9. fejezet

Jason

Az éjszaka közepén hirtelen riadtam fel. Nem tudom, hogy a stressz miatt vagy csak egy "felső erő hatására". Mint egy robot, úgy öltöztem fel, majd támolyogtam le az udvarra. Ott leültem a fűbe és az eget bámultam. Hiányzott a családom. Nem igazán akartam itt lenni Lilith-tel meg Ashley-vel. Fontosabb lenne a népemmel törődnöm, mint valami hülye "feladatban" asszisztálni. 

 Miközben a csillagokat bámultam egyre több régi emlék jutott az eszembe. Minél jobban próbáltam kiverni őket a fejemből, annál több tódult be. Jók és rosszak egyaránt. A legtöbbje tele volt vérrel, halottakkal, gyilkolással és mindenféle embertelen dologgal. A legtöbben Lilith segédkezett. Nem is segédkezett. Ő találta ki ezeket, Ashley pedig asszisztált hozzá.

 Óriási mészárlásokat tartott és ennek néha én is részese voltam. Nem, mintha akartam volna, de ez volt a kötelességem és még most is az. Ezért vagyok itt. Már rég elmentem volna, ha tudom, hogy nem okozom csalódást a népemnek. Meg persze, ha megpróbálnék elmenni Lilith meg is ölne. Szép lassan... Nem igazán tetszene.

Brittany

 - Miért áll ott kint az udvaron? - kérdeztem Adamtől.

 - Nem tudom... figyelj, amit mondtál... Ez igaz? Tényleg szerelmes vagy? - kérdezte. Elpirultam.

 - Hát nem igazán tudom, hogy most ez mi, de Jared-del nem igazán akartam megbeszélni...

 - Értem, értem. Igazad van.
 - Kérlek ne mondd el neki! Sőt! Senkinek se mondd el! - kiabáltam rá, mert nagyon ideges voltam.
 - Oké,oké... Nyugodj meg! Nem lesz semmi baj!
 - Jó. De ne bánjam meg, hogy megbíztam benned! - kiment a szobából.
Még jó sokáig gondolkoztam, mert nem tudtam elaludni. Tudtam, hogy Jason nem úgy érez irántam, ahogy én iránta. Nekem sem szabadna, de talán megbocsátást nyerek, ha valami jót cselekszek, ami gyakori. Én mindig is vallásos voltam és mindig tiszteletem Istent. Nem akartam ellene cselekedni azzal, hogy beleszeretek egy rosszba. Ezt nem engedhettem meg magamnak, mégis... Megtörtént. Tényleg, tényleg nem így terveztem a dolgokat. Nem akartam. Ez... túl sok. Direkt akart kiszúrni velem a sorsom? Erre már sosem tudom meg a választ.

Díj #1

Köszönjük szépen az 1000 megtekintést és a 8 feliratkozót!
Nagyon hálásak vagyunk nektek, amiért ennyire érdeklődtök a blog iránt.
Köszönjük szépen a 102 Wattpad megtekintést és azt a 36 szavazatot is!

Mindemellett nagyon köszönjük életünk első díját. Nagy megtiszteltetés volt, hogy érdemesnek találtad a történetet egy díjra. Köszönjük a díjat Fanni M.-nek, aki a Fade away blog írója.
Íme a feltételek:

1. Köszönd meg a díjat és tedd ki, kitől kaptad!

2. Olvasd el annak a blogját, akitől kaptad!

3. Írj 12 dolgot az illető blogjáról!

4. Írj 12 dolgot a saját blogodról!

5. Válaszolj a 12 kérdésre!

6. Tegyél fel 12 kérdést! 

7. Kommentelj annak a blogjára, akitől kaptad a díjat, hiszen mindenkinek jólesik a visszajelzés. Ez lehet kritika, vélemény, a lényeg, hogy építőjellegű legyen! (Ha már megtetted, ezt a pontot hagyd figyelmen kívül:)

12 dolog Fanni blogjáról:
1. A történet főhőse Olivia, aki (eddigiek alapján) próbál megszabadulni egy hajóról.
2. Az tetszik benne nagyon, hogy nem a szokványos módon indul.
3. Az, hogy egy hajón kezdődik pedig még inkább megfogott.
4. A főszereplő jelleme is nagyon tetszik.

5. Nagyon jól tud az írónő drámaian írni, így bele lehet élni magad a történetbe.
6. Eddig a megnyitás ismertetői és az első fejezet van közzétéve.
7. Nagyon titokzatosnak ígérkezik, amit szeretek.
8. Összeszedett az írásmód, ami tehetséges íróra utal.
9. Felpezsdíti a fantáziát, mert nem köt mindent egyből az orrunkra.
10. A történet témája is megragadott.
11. Az, hogy a férfi rányomul a lányra rámutat egy valós problémára.
12. A vége pedig jó ütősre sikeredett :)

12 dolog a saját blogunkról:

1. A történetet 6 szemszögből írjuk és mindegyik E/1-ben van.
2. Ashley-t, Jared-et és Brittany-t Csenge írja.
3. Lilith-et, Adam-et és Jason-t Vanilia írja.
4. Eddig 13 fejezet van megírva, de csak 8 van kint a blogon.
5. A 10., 11. és a 12. fejezetben felfedjük a szereplők kilétét.
6. Ezek visszaemlékezések lesznek.
7. Holnap (hétfőn) érkezik a következő rész.
8. A részek hetente érkeznek, hétfőnként.
9. A design-t és a fejlécet Annabelle Lya Pech készítette.
10. Ez az első blogunk közösen és én (Vanilia) nagyon remélem, hogy majd még a későbbiekben is írunk valamit közösen.
11. A történetben senki sincs biztonságban. Bárki bármikor meghalhat.
12. Lesz, majd benne szerelmi szál.

12 válasz:

1. Mikor kezdtél el írni? 
Csenge: Én már egy ideje írogatok, de eddig még egy történetemet sem publikáltam. Na jó, ez nem igaz, mert közzétettem csak töröltem őket mindig. Önbizalom hiányos vagyok kissé és mivel nem volt visszajelzés, nem folytattam őket. Senki ne essen pánikba, most nem így lesz! :P
Vanilia: Nagyon-nagyon régen... Életem fő műve a Nap és a Hold című mű, amit 5 éves koromban írtam.. Egy probléma volt: az, hogy igazándiból nem tudtam írni... A 9 fejezet összesen volt 2 A4-es oldal. Természetesen magyarról magyarra való fordítással (anélkül nem lett volna érthető) :)

2. Milyen történeteket szoktál olvasni? 
Csenge: Általában fantasy történeteket, könyveket olvasok, de romantikus regények, blogok is szóba jöhetnek.
Vanilia: Igazándiból én mindenevő vagyok (romantikus, sci-fi, ifjúsági...), de a kedvenceim a horror, a fantasy és a disztópia. Blogokat és wattpados sztorikat is szívesen olvasgatok.

3. Van kedvenc íród/írónőd? 
Csenge: Hát... Több is van. De akiket a legjobban szeretek: Cassandra Clare, Jamie McGurie, Lauren Kate.
Vanilia: Ha mindenképpen ki kell emelni néhányat, akkor J. K. Rowling, Rick Riordan, Sarah J. Maas és Ernest Cline.

4. Mi motivál téged az írásban? 
Csenge: Az, hogy látom, milyen sokan érdeklődtök a blog iránt. És persze Vanilia barátnőm is. :)
Vanilia: Az írás iránti szeretetem és az, hogy látom nem csak a falnak írok, hanem van egy kis csoport, akik érdeklődnek az iránt, amit csinálok. Természetesen, ki se hagyhatnám, a barátnőm Csenge, hisz nélküle ez a blog sem született volna meg.

5. Miért ezt a címet választottad a blogodnak? Van valami jelentősége ennek a való életben? 
Csenge: Igazából azért ezt a címet választottuk, hogy A mi életünk, mert ugye ketten vagyunk és eleinte kicsit más témában szerettük volna megírni a történetet, de úgy látom ez jó döntés volt.
Vanilia: Az elején több valóságot szerettünk volna a sztoriba írni (szereplők, történet), de végül emellett döntöttünk. Nagyon örülök, hogy ezt írtuk meg :)
A cím még inkább az előző történethez kapcsolódott volna jól, de ehhez is tökéletesen megfelel, így meghagytuk.

6. Mi a célod az írással/blogolással? 
Csenge: Az, hogy másoknak és magamnak egyaránt örömet okozzak.
Vanilia: Szeretném magamból kiírni az érzéseimet, hogy kicsit megkönnyebbüljek és ne kelljen magamnak tartogatnom. A másik célom az, hogy örömet szerezzek az olvasóimnak.

7. Milyen szuper erőt választanál egy napra? 
Csenge: Vagy a láthatatlanságot vagy mások gondolataiba látást. a láthatatlanságot azért, hogy meg tudjam figyelni, hogy például ki mit csinál vagy meg tudjam, hogy ki beszél ki a hátam mögött és egy kicsit ki is tolnék azokkal, akik bunkók velem. :D Mások fejébe látni pedig, azért lenne szupi, mert így megtudnám ki mit gondol rólam és, hogy hogyan viszonyulnak különböző a barátaimhoz és az általam érdekelt témákhoz.
Vanilia: A jövőbe/múltba látást vagy a gondolatolvasást. Azért szeretném látni a jövőt/múltat, hogy tudjam minden fog történni az életem után és, hogy még az életem előtt mik történtek a világban. A gondolatolvasást, pedig azért szeretném, mert így ki tudnám védeni a kétszínű, sunyi embereket. Meg az is érdekelne, hogy mi jár mások fejébe.

8. Kedvenc filmed/sorozatod? 
Csenge: Kedvenc filmem nem nagyon van. Van pár, amit szeretek, de kimondottan kedvencem nincsen. Sorozatból sok volt pl.: Vampire Diaries (Vámpírnaplók), Shadowhunters, The Originals. Ezekből is megnézek néha egy-egy részt, de nem követem. Ma már csak kettő van, amit rendszeresen nézek: Pretty Little Liars (Hazug csajok társasága), Awkward (Kínos).
Vanilia: Akkor kezdeném is a felsorolást... A kedvenc filmeim a Harry Potter. A sorozatból, már nem lesz ilyen kevés: Supernatural (Odaát), Teen Wolf, Sherlock, Shannara, Scream Queens, The Magicians, az American Horror Story és a Lucifer.

9. Szereted a fantasy műfajú könyveket/blogokat? Ha igen, említenél párat?
Csenge: Igen, a második pontban már említettem, hogy imádom őket. A City of bones (Csontváros) az egyik kedvencem Cassandra Clare-től, a másik kedvenc pedig a Fallen (Kitaszítva) Lauren Kate-től.
Vanilia: Igen, a kedvenceim: a Harry Potter sorozat, a Trónok harca és a Rubinvörös.

10. Mi szeretnél lenni leginkább? Mi vonz benne? (Pl.: állatorvos, informatikus stb.) 
Csenge: Elég sokáig énekes szerettem volna lenni (tudom, tudom hülyeség), de most már (sajnos) fogalmam sincs milyen irányban szeretnék továbbtanulni, szakmát választani.
Vanilia: Hát még én sem tudom teljesen pontosan, de vagy az informatikával szeretnék foglalkozni vagy az írással, akár hivatásos íróként, újságíróként, akárhogy.

11. Mi az, amitől egy író igazivá válik? Milyen dolgokat kell betartania? És szerinted egy író mikor veszti el a hitelességét? 
Csenge: Szerintem egy író attól válik igazivá, ha van olyan munkája, amiért mondhatja szégyenérzet nélkül, hogy ő tényleg egy író, valamint, hogy az olvasóknak és saját magának is örömet tud okozni. Ha ezeket a dolgokat nem tudja betartani, amikor már sem neki sem az olvasóknak nincs olvasás/írás közben örömérzete, csak arra törekszik, hogy minél előbb fejezze be a könyvet, akkor már nem hiteles az írás. Ez ugyanígy vonatkozik azokra az írókra, akik csak a pénz miatt írnak. De ez csak az én véleményem. :)
Vanilia: Én úgy gondolom, hogy egy író, onnantól nevezheti magát írónak, hogy olyan gondolatokat váltott ki emberekből, amik megváltoztatták az életét. Például ott van J. K. Rowling. Gondolom nem vagyok azzal egyedül, hogy miután elolvastam a könyveit, megváltozott az életem. Ha nem olvastam volna el a Harry Potter-t, akkor most ezt a blogot sem írnám feltehetőleg. Én úgy gondolom ettől válik valaki igazi íróvá.

12. Mi alapján választottad meg a szereplőidet? Van olyan karakter, ami hasonlít Rád? 
Csenge: Én írom a történetben Ashley-t, Jared-et és Brittany-t. Sajnos arról, hogy mi alapján választottam meg őket nem mondhatok sokat, viszont, aki legjobban hasonlít rám az egyértelműen Ashley. Neki is vannak hangulat ingadozásai, mint nekem csak neki ici-picit erősebben jön elő a dolog. :D

Vanilia: Én a maradék hármat írom (Lilith, Adam, Jason). A szereplőket igazándiból nem mintázom senkiről, de merítek a környezetemben élő emberekből. Másképpen nem is lehetne :) Én leginkább Lilith-re hasonlítok. Nem szoktam csak úgy jókedvből öldösni, de sok mindenben hasonlónak gondolom magunkat :)

12 kérdésünk:

1. Miért kezdtél el írni/mi adott ihletet?
2. Mi(k) a kedvenc könyve(id)?
3. Mi az érdeklődési köröd? (pl.: sorozatok, játékok, könyvek, filmek...)
4. Mit szeretnél kezdeni az életeddel? (Vagy mit kezdtél vele?)
5. Milyen fajta zenéket szeretsz?
6. Mik az álmaid a jövőre nézve?
7. Szoktál cikkeket olvasni az írással kapcsolatban?
8. Olvasol rendszeresen valamilyen irodalmi magazint?
9. Ha igen, melyik(ek)et?
10. Voltál már írói válságban?
11. Ha igen, akkor hogy lábaltál ki belőle?
12. Szoktál zenét hallgatni írás közben? Ha igen, miket?

Kihívottaink:

1. Purgatory
2. Sirius Black Fanfiction
3. Vörös vagyok, de mintha szőke lennék

Még egyszer nagyon szépen köszönjük! :*

8. fejezet

Jared

- Vissza is jöttél? - kérdeztem Lilith-től, ahogy belépett a kávézóba.
 - Persze! Mondtam, hogy öt perc, nem? Akkor öt perc - mondta kacéran mosolyogva.
 - Mi volt a barátnőd baja? Talán pasi ügyek? - kérdeztem tőle, hogy kicsit többet meg tudjak arról a titokzatos lányról.
 - Ja, igen, mondhatjuk. Kissé bevadult, úgyhogy most nem igazán tudok vele szót váltani - gonosz mosoly bujkált a szája szélén.
 - Ó, értem. Ő is olyan, mint te - pillantottam rá.
 - Dehogy is! Csak kissé skizofrén és pszihopata a csaj. Ezért bírom annyira, de ember, úgyhogy nem tud semmit rólunk - mondta derűs arccal, de nem értettem mire fel ez a jókedv.
 - Na és miért vagy ilyen feldobott? Talán hozott valami hírt, hogy a következő áldozatod önként vállalkozott? - nevettem.
 - Figyi! Az áldozat az áldozat, tehát a dolga az, hogy féljen. Nem szoktam önkéntesekkel dolgozni - halál komolysággal kezdett el beszélni. Úgy látszott rátapintottam az érzékenyebb pontjára.
 - Oké váltsunk témát, mert úgy látom ez téged kicsit kényesen érintett. Akkor... - kezdtem volna el a mondatot.
 - Jól figyelj! Tudjuk, hogy ennek az egésznek háború lesz a vége. Nem haverkodni jöttem. Milyen parancsot kaptatok? Tudom, hogy tudni szeretnél valamit, úgyhogy mondd el, milyen parancsot kaptatok. Akkor válaszolok a kérdésedre - megfagyott az ereimben a vér. Nehogy már ő fenyegessen...a végén még megkínoz.
 - Te miért akarod tudni a parancsunkat? - kérdeztem tőle.
 - Mert úgy viszonyulunk hozzátok - ekkor már láttam a szemében, hogy majd elborul az agya dühtől.
 - Sajnos nem mondhatom el! - szórakoztam, mert tudtam, hogy emberek között nem mutatja ki foga fehérjét.
 - Te szerencsétlen! Ne merj velem szórakozni, mindjárt letépem a... - kezdett el ordibálni.
 - Kérem távozzanak a kávézóból! - szakította félbe a pincér. Lilith elviharzott én meg nem győztem bocsánatot kérni. Amint kiléptem a kávézóból láttam, hogy egy plakát előtt ledermedve áll. Ránéztem a plakátra, ami arról szólt, hogy két diáktársunkat lecsapolták. Rá akartam kérdezni, de már ott sem volt.

Adam

Kicsit jobban éreztem magam azután, hogy beszéltem Ashley-vel. Kételkedtem benne, hogy igazat
mondott, hisz ilyen helyzetben én is ezt mondtam volna, de hinni szerettem volna ebben. Ha igazat mondott, akkor van esélyünk még egy kis boldogságra (ha egyáltalán ő "érez" irántam valamit). Ám ha ő az, aminek gondolom, akkor ez teljességgel lehetetlen. El sem tudom képzelni mit szólna a népem, ha összejönnék egy OLYANNAL.
 Ashley hamar kiviharzott a termemből másról már nem is tudtunk beszélgetni, pedig nagyon érdekel a lány. Mindent meg akartam róla tudni. Gondolom Jared azért valamennyire sejti, hogy mi van itt készülőben, de nem igazán tette szóvá.
 Arról kellett volna nyomoznom, hogy mekkora a hadseregük, de ha minden igaz, akkor Ashley nem tud semmit, Jared már Lilith-et faggatja és gondolom Britt, pedig Jason-re akaszkodott rá.
 Brittany az utóbbi napokba megváltozott. Eddig mindog egy szó nélkül követte még a névtelen parancsokat is, most meg csak ő kérdőjelezte meg. Ettől függetlenül a Jason-nel történt dolgokat is elhallgatta előlünk. A végén még mindenki meg talája élete szerelmét. Ki tudja, lehet, hogy valami társkereső műsort forgatnak velünk és mindenhol kandikamerák vannak. Valami olyasmi címmel, hogy Szörnyek összezárva vagy mit tudom én.
 Nem tudtam, hogy kivel tudnék beszélgetni, hisz mindenki elfoglalt volt, így Ashley keresésére indultam. Lehetséges, ha ő nincs is benne hadseregben, attól még tud valamit. Meg igazán élveztem a társaságát. Az iskola körül sétálgattam, de sehol sem találtam.
 Fél óra elteltével nagy nehezen a folyosón akadtam rá. Vidáman integetni kezdtem neki, majd elindultunk egymás felé.
 - Szia! Ismét... - köszönök neki kedélyesen.
 - Szia! Neked most nem órán kéne lenned?
 - Ott kéne, de helyette inkább téged kerestelek meg.
 - Miattam lógtál? Igazán nem kellett volna... - pirult el halványan.
 - Szerintem viszont igen. Még nem is nagyon beszélgettünk és ennek itt is van az ideje. Elmegyünk motorral a hegytetőre és ott majd elmesélsz mindent magadról, rendben? - nyújtottam felé a kezem.
 - Rendben - a tenyerembe csapott, majd kézenfogva a motoromhoz sétáltunk.

7. fejezet

Lilith

Miközben Jared keresésére indultam, hogy kiszedjem belőle hogy ők miért vannak itt, tudatosult bennem, hogy ebből háború lesz. Én nem igazán bántam, hisz a seregem erős és sokan vannak, szinte elpusztíthatatlanok, de Ashley-t annál inkább féltettem. Ha nem vadul be, akkor képtelen lesz harcolni. Pedig szükség lesz rá. Ha nem fogja bírni át kell vennem a seregét. Akár akarja, akár nem... Többször nem veszítek ellenük szemben.
 Jared-re egy fal mellett támaszkodva találtam. Amikor észrevett intett egyet és elindult felém. Biztos voltam benne, hogy őt is kémkedni küldték.
 - Szia! - vigyorgott rám.
 - Helló! - mosolyogtam rá én is megnyerően.
 - Te is kémkedni jöttél, mi? - kérdezi még mindig vigyorogva.
 - Pont, mint te...
 - Akkor cseréljünk információt! - teszi fel az ajánlatát.
 - Komolyan azt hiszed, hogy igazat is mondanék? - néztem rá kételkedve.
 - Ha szerződést kötünk, akkor igen.
 - Én vagyok a szerződések királynője, hidd el találnék kis kaput - pillantottam rá.
 - Ebben igazad van! - gondolkodott el. - Akkor mi lenne, ha csak beülnénk valahova egy kávéra?
 - Te most randira hívsz? - kételkedtem kicsit ismét.
 - Igen, pontosan - hirtelen nagyot dobbant a szívem. Megmagyarázhatatlan volt, még soha nem éreztem ilyet. - Na, és te erre mit felelsz?
 - El nem utasítanám! - felém nyújtotta a karját én pedig kedélyesen belé karoltam.
 A kávézóba érve egy kétszemélyes asztalnál foglaltunk helyet.
 - Ne gondold, hogy nem gyanakszom - fektettem az tenyerembe az állam.
 - Te se hidd rólam - majd elmosolyodott és a pincért hívta.
 - Mit hozhatok önöknek? - kérdezte az úr.
 - A hölgynek egy fahéjas lattemachiato-t, nekem pedig egy cappucino-t - aztán ismét felém fordult.
 - Nem ér kihasználni a különleges képességeket. Ha én is megtenném, annak te nem igazán örülnél - mosolyogtam rá cinkosan.
 - Abban biztos vagyok. De nem azért jöttünk, hogy egymást fenyegessük, hanem hogy kicsit jobban megismerjük egymást - a szívem majd kiugrott a helyéről. Nagyon reméltem, hogy ő is így érez.
 Aztán eszembe jutott, hogy mennyire megdorgáltam Jason-t, mert az ölébe vitte Brittany-t a gyengélkedőre, erre én meg itt ülök egy randin Jared-del... Természetesen ez mind csak üzlet, hogy többet megtudjunk az ellenségről... Hogyne...
 - Hát akkor kérdezz - pillantottam a fiúra.

Ashley

Féltem. Nem igazán akartam találkozni Adam-mal. Látta a legrosszabb énemet is, amit Lilith-en
Jason-on és népükön kívül senki más nem tudott. Az ellenség azt sem tudta, hogy létezünk. Ez nekünk csak előny volt, de így, hogy Adam meglátott...biztos jelenti. Az egyik terembe benézve megpillantottam. Ott volt az alkalom, hogy bizonyíthattam Lilith-nek: igenis kemény vagyok! Bementem.
 - Szia! - kezdtem félénk mosollyal.
 - Igazán elmondom, amit akarsz, nem kell rám másznod meg ilyesmi - rá sem ismertem, hogy ilyen lehangolt volt.
 - Nem, én, vagyis te, mármint nem állt szándékomban - össze-vissza dadogtam pedig igazán nem volt rám jellemző.
 - Talán mégsem vagy rossz, mint hittem - hazudnom kellett neki.
 - Figyelj! Én nem tudom, mi ez az ellenségeskedés köztetek és Lilith-ék között és azt sem értem mi ez a "rossz vagy" duma. Én nekem ők a haverjaim. Ennyi. Egy éve ismerjük egymást - mosolyogtam, pedig belül sajgott a szívem.
 - Ja, így már mindent értek! - rám mosolygott ezzel kimentem a teremből. Nagyon rosszul voltam. El kellett mondanom Lilith-nek. Meg is találtam: egy kávézóban Jared-del.
 - Ööö Lilith! Beszélnünk kellene! - kissé kínosan éreztem magam.
 - Mit szeretnél? - nézett rám mérgesen.
 - Tudod, hát, ez vészhelyzet dolog! - próbáltam tudtára adni, hogy fontos lenne és a végére megértette.
 - Öt perc és jövök!-mondta Jared-nek. Kimentünk, elkezdtem.
 - Azt mondtam Adamnak, hogy nem tudom mi ez az ellenségeskedés meg, hogy mi ez a rossz oldal dolog, így azt hiszi ember vagyok és egy éve találkoztam veletek - lehadartam neki az egészet.
 - Ügyes vagy! Ezzel itt hol a probléma? Legalább nem tudja meg senki, hogy léteztek! - mosolygott rám elismerően.
 - Tudom, hogy ez most jó meg minden, de nem akartam neki hazudni, mert kedveltem.
 - Értem. De tudod, néha áldozatokat kell hoznunk.
 -Tudom. A népemért meg kell tennem bármit! - és itt már teljesen átmentem rossz mivoltomba. Egy darabig nem is lettem újra kedves, aranyos, szerény, magába forduló.
 - Végre Ashley! Te is olyan lettél, mint mi! Rossz, gonosz. Már el merlek engedni a harcba! - ezt mondta, de láttam a szemében egy kis kételkedést.
 - Nem tudhatják meg a jók, hogy ilyen vagyok. Úgyhogy tartsd a szád! Mehetsz vissza a pasidhoz, de figyellek! - nevettem. Elindultam és azon gondolkoztam, hogy olyan, mintha kétszemélyiségű volnék. Bár akkor még nem igazán zavart, ugyanis akkor szabadult fel az életem során mindig elnyomott énem.

6. fejezet

Brittany

 - Tényleg? Rám küldte Jason-t? - hitetlenkedtem.
 - Na és te honnan ismered ezt a Jason-t? - kérdezte Jared, hogy visszavágjon.
 - Egyszer segített rajtam. Ennyi - próbáltam közömbös maradni, de Jared valószínűleg átlátott rajtam.
 - Szerintem ezt a levelet meg kellene néznetek - szólalt meg Adam.

,,Figyeljetek! A feladatotok kideríteni, hogy az ellenségnek mekkora a hadserege. Amint megtudtátok azonnal küldjetek egy levelet. Sok sikert!"

Ennyi állt a levélben.
 - Mi ez? Hihetünk neki úgy, hogy nem is tudjuk kicsoda? - kérdeztem a többieket.
 - Nem tudom, a szekrényemben találtam - válaszolta Adam.
 - Hát szerintem tegyünk eleget ennek, nem veszthetünk vele - tanácsolta Jared, majd feloszlottunk. Egyből elkezdtem Jason-t keresni, hogy megpróbáljak belőle valamit kihúzni, de sehol sem találtam. Végül ráleltem a suli mögött.
 - Szia! - köszöntem neki.
 - Szia!-mondta ő is, de nem volt valami vidám.
 - Mi a baj? - kérdeztem, próbáltam kicsit kedveskedni mielőtt rákérdezek.
 - Semmi. Most pedig hagyj békén! - ezzel hátat fordított én pedig szomorúan elmentem.

Jason

A suli mögött bújtam el. Nem igazán akartam összefutni Lilith-tel. Rohadtul féltem tőle. Amit mond, azok nem csak üres szavak, hanem tényleg le is vágja az ujjaimat és én azért ragaszkodom hozzájuk.
 Brittany jött oda hozzám, de én gyáván elmenekültem. Nagyon szívesen beszéltem volna vele és biztos, hogy majd fogok is, csak néhány napig nem igazán akarom magamra haragítani Lilith-et.
 Az iskola mögül, a legközelebbi parkhoz mentem és ott leültem egy padra. Hármunk közül egyedül nekem volt családom. Lilith nem is igényelte, Ashley-nek meg már minden hozzátartozója meghalt. Bezzeg nekem ott volt az egész pereputty. Felmenőim közül apám uralkodik a népem felett, de az ereje egyre gyengül. Amint teljesen elveszíti (ami már csak hetek kérdése) nekem kell átvennem az irányítást. Gondolom, már nagyban feleség után kutatnak.
 Régebben az volt az elképzelésük, hogy majd Lilith-tel adnak össze. A terv akkor fuccsolt be, amikor ezt Lilith megtudta. A küldötteket, akik vitték a hírt többet már nem tértek haza. Ezek után berontott a palotába és üvöltözni kezdett apámmal, hogy ezt mégis hogy gondolta. Azóta retteg az egész népem Lilith-től. Nem mintha egyébként is egy bátor népség lennénk.
 Aztán a feladat jutott az eszembe. Vajon miért küldtek minket ide? Mi okuk volt ennyi nagy hatalmú lényt egy rakásra hurcibálni? Háborút akarnak? Mert ebből előbb utóbb az lesz... És mi meg is nyernénk. Feltehetőleg. Bízom Lilith hatalmában, de nem tudhatjuk mi van az ellenség tarsolyában.
 Ha itt harcra kerül a sor, akkor rengetegen fognak meghalni. Ártatlanok vagy éppen katonák.
 Aztán Brittany-ra gondoltam. Vajon ő, hogy bírná a csatát, ha már az is nehezére esett, hogy ne sírja el magát azon, hogy elesett a betonon?
 De természetesen nem kell egyből a legrosszabbra gondolni.
 A nap szépen lassan eltelt én pedig visszamentem a koleszba és hasonlóan nyomasztó gondolatok között tértem nyugovóra.

5. fejezet

Adam

Ashley elsőként távozott a teremből, de nem hagytam annyiban, úgyhogy követtem. Láttam, hogy valamit meglátott, mert hirtelen az udvar felé kezdett rohanni. Én utána iramodtam és mire kiértem már Lilith-tel kiabált. Sajnos hallottam mindent. Gondoltam, hogy nem kis angyal, de ezt nem vártam volna... Csalódtam egy kicsit. Feltehetőleg ő már tudta én mi vagyok, ezért volt olyan elutasító. Sajnálom, pedig igazán jó lehetősége lett volna.

 Miután észrevett engem, Ashley elrohant, majd Lilith utána iramodott. Én Jaredhez sétáltam és érdeklődtem, hátha ő többet tud, mint én:

 - Mi történt, amin így kiborult? - kérdeztem.

 - Lilith-tel beszélgettem, amikor iderohant és elkezdett kiabálni, de ezt már te is tudod - mondta. 

 - Egyébként tényleg. Ti miről beszélgettetek? Láttam, nem volt ellenedre ez a kis csevej - böktem oldalba.

 - Na! - pirult el enyhén. - Semmi különösről, csak annyit kérdezett, hogy mi miért vagyunk itt.

 - Hát gondolom, azért amiért ők - válaszoltam.

 - Igen, de az igazi okot ők sem tudják. Ez azért igazán különös! Hat ilyen "embert" egy helyre hívni igazán veszélyes. Ámbár Lilith azt mondta, hogy ők csak kíváncsiságból jöttek. Meg is értem. Nem lepődnék meg, ha más is idejönni "érdeklődni"- gondolkodott el.

