22. Fejezet

Jared

Csak néztem, ahogy Lilith kisuhan az ajtón. Teljesen megdöbbentem, hogy Ashley-vel mind a ketten, akármit mond, engedelmeskednek neki. Végül is... Luciferről van szó. Eközben Ashley elkezdett szorgoskodni, de látszott rajta, hogy valami nincs rendben. Nem tudtam az arcáról leolvasni, mi a baja: félti magát, félti barátnőjét, fél a harctól. A hullákat elkezdte cibálni majd megállt. Mintha elgondolkodott volna valamin, aztán tovább folytatta. Ezek után sem nézett a szemünkben csak a halottakat figyelte. A tekintetéből a fény hiányzott, olyannak tűnt, mint egy rabszolga, aki csak végzi a munkaját nehogy halálbüntetést kapjon. Már az ajtónál járt, amikor Adam megszólalt:
- Ne segítsek?
- Kösz, nem kell. - mondta gúnyosan.
- Talán én...? - kérdeztem én is, hátha enyhíteni tudok mind szellemi, mind fizikai terhein.
- Attól még, hogy Lilith pasija lettél még nem kell velem is jópofiznod, szépfiú - meglepődtem. Hangja érzelemmentes volt, talán csak azt a maró gúnyt lehetett belőle kivenni, amit előző válaszánál is hallottunk.
- De, ha ennyire segíteni akartok, te varázsló mondjuk segíthetnél eltüntetni a vérnyomokat és tehetnél róla, hogy ne nagyon lássanak meg minket, miközben hullákat cipelünk és ásunk. Te pedig farkas... Hozd Brittanyt! - ezzel a két lábat kiejtette a kezéből, csak úgy koppant a folyosó hideg padlóján, talán még erőt is adott a levágódásba. A fiú gyorsan felkapta, én pedig erősen összpontosítottam, hogy eltűnjön a sok vér, ami a kövön volt. Közben még a srácokat, meg, amit vittek, azt is elrejtettem. Profinak éreztem magam. Időközben leértünk az udvarra. Addig egy szót sem váltottunk, de ahogy kiértünk, a lány térdre rogyott és az eget nézve elkezdett kiáltozni.
- Miért? Miért tetted ezt? Nem volt elég szerencsétlennek a sok évnyi büntetés, amit szintén TE adtál neki, most meg harcba küldöd a választottja ellen, ráadásul Lucifer is figyeli minden lépését? Holmi játéknak gondolod? Azért mert annak idején nem engedelmeskedett, egy örökkévalóságig szenvedésben kell élnie? Örülj neki, hogy az utolsó összecsapásnál nem ölt meg, mert biztos lassú, fájdalmas halálod lett volna. - ezzel ránk nézett. Tekintve, hogy zuhogott az eső, nem igazán tudtam megállapítani, hogy sír, vagy sem.
- Nem hiszem, hogy hallja, főleg azt, hogy meg lehet ölni... - kezdtem volna, de egyből leordított.
- Te csak engem ne oktass ki! Ugyanúgy a ti hibátok az egész! Mikor kaptátok meg a parancsot? Miért nem mondtátok el? Ennyit megérdemelt volna... - eközben rám nézett. Mondandója alatt felállt a földről, Jason-t konkrétan lehányta a földre és elkezdett menni. Bement egy kis helyiségbe, ahonnan egy ásót hozott elő. Adam-re nézett, aztán suttogva hozzátette:
- ... ahogy én is megérdemeltem volna - gondolom nem akarta, hogy halljuk, de azért én hozzászóltam.
- Válaszért választ kérek. Azért nem mondtuk el, mert akkor árulónak tituláltak volna. Én kérdezek? Mi ez az utolsó csata? Annyiszor hallottam már, de fogalmam sincs, hogy miről van szó. - eközben Adam elment még két ásóért, Ashley pedig elkezdte a lyukat.
- Én sem tudok mindent pontosan. A két félről Lucifer és - ekkor felnézett - ő mellette csak Lilith és Brittany voltak, valamint a seregeik. Nem győzött senki, viszont nagyon sok angyal és démon meghalt. Ezért azóta gyűjti mindkét oldal a hadsereget, hogy ne legyen megint felesleges a sok halál. Mert ugye, ahol többen vannak, az az esélyesebb a nyerésre. Én jövök: kaptatok-e valamilyen levelet eddig az utolsó parancson kívül? - kérdezte miközben az egyre nagyobb gödröt mélyítette. Én is beszálltam hozzájuk segítőnek és Adam válaszolt helyettem.
- Egyszer kaptunk a szekrényembe egy névtelent, amin az állt, hogy derítsük ki a ti hadseregetek mennyiségét. Kérdés: nem fejezhetnénk be a kérdések kérdezését? - ám ekkor a lány már nem figyelt. Dermedve állt a lyuk közepén.
- Így akart minket tesztelni Lucifer. Ha ennyire nem bízik bennünk, akkor nem fogja elhinni a hazugságokat - erre én váltam kővé és valószínűleg fal fehérré. Ashley ekkor fénysebességgel bedobálta az élettelen testeket a földbe, rájuk szórta a földet, az ásókat kivette a kezünkből, visszavitte őket majd megállt. Előttem.
- A fűről gondoskodj! - ekkor megint elkezdett sprintelni, de úgy láttam, mintha egy pillanatra megállt volna Adam mellet. Mintha megpuszilta volna a fiút. Bár ez teljes képtelenség... A következő pillanatban már ott sem volt. Hogy akkor mi történt köztük, számomra örök rejtély marad.

Adam

Miután Ashley elment nem sokáig volt időnk ott álldogálni a zuhogó esőben, mert nagyjából egy perccel később fény villant a szemünk előtt. Olyan éles, hogy el kellett fordulnunk.
 Mire visszanéztünk már Gabriel arkangyal állt ott egyenesen. Mindketten meglepődtünk, majd fel is eszméltünk és meghajoltunk előtte.
 - Uram! - kiáltottuk egyszerre.
 - Menjünk be a szobátokba nem kedvelem az esőt! - adta ki a parancsot, majd elindult a kollégium felé. Néma csendben követtük fel az emeletre, ahol egy egyszerű mozdulattal kitárta az ajtót, majd az ágyhoz sétált és leült rá.
 - Fiúk! Én kedvellek titeket, de ha hülyeségeket csináltok nem tudok mit tenni veletek! - nézett ránk szúrós szemekkel. - Muszáj volt már az első pár hétben ennyi hülyeséget csinálnotok, az angyalok dühöngenek, hogy hagytátok meghalni a vezetőjüket! Én is dühös vagyok és Ő is dühös! - a hangja szomorú volt.
 - Elnézést uram, de elárult minket! - mondta Jared. Majdnem elröhögtem magam. Ő mondja, amikor ő is kavar Lilithtel. Ez tisztességtelen volt Brittany-val és Jason-nel szemben.
 - Tudom, de nem a ti feladatotok megölni őket, hanem a többi angyalé. Először engedélyt kellett volna kérnetek. Mondjuk tőlem, mivel én tudtam volna közvetíteni a helyzetet a felsőbb erők felé. A Mennyben óriási a zűrzavar, mindenki várja a parancsot arról, hogy ki lesz az új vezető vagy addig mit is kéne tennünk, de Apám elvágta a vonalakat, érthetetlen módon. Addig, mint a hasonló vészhelyzetekben én vettem át Brittany helyét.
 - De akkor most mi lesz? Kitör a háború vagy még kerülgetjük kicsit egymást? - kérdeztem dühösen. Próbáltam elfojtani az érzéseimet Britt halálával kapcsolatban, meg persze arról, hogy nekem és Jarednek is hasonló végünk lehet.
 - Még nem tudom, egyedül nem hozhatok ilyen döntést. Maradnék, hogy segítsek, de vissza kell mennem minél hamarabb rendet tenni odafent. Az angyalok őrültem rohangálnak, mivel nem kapnak folyamatosan parancsokat - csóválta a fejét. - Örülnék, ha titeket nem kéne szemmel tartanom!
 - Igen, uram! - szólaltunk meg egyszerre.
 - Remélem is! - azzal ugyanolyan hirtelen eltűnt, mint ahogy megjelent.
 - Most mi legyen? - kérdeztem Jaredet.
 - Ötletem sincs...