmehetünk beszélgetni Luciferrel, hogy mi a pontos terv. Néhány napig lent is hagylak - üvöltött rám.
 - Nyugi! Minden a legnagyobb rendben! Adam-et is leráztam és most legalább két hétig nem kell kajálnom. Örüljetek velem! - tényleg olyan voltam, mint, aki beszívott.
 - Aha... - csak ennyit hallottam Jason szájából. Olyan gyorsan, hogy nem láthatta odamentem mögé és kést szegeztem a nyakához.
 - Figyelj! Még egy ilyen szólás és itt fogsz elvérezni az udvaron. Amúgy meg, ha annyira jónak hiszed magad, fuss a kis Brittany-dhoz és vetesd be magad a seregébe - szinte köptem a szavakat Jason felé.
 - Oké, oké csak engedj már el! Nem állok át senkihez, jó? Csak engedj el! - berezelt a kis drága. Milyen aranyos!
 - Tudod mit Lilith? Kedvem lenne pár végtagot levágni. Mit szólsz hozzá? Ma éjszaka egy buli? - kérdeztem kacsintgatva barátnőmtől.
 - Na jó! Ennek nem tudok ellenállni! Mielőtt bármi baromságot csinálnál, legalább nekem szólj, hogy előtte jól megverjelek - mosolyodott el, majd belém karolt. - Szóltál volna, még el is intéztem volna neked. Tudod mindenhol vannak kapcsolataim...
 Elkezdtünk ugrándozni, mint az öt évesek, akik a játszótérre igyekeznek. Csakhogy ahova mi tartottunk az nem játszótér volt... bár nekünk igen, csak az áldozatoknak nem biztos, hogy olyan jó móka volt. Elmentünk a sikátorba, ahol az egyik fiút félre vontuk.

Lilith

Ashley, amikor embervért ivott, akkor teljesen bepörgött. Minden értelemben. Ilyenkor bírtam a legjobban! Nem igazán vagyok emberszerető, így általában megengedtem neki a csapolást, de megmondtam neki, hogy nem akartam öldöklést az első néhány hétben. Nem azért akadtam ki rá, hogy lecsapolta azt a néhány embert, mert leszarom. Az zavart, hogy nem követte a parancsot.
 Meg akartam büntetni, de túlságosan is tetszett a terve, így inkább útnak indultunk keresni egy áldozatot. Ha már Ash elkezdte az öldöklést, nehogy abbamaradjon. Egy sikátorban várakoztunk egy gyanútlan arra sétáló gyalogosra.
 Nem sokára egy fiú sétált el előttünk, mi pedig gyorsan még mielőtt megszólalhatott volna, lefogtuk a száját és az egyik kuka mögé húztuk. Kihúztam a késem a csizmámból. Átvetettem a lábam a srác derekán, majd közelebb hajoltam hozzá.
 - Rosszkor voltál, rossz helyen - vigyorodtam el. - Persze, ez nekünk csak jó!
 A késem lassan végig húztam az oldalán, majd figyeltem, ahogy a vér elkezd csordogálni a fiú oldalából. Az arca eltorzult a fájdalomtól és a félelemtől.
 - Ne hidd, hogy majd a halál könnyít a dolgon. Pont ugyanott fogjuk folytatni, ahol abbahagytuk csak kicsit durvább módszerekkel - vigyorodtam el ismét. A késemmel az ujjait piszkáltam és azon gondolkodtam, melyik lesz a szerencsés első.
 - Szóval házas vagy? Legalább szép a feleséged? - mosolyogva Ashley-re pillantottam. - Vagy netán férjed van?
 Nem igazán hagytam időt, az utolsó szó után egy nagy lendülettel leszeltem a gyűrűsujját.
 - Ashley, ha még éhes lennél - mutattam a "vacsorára". - Ma jó kis napunk van, nem igaz?
 - De még mennyire! - közben a srác oldaláról nyalta le a vért.
 Én eközben az egyik lábával szemeztem. Erőt gyűjtöttem, éreztem, ahogy a szemem feketére vált az erőlködéstől, majd egy kecses mozdulattal levágtam a lábát.
 - Milyen régen csináltam már ilyet! - felkaptam a lábat és a kukába dobtam. Srác szemei lecsukódtak. - Nem-nem, még egy kicsit ébren kéne maradni! - pofozgattam az arcát, mire résnyire nyitotta kék szemeit és rám nézett. Elvettem az anyagdarabot a szája elől, így most már beszélhetett volna, ám ereje már nem volt hozzá.
 - Mennyivel jobb íze van, mint az előzőeknek! - majd tovább szívta a vért.
 Én pedig büszkén álltam mellette, mintha a gyerekem volna és most nyert volna meg valamilyen versenyt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése