19. fejezet

Lilith

Amikor beléptem a fiúk szobájába, csak Adam-et láttam. Az ágyon ült és érezhetően eléggé meg volt szeppenve, Ashley sehol.
 - Hol van? - kérdeztem szigorúan.
 - Elment...
 - Hova? - mit csinált ez a barom?
 - Mit tudom én! Elmondtam neki mit érzek erre elment! Gondolom a szobátokban van - mondta, majd bement a fürdőszobába.
 - Akkor menjünk a szobánkhoz! - indultam ki az ajtón, de Jared megállított.
 - Nem kéne megnézni, hogy mi van vele? - intett a fejével a fürdő felé.
 - Nem...
 - Szerintem viszont igen, szóval menjünk és legalább kopogjunk be hozzá.
 - Rendben van - forgattam a szemem. - De én nem fogok beszélni! - azzal leültem az ágyra és keresztbe tettem a lábam. Bekopogott az ajtón, de nem jött válasz.
- Adam! Tudom, hogy ott vagy! Betöröm az ajtót vagy... Varázslattal kinyitom! - mondta Jared. Nem történt semmi.
- Tudod... Inkább elmegyek megnézni Ashley-t, mert úgy hiszem hosszú éjszakád lesz Brittany-val.
- Mi? Ezt hogy érted? - kérdezte meglepődve.
- Nem érzem, hogy abban a szobában lenne. Sőt! Sehol a kollégium területén nem fogod megtalálni. Jó keresést! - felpattantam az ágyról és kiiszkoltam a szobából. Mifelénk vettem az irányt. Ahogy benyitottam a szobába döbbenetes látvány fogadott, mégis büszke voltam, hogy a tanítványom ilyen ügyes.

Ashley

Miért kellett ilyeneket mondania? Nem engedhetek meg magamnak semmiféle elérzékenyülést. A harcban legyőzzük őket, talán Adam-et pont én fogom megölni. Lilith-et sem értettem, mégis hogyan gondolta a nagy szerelmét Jared-del? A szobánk felé haladtam, ahonnan érdekes hangok szűrődtek ki.
- Jason. Most mit csináljak? Megkaptuk a parancsot. Ez ellen nem tehetünk semmit. Mi lesz így velünk. - egy ismerős lány hangja volt.
- Nyugodj meg Britt! Nem lesz semmi baj! Elszökünk vagy nem tudom! Megoldjuk! - mondta Jason. Persze, hogy abba a hárpiába kell szerelmesnek lennie!
- De tudod, hogy én vagyok a vezető! Akire felnézhetnek! Nem nézhetem csak a saját érdekeimet! Na jó, ez kissé önimádóan hangzott. Jaj! Egyre lejjebb és lejjebb süllyedek! - na itt idegesedtem fel. Mi az, hogy egyre lejjebb süllyed? Csak magának köszönheti. Benyitottam a szobába, mire ijedten felém kapták a fejüket.
- Jaj, Jason! A kis hősszerelmes! Elszöktök? Igen? Érdekes. Legalább nem leszel teher a nyakunkon, bár apád nem hiszem, hogy mosolyogva fogadná az ötleted. Ja! Szegény, szerencsétlen lány! Át tudom érezni a helyzetedet, ha valami baj van én is mindig elkezdek nyavalyogni meg picsogni. Igazad van, ez a megfelelő hozzáállás! - gunyorosan mosolyogtam a beszédem közben és túlzottan artikuláltam.
- Mi lesz a szerelmespárral, ha nem sikerül elfutniuk a feladatuk elől? Ebből olyan szomorú történetet lehetne írni! - törölgettem a nemlétező könnyeim.
- Jaj Ashley! Mi van, ha Lilith-ék is pont így fognak tenni? Akkor egyedül maradsz örökre, ugyanis egy ilyen kegyetlen embert senki sem szeret. Kivéve Adam-et. Nem is értem, hogyan jöhetsz be neki. - válaszolta Jason.
-Jaj, te csak fogd be! Mindkettőtöknek úgyis befellegzett! Téged Lucifer fog kinyírni, Brittany-t meg Isten. Vagy az angyalok. De nem fognak kegyelmezni egy árulónak. - vágtam vissza neki.
- Lilith pincsi! Fuss utána! - a fiú olyan hangokat adott ki, mintha gügyögne.
- Ne merészeld...! - kiáltottam fel majd torkánál fogva a falhoz nyomtan.
- Ne merészeld Lilith nevét a szádra venni te szerencsétlen... - még illetni akartam egy pár szép szóval, de benyitott valaki.
- Ezt megérdemelted, te mocskos disznó! - kiáltott fel Lilith.

18. Fejezet

Jared

- Lucifer? - kérdeztem kitágult szemekkel.
- Hát... Tudod... Ő irányít igazából mindent, nem én - dermedten állt és nézett maga elé.
- Tehát azt mondod, hogyha megölöd azt a kettőt, akkor nem jön elő, de ha tudomást szerez róluk, megöl mindenkit? - megint értetlenkedtem.
- Röviden és tömören ennyi. Ja.
- De hát akkor sem ölheted meg őket. Az egyik a társad - próbáltam megállítani.
- Csak azért, mert egymáshoz akartak minket adni. Igazából annyira nem csípem, mert mindig hozzátok húzott a szíve. Ráadásul szerelmes is volt belém. Lucifernek meg ez nem tetszett ezért felbontottuk az eljegyzést - olyan közönyösen mondta, mintha meg sem történt volna.
- Szerelmes volt beléd? - kérdeztem miután értelmeztem és felfogtam a szavait.
- Azt mondta... Várjunk. Te direkt jöttél el velem, hogy Adam-ék együtt maradjanak? - döbbent le.
- Aha - mondtam nemes egyszerűséggel.
- Ó, jaj! Ashley kicsit dühös lesz! Nem láttad? Ő egy vámpír! Bármikor rátámadhat bárkire! - a fejét fogta, miközben sietett tovább a folyosón, Britt-éket keresve.
- Hé! Azt nem tudtam pontosan, hogy vámpír! Bár gondolhattam volna abból, hogy az emberek a táplálékai... - leesett. Vámpír? Komolyan? Lucifer oldalán? Atyám...
- Lehet, hogy kicsit későbbre kéne halasztani Jason-ék keresését, ugyanis rossz előérzetem van. Nagyon rossz.
- Ezek után nekem is. Szerintem menjünk vissza nézzük meg őket, mielőtt kinyírják egymást. - visszafordultunk a szoba felé, ahol hagytuk őket majd rohamtempóban visszaindultunk.

Adam

Amint Lilith és Jared elhagyta a szobát kínos csend ereszkedett közénk. Némán bámultam Ashley-t, aki a padlót szemlélte. Össze kellett szednem magam, ha beszélni akartam vele. El kellett neki mondanom, hogy mit érzek valójában iránta, mert ha nem beszélek vele erről, akkor soha többet nem lesz már merszem hozzá. 

 - Figyelj, Ashley! Beszélnünk kell... - kezdtem bele a mondandómba idegesen, amikor hirtelen félbeszakított.

 - Nem akarok erről beszélgetni! Tudom mit akarsz mondani, de nem vagyok rá kíváncsi - fordult el az ablak felé.

 - Attól függetlenül én még elmondom - álltam ki magamért. - Nem érdekel, hogy nem vagy rá kíváncsi, de mostanra gyűjtöttem elég bátorságot ahhoz, hogy elmondjam neked mit is érzek irántad!

 - De csak röviden - fonta össze karjait a mellkasa előtt.

 - Ezek szerint már tudod, de azért nekikezdek... - álltam neki bátortalanul. - Amikor először megláttalak a folyosón, szerintem már akkor beléd szerettem, de ahogy egyre jobban megismertük egymást, fülig beléd estem. De azóta az eset óta annyira megváltoztál, mintha teljesen kicseréltek volna.

 - Ilyen az élet! Van még valami mondandód?  - fordult felém. Érezhetően kissé megrázta, amit mondtam, engem pedig az, hogy ilyen közönyösen reagált. 

 - Nincs - mondtam halkan erre kiviharzott a szobából, otthagyva egyedül a vegyes érzéseimmel.

17. Fejezet

Ashley

- Tudják Lilith. Mindent tudnak - néztem rá.
- Rájöttem. Most biztos dühös rám, miközben szánalmasnak érzem magam, mert ez miatt aggódok - teljesen ki volt készülve.
- Ilyen a szerelem Lilith. Én abból tudom, nem vagyok szerelmes Adam-be, mert nem aggódok az miatt, hogy rájött, nem ember vagyok. De így már nincs titkos bevetni valónk - keresztbe tettem a lábaimat, miközben az ágyon ültem.
- Ilyenkor azért nem szeretlek, mert nem mutatsz ki semmilyen érzést ilyen helyzetben, de legalább nem problémázol. Én meg itt idegeskedek. A régi Ashley pedig szerintem mar itt bőgne, hogy végünk - nosztalgiázott egy kicsit, amit én rögtön le is állítottam.
- Tudod, hogy a régi Ashley nincs többé. Örülj annak, hogy ilyen vagyok és majd a csatában, ami mellesleg vészesen közeledik, el tudom irányítani a népem - sértődötten elfordultam. A régi Ashley soha nem jöhet vissza. Nem engedhettem meg magamnak, hogy elérzékenyüljek, de azért valamit mégis kezdenem kellett Lilith-tel.
- Na jó! Most szépen bemész a fürdőbe, lemosod a könnyeket, újra erős leszel és beszélsz Jared-del - mondtam neki már mosolyogva.
- Az első három oké, de, hogy nem beszélek Jared-del az holt biztos - jelentette ki.
- Most miért nem? - kérdeztem számat legörbítve, imitálva szomorúságomat.
- Még nem fejeztem be. Csak akkor beszélek vele, ha te is Adam-mel. Legfeljebb nem csak én égek be.
- Hát, ha neked ez kell... - beletörődtem, mert tudtam, addig nem hagyott volna békén, míg bele nem megyek.
- De akkor egy kicsit engedned kell a régi Ashley-nek, hogy előtörjön.
- Tehát azt akarod, hogy őszintén beszéljek vele? - kérdeztem meglepődve.
- Igen. Na benne vagy? - nézett rám ilyen hülye kiskutya szemekkel. Mindig eléri, amit akar.
- Jó, de csak most az egyszer.
- Köszi! - vigyorgott és elindultunk a fiúk szobája felé.

Lilith

Soha nem éreztem még ilyet. Izgultam. Talán ez a jó szó rá. Akárhányszor arra gondoltam, hogy beszélnem kell Jared-del, összeszorult a gyomrom. Valamennyit könnyített a dolgon, hogy Ashley is velem jött, de azok után, hogy tudtam, hogy tudják mit csináltunk kétlem, hogy látni akarnának bármelyikünket is. Néma csendben sétáltunk végig az udvaron. Amikor megláttam az épületet egyre jobban eluralkodott rajtam a pánik. Mi lesz, ha elkezd velem üvöltözni és elküld?
 Atyám, úgy beszélek, mint valami gyenge kis ember! Na, ebből elég! Megszaporáztam a lépéseimet, az elő nem fordulhat, hogy Lilith, a démonok királynője egyszerűen fogja magát és megijedjen valami kis varázslótól.
 A szobájuk elé érve, mély levegőt vettem és kérdés nélkül benyitottam hozzájuk. Dühös voltam az érzéseim miatt és én nem vagyok egy gyáva kis nyuszi, aki majd ott fog nyavalyogni. Egyszerűen kell lerendezni a dolgokat.
 A két fiú meglepetten bámult ránk, miközben én átcsörtettem a szobán és egyszerűen megcsókoltam Jared-et. Nem érdekel ki mit fog mondani, hogy mi mindent fog a fejemhez vágni, Hidegen hagytak a következmények.
 Nem mintha Jared annyira ellenkezett volna. Átkarolta a derekam és közelebb húzott magához, én pedig a nyaka köré fontam a karjaim. Nem tudom mennyi ideig maradtunk így. Óvatosan elhúzódott és a homlokát az enyémhez támasztotta.
 - Ezt nem igazán szabadna... - mosolyodott el.
 - Nem érdekel - nevettem fel, miközben hozzábújtam.
 - Most, hogy ezt lerendeztétek itt lenne az ideje leülnünk megbeszélni a dolgokat - szólalt meg Ashley.
 - Hát ezek után tényleg lenne mit megbeszélnünk... - jegyezte meg Jared. - Például, hogy miért öltétek meg azokat az embereket.
 - Na! Nem kell eltúlozni a dolgokat, csak egy emberről van szó - jegyeztem meg, még mindig Jared-hez bújva. - Egyébként is Ashley kezdett éhessé válni, meg unatkoztunk egy kicsit.
 - Komolyan? Unalomból gyilkoltok?
 - Nem kell ennyire elítélőnek lenni! Szerintetek hol szocializálódtam? - kérdeztem elhúzódva Jared-től. - A Pokolban! Nem sok más példa volt előttem!
 - Ez még mindig nem mentség... - szólt bele a beszélgetésbe Adam is.
 - Vagy igen. Oké, hogy a te vérfarkas segged az angyalkák fogadták be, de nem mindenkinek ez jött össze - húzta el a száját Ashley.
 - Neked meg mi bajod van velem? - pattant fel Adam az ágyról.
 - Csak nyugalom gyerekek! - léptem kettejük közé. - Majd amikor a Brittany és Jason is megérkezik megbeszéljük. Egyébként hol vannak? Már rég láttam őket...
 - Nem tudom! - mondták szinte egyszerre. Meglepetten néztem körbe a szobában. Ezek szerint van néhány dolog, amiről én nem tudok.
 - Mi ez a hirtelen szabadkozás? Mi az amiről én nem tudok? - mélyen Ashley szemébe néztem. Tudtam, hogy még a kemény énjét is könnyedén megtöröm egy haragosabb pillantással.
 - Figyelj, ez nem éppen a legalkalmasabb pillanat arra, hogy ezt megbeszéljük - nézett segélykérően a fiúkra.
 - Szerintem is Lilith, nem ez a megfelelő hely és idő, arra, hogy ezt megvitassuk - lépett közelebb Jared. Ahogy odaért mögém, éreztem, hogy kicsit ellágyulok. Gyorsan megráztam magam, majd haragosan megfordultam.
 - Én viszont úgy gondolom, hogy most van itt az ideje, hogy rohadt gyorsan elmondjátok miről is van szó.
 - Nem fogsz örülni... - jelezte Ashley. - Jason és Brittany eléggé közel kerültek egymáshoz...
 - Hogy mi van? - üvöltöttem rá a lányra.
 - Most mit vagy ilyen dühös, pont ugyanazt csinálod te is Jared-del - jegyezte meg Adam. Odakaptam a fejem és ahogy az arcát elnéztem még azt is megbánta, hogy megszületett.
 - Mit mondtál? - kérdeztem vissza. Erre ő összehúzta magát és megadóan felemelte a kezeit. - Még egy ilyen megjegyzés és már nem fogod a kezeidet emelgetni - kikerekedett szemekkel bámult rám és óvatosan összefonta maga előtt a karjait. - Megyek és megkeresem őket! - indultam el az ajtó felé, amikor Jared óvatosan megfogta a karom.
 - Veled megyek... - fogta meg a kezem.
 - Gyere! - rántottam meg a vállam. Hamar elhagytuk a kollégiumot. Ötletem se volt, hogy hol keressük.
 - Ne légy velük túl szigorú, kérlek! - kérlelt.
 - Miért ne?
 - Mert ugyanazt csináljuk mi is...
 - Nem, ez más helyzet! - kiáltottam rá.
 - Nem éppen - állított meg. - Pont ugyanaz. Egymásba szerettünk és ő velük is ez történt!
 - De a helyzet más!
 - Azért, mert ez veled történik? - kérdezi mélyen a szemembe nézve. Még soha senki nem kérdőjelezte meg a döntéseimet.
 - Pontosan azért!
 - Igazságtalan vagy velük szemben, ha nem lenne ekkora hatalmad, akkor ezt más is megtehetné veled.
 - Hidd el meg is fogja tenni és velük is! - mondom elhalkítva a hangom. - És hidd el, ha én vetek véget azzal mindannyian jobban járunk! Mi így is, úgy is meg fogjuk szívni...
 - Miért, ki fog bármit is tenni? - kérdezte értetlenkedve.
 - Lucifer - már szinte suttogtam. - Ha én ölöm meg őket, akkor csak ők ketten halnak, keveset szenvedve, de ha ő jön ide azt mindenki megsínyli és nem lesz egyszerű haláluk.

Nem rész!

A mai napon egy kedves olvasónktól kaptunk egy fejlécet, amit ő készített a blogunk számára. Itt is szeretnénk megköszönni még egyszer Évi-nek, aki egyébként a Sister blog szerkesztője.

Ez lenne a fejléc:

Még sok-sok köszönet a készítőnek! :*

16. fejezet

Adam

Kissé lesokkolva álltam. Csak úgy otthagyott. Ennyit a kedvességről... Van egy olyan érzésem, hogy valaki eléggé megbánthatta, de nem tudtam kit kérdezni. Lilith elbűvölő mosollyal elküldene a Pokolba, mert végülis ő mindezt megteheti minden különösebb ok nélkül. Jason, pedig még csak meg sem hallgatna. Talán ha Brittany kérdezi meg, akkor mondana valamit. Ám nem biztos, hogy jó ötlet lenne az ellenség érzéseiről kérdezősködni. Ashley érezhetően nem akar róla beszélni. Felbosszantani meg egyáltalán nem óhajtom, úgyhogy a régi jó módszer maradt csak, a hallgatózás.
Épp indultam volna Ashley után, amikor Britt érintette meg a vállam.
 - Adam, beszélnünk kell - szólalt meg. Úgy éreztem, hogy valami rosszatt csinált (ám ez nem volt újdonság). - Jelentettem az Égieknek Lilithék gyilkolását. - bűntudatott éreztem a hangjában. El is vártam...
 - Hogy mégis mit csináltál? Azzal tisztában vagy, hogy ők súlyosabb dolgokat is jelenthetnének? Eddig azért nem tették, mert feltehetőleg Lilth még nem is tudja. De amint a fülébe jut a dolog kétlem, hogy jelentené. Helyette megkínoz a Pokolban és szép lassan megöl - üvöltöttem rá. - Nem mintha mindez az én problémám lenne, te fogsz lent vergődni. Mondd meg Britt, miért tetted? Ennyire halálvágyad van?
 - Nem tudom miről beszélsz... - nem hallatszott valami magabiztosnak. Szörnyen hazudik.
 - Mindketten tudjuk, hogy rólad és Jasonről beszélek. Mi elnézőek vagyunk Jareddel, de ők nem. Sem veled, sem a szerelmeddel -enyhe undorral ejtettem ki az utolsó szót, pedig tudtam, hogy nekem is hasonló érzéseim vannak Ashley iránt. - Hihetetlen vagy.
 Megfordultam és sietve visszaindultam a kollégiumba.

Jared

Megcsókolt. Lilith megcsókolt. Azt hittem, hogy csak álmodok és semmi sem igaz az egészből. Visszabotorkáltam a szobánkba, ahol idegbeteg ábrázattal Adam köszöntött. Furcsán néztem rá magyarázatot várva.
- Brittany elmondta nekik - fogalmam nem volt miről beszél.
- Mi?
- Ugye? Nekem is ez volt a reakcióm. Ők sokkal többel vissza tudnak támadni, mint ez, például mind hármunk szerelmi életével. Levisznek a Pokolba és megölnek. Végünk. Vagy...
- Nyugi Adam! Lassíts le és először mondd el, hogy mit is jelentett Britt. Nem vagyok képben.
- Nem is tudod? - kikerekedett szemekkel nézett rám.
- Mit kéne és miért tudnom? - értetlenkedtem tovább.
- Hát, tudod...
- Bökd már ki! - már idegesített, hogy nem tudja kimondani.
- Lilith és Ashley együtt elmentek gyilkolni.
Lesokkoltam.
- Ashley nem ember? - próbáltam összeszedni a gondolataimat.
- Ezek szerint... Senki sem tudja, hogy mi lehet - mondja szenvedő arccal. Hirtelen felindulásból kimentem a szobából. Lilith-ék felé vettem az irányt. Dörömbölni kezdtem az ajtajukon, Adam pedig mögülem figyelte az eseményeket.
- Lilith! Nyisd ki! Most! - szinte üvöltöttem. Zár kattanás hallatszott, majd Ashley dugta ki a fejét az ajtón.
- Küldd ki a barátnődet a szobából!
- Mert, ha nem? Akkor mi lesz? - érdeklődő fejet vágott. A felszín mögött biztos elküldött már Luciferhez.
- Nekem te is jó leszel - hangzott hátam mögül a válasz. Ashley-nek most tűnhetett csak fel, hogy ott áll Adam, mert szemei tagra nyíltak. Először csak állt sokkolva, aztán olyan gyorsan, amit emberi szem nem érzékelne ránk csapta az ajtót.
- Hát ez nem volt sikeres. - mondta Adam, ahogy vissza szobank felé indultunk volna. Végül is mit vártam? Démon. A bejárat előtt Brittany alakját fedeztem fel.
- Srácok, srácok! Válaszoltak!

15. fejezet

Ashley

 Valahogy rossz előérzetem volt. Jason-t azóta nem láttam mióta elmentünk öldökölni. Úgy
gondoltam biztos egyből Brittany-hoz futott. De, ha hozzá sietett, akkor el is mondta neki, nem? Meg kellett keresnem még mielőtt bármit is elkotyogott volna.
 Mindenhol kerestem, de ahogy megtaláltam rájöttem: elkéstem. Valamiről nagyon elmélyülten beszélt a lánynak, aki tátott szájjal, sápadtan állt. Nem tudtam, hogy közbe kéne-e avatkoznom vagy inkább csak hallgatóznom. Az utóbbi mellett döntöttem.
 - Amikor pedig elmentek olyanok voltak, mint akik csak szórakozni mennek - Jason teljesen el volt képedve. Miért, mit gondolt, majd mélabúsan megyünk gyilkolni?
- Ja-Jason, ezt muszáj je-jelentenem. Kérlek, bocsáss meg! - viharzott el Brittany.
 Eljött az én időm, odasétáltam a fiúhoz és gúnyosan mosolyogtam rá.
- Csak nem dobott a kislány? Milyen szomorú!
- Hagyjál békén! - kiáltott fel fájdalmasan.
- Nekem te ne parancsolgass, áruló! Nehogy azt hidd, hogy ezt nem mondom el Lilith-nek! - mondtam dühösen.
- Fussál csak hozzá, úgyis egyedül ehhez értesz! - nézett rám megvetően.
- Egyszer majd úgyis elérem, hogy társként kezeljen és ne, mint beosztottját! - ezzel a mondattal befejeztem a beszélgetést és elmentem innen. Nem tudtam, hova megyek, csak el. Valami nedveset éreztem az arcomon, de nem tudtam, mi az. Meg akartam fogni, de végiggurult a kezemen. Könny volt. Én addig a napig még sohasem sírtam, még, amikor anyám szidalmazott, akkor sem. De aznap... Mindig is azt akartam, hogy társaként kezeljen. Utáltam, hogy mindig lenézett, de elfogadtam, mert ha nem engedelmeskedtem volna neki, valószínűleg megölt volna. Erősnek kellett maradnom, így abbahagytam a sírást. Visszafele vettem az irányt a kampusz felé, de nekimentem valakinek.
- Te sírtál? - kérdezte Adam.
- Ezt nézed ki belőlem? Tényleg? - felvettem a maszkomat, ami elrejti az érzelmeimet és újra gonosz vámpír lettem kívül.
- Én, vagyis te... - kezdte volna el, de én otthagytam.
- Viszlát, Adam. - nem táplálhattam érzéseket senki felé. Egy gyilkos voltam, nem egy egyetemista lány, aki lenni akartam.

Lilith

Az ágyamon feküdtem a plafont bámulva. Teljesen összezavarodtam Jared viselkedése miatt. Amióta bocsánatot kértem tőle egyáltalán nem is keresett. Nem biztos, hogy oda kellett volna mennem hozzá. Mit is gondoltam? Hogy majd a nyakamba borul és szerelmet vall vagy tudom is én...
 Hirtelen kopogtatást hallottam az ajtó felől. Nem igazán számítottam senkire, ezért sietve kellett felkapnom valami rendes ruhát, mert hiányosan voltam felöltözve. A kócos hajammal is gyorsan próbáltam valamit kezdeni, de az elmosódott sminkkel már nem tudtam mit csinálni.
 Újra kopogtak az ajtón. Gyorsan odasiettem és kitártam az ajtót.
 Nagyon meglepődtem az ismerős alak láttán... Jared állt előttem a félhomályban. Csak a hold sápadt fénye szűrődött be az ablakon. Meg se tudtam szólalni és ő is hallgatott.
 Néhány percen keresztül csak egymást nézve álltunk. Végül Jared törte meg a csendet:
 - Igazándiból nem tudom miért jöttem ide. Egyszerűen szükségem van erre a beszélgetésre. Tudom, hogy nehezen beszélsz az érzéseidről és nem is várom el, hogy teljesen megnyílj előttem - egy pillanatra elhallgatott. - Azt hiszem, megkedveltelek. Tudom, hogy szinte lehetetlen, hogy bármi is legyen köztünk és nem is tudom, hogy gondoltam azt, hogy idejövök és így rád rontok ezzel... Biztos vagyok benne, hogy te nem érzel irán...
 Hirtelen a nyakába ugrottam és megcsókoltam. Pár másodpercig tartott csak, mert tudatosult bennem, hogy milyen hülyeséget csináltam. Azonnal ellöktem magamtól. Könnyek szöktek a szemembe és halkan annyit mondtam:
 - Most menj el! Kérlek! - sírtam. Jared megtántorodott. A sötétben már nem tudtam olvasni az arcáról. Nem vártam meg a reakcióját, helyette gyorsan becsuktam az ajtót és ráfordítottam a kulcsot.
 Ledőltem az ágyamra...

 Egész éjszaka sírtam, nem tudtam elaludni...

Díj #2

Köszönjük szépen az 1826 megtekintést és a 9 feliratkozót!
Nagyon hálásak vagyunk nektek, amiért ennyire érdeklődtök a blog iránt!
Köszönjük szépen a 289 Wattpad megtekintést és azt a 36 szavazatot is!

Köszönjük a díjat Évi-nek, aki a Sister blog írója.
Íme a feltételek:

1. Köszönd meg a díjat és tedd ki, kitől kaptad!

2. Olvasd el annak a blogját, akitől kaptad!

3. Írj 12 dolgot az illető blogjáról!

4. Írj 12 dolgot a saját blogodról!

5. Válaszolj a 12 kérdésre!

6. Tegyél fel 12 kérdést! 

7. Kommentelj annak a blogjára, akitől kaptad a díjat, hiszen mindenkinek jólesik a visszajelzés. Ez lehet kritika, vélemény, a lényeg, hogy építőjellegű legyen! (Ha már megtetted, ezt a pontot hagyd figyelmen kívül:)

12 dolog Évi blogjáról:
1. A karakterválasztás jól sikerült.
2. Eddig 16 része van.
3. Kidolgozottak a szereplők.
4. E/1-ben és múlt időben íródik.

5. A legtöbb rész Mia szemszögéből íródik.
6. A történet azzal kezdődik, hogy Mia-t örökbe fogadják.
7. A részekben vannak képek.
8. A fejléc egy szerkesztett fotó.
9. Eseménydúsak a részek.

10. Januárban indult a blog.
11. Általában hetente vannak új részek.
12. A szereplők karaktereinek nagy részét a Disney csatorna sorozataiból ismerhetjük.

12 dolog a saját blogunkról:

1. A történetet 4 szemszögből írjuk és mindegyik E/1-ben van.
2. Ashley-t és Jared-et Csenge írja.
3. Lilith-et és Adam-et Vanilia írja.
4. Eddig 14 fejezet van kint a blogon.
5. A 10., 11. és a 12. fejezetben felfedtük a szereplők kilétét.
6. Ezek visszaemlékezések voltak.
7. Tegnap érkezett meg az új rész.
8. A részek hetente érkeznek, hétfőnként.
9. A design-t és a fejlécet Annabelle Lya Pech készítette.
10. Ez az első blogunk közösen és én (Vanilia) nagyon remélem, hogy majd még a későbbiekben is írunk valamit közösen.
11. A történetben senki sincs biztonságban. Bárki bármikor meghalhat.
12. Lesz, majd benne szerelmi szál.

12 válasz:

1.  Jellemezd a blogodat egy szóval! Jellemezd a blogomat egy szóval!
Csenge: bonyodalom, lekötő
Vanilia: kavalkád, érdekes

2. Mit szeretsz a blogolásban? 
Csenge: Azt, hogy megálmodhatom a történetet és személyiséget teremthetek a szereplőknek.
Vanilia: Magát az írást. Imádok írni és ezt a blogolással megtehetem (jó hülyén fogalmaztam meg)

3. Honnan meríted az ötleteidet?
Csenge: Nem tudom :D
Vanilia: A fejemből (???)

4. Előre kialakított történet alapján irányítod a szálakat vagy ösztönből jönnek?
Csenge: Van egy kitalált vége a történetnek, de maguk az események a fejünkből jönnek (meg azért meg is beszéljük őket).
Vanilia: Van egy előre kitalált vége a történetnek, de a részletek ösztönből jönnek (meg azért meg is beszéljük őket).

5. Mi ösztönzött arra, hogy blogolni kezdj?
Csenge: A gondolataim lejegyzetelése talán.
Vanilia: Az írás szeretete...

6. Írd le röviden a blogod történetét!
6 különleges fiatal egy egyetemre kerül egy felsőbb erő parancsára. (A lényeg ennyi :) )

7.  Könyvek, amiket mostanában olvastál?
Csenge: Végzet ereklyéi sorozat
Vanilia: A Vörös királynő <3

8. Sorozatok, amiket nézel?
Csenge: Pretty Little Liars, Awkward, American Horror Story
Vanilia: American Horror Story, Teen Wolf, Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot, Doctor Who, Awkward, Supernatural, The Royals, The Walking Dead, Breaking Bad, Trónok Harca és The Librarians (azt hiszem be kéne fejezenem néhányat...)

9. Filmek, amiket mostanában láttál?
Csenge: X-man: Apokalipszis-t láttam a moziban, de nem vagyok valami nagy filmrajongó.
Vanilia: Nem igazán nézek filmeket...

10. Mi a kedvenc műfajod?
Csenge: Fantasy
Vanilia: Fantasy vagy horror, nem tudok dönteni

11. Blogolás mellett van másik hobbid is?
Csenge: Sorozatnézés, zenehallgatás, zenélés
Vanilia: Olvasás, sorozat nézés, zenehallgatás és még biztos van néhány, de most semmi más nem jut az eszembe...

12. Későbbiekben szeretnél komolyabban foglalkozni az írással?
Csenge: Nem tudom, fogalmam sincs mivel szeretnék majd foglalkozni.

Vanilia: Igen :)

12 kérdésünk:

1. Miért kezdtél el írni/mi adott ihletet?
2. Mi(k) a kedvenc könyve(id)?
3. Mi az érdeklődési köröd? (pl.: sorozatok, játékok, könyvek, filmek...)
4. Mit szeretnél kezdeni az életeddel? (Vagy mit kezdtél vele?)
5. Milyen fajta zenéket szeretsz?
6. Mik az álmaid a jövőre nézve?
7. Szoktál cikkeket olvasni az írással kapcsolatban?
8. Olvasol rendszeresen valamilyen irodalmi magazint?
9. Ha igen, melyik(ek)et?
10. Voltál már írói válságban?
11. Ha igen, akkor hogy lábaltál ki belőle?
12. Szoktál zenét hallgatni írás közben? Ha igen, miket?

Kihívottjaink:

Mese


Még egyszer nagyon szépen köszönjük! :*