 - De ők egyáltalán honnan tudnak a parancsról? Hisz azt nem csak mi kaptuk meg? - igazán érdekes, hogy ők is itt vannak, pedig nem éppen ugyanazok a feletteseink.

 - Gondolom, befogták az adást, amelyen küldték nekünk.

 - Az mondjuk logikus is lenne.

 - Hát igen... - néhány percig mind a ketten gondolatainkba merülve álltunk, aztán Jared szólalt meg megint:

 - Figyu, szerintem menjünk a koleszba, aztán, majd ott kitalálunk valamit!

Jared

Eléggé meglepődtem, hogy így rákérdezett Adam a dolgokra. Hát nem is tudtam... jó bőr volt Lilith meg minden, de tudtam, hogy ellenség. Visszamentünk a koleszba, áthívtuk Brittany-t a szobába, hogy kitaláljuk, mi legyen a következő lépés.
 - Szerintem, azért kellett idejönnünk, hogy legyőzzük őket. Lenne értelme, nem? - kezdte Brittany a feltevéseivel.
 - Hát nem is tudom, őnekik nem mondták, hogy ide kéne jönniük, csak kíváncsiskodnak. Legalábbis Lilith ezt mondta - mondtam.
 - Te mit beszélgettél vele? Ő ellenség! - szerintem, akkor kitért a hitéből.
 - Nyugi, semmi különös. Úgy gondolom várjuk meg a következő parancsot és akkor lépjünk - vélekedtem.
 - Rendben, szerintem is így lesz a jó - állt mellém Adam, aki kérdőn Britt-re nézett.
 - Hát jó, legyen. De nehogy ez rossz döntés legyen - ezzel távozott a szobából.
Kicsit ültünk még ott, beszélgettünk.
  -Van olyan lány, aki bejön? - kérdeztem Adam-től.
 - Ööö, nincs - kicsit zavarba volt, így láttam, hogy nem mondd igazat.
 - Hát jó... - rávigyorogtam mindent tudón. Ezután távozott a szobából és egyedül maradtam.
Másnap reggel kissé frusztráltan ébredtem, tudtam, hogy valami baj történt. Mikor kiléptem az épületből, láttam, hogy Lilith és a haverjai "megbeszélést" tartottak. Kicsit közelebb mentem, de csak hangfoszlányokat tudtam kivenni a beszédből.
 - Senki nem tudja, mi folyik itt - hallottam a fiút.
 - Jason, te próbálj Brittany-ból kihúzni valamit. Ő áll legközelebb a parancsadóhoz - Lilith dirigált.
 - Én mit csináljak? - kérdezte a lány.
 - Ashley, drágám! Te csak próbálj meg nyugton maradni - válaszolta Lilith, majd szétszéledtek. Ezt el kell majd mondanom a többieknek - gondoltam.

4. fejezet

Ashley

Az a srác... Egyfolytában azon gondolkodtam mit akarhat tőlem. Úgyis, mikor megtudom miért vagyunk itt valószínűleg elmegyek... Nem szeretek harcolni. Ilyen gondolatok jártak a fejemben, mikor megláttam Jasont, ahogy azt a lányt cipelte, aki nekem jött. Egyből futottam Lilith-hez, de ő pedig egy másik fiúval incselkedett. Nem annyi lett volna a dolgunk, hogy elvégezzük a feladatot, amit kaptunk és húzunk innen? Erre egyből mindenki szerelembe esik. Éreztem, hogy kezd belőlem előtörni az erőszakos oldalam, amit a többiek nem igazán szerettek. Megfordultam, odamentem Lilith-hez, megragadtam a karját és magam után húztam.
 - Mit csináltam? - kérdezte meglepődve, de amikor meglátta az arcomat egyből tudta, hogy mi az ábra.
 - Nem annyi volt a dolgunk, hogy eljöjjünk ide és elvégezzük azt a hülye feladatot? - kérdeztem dühösen.
 - Megint kezdődik... - mormogta.
 - Ez is én vagyok! Nem utálhatod ezt a részem! - ahogy kiabáltam észrevettem, hogy az az Adam vagy hogy is hívják figyel.
 - Mióta állsz ott? - kérdeztem rémülten.
 - Elég régóta, ahhoz mindent halljak.
Ekkor szégyenemben elfutottam. Ezt jól elszúrtam - gondoltam magamban. Pont ilyenkor kellett egy pszichopatává változnom?

Lilith

Hamar elhessegettem Jason-t, több mindent meg akartam tudni a srácról. Be kellett kicsit dobnom
magam. Nem mintha ellenemre lett volna.
 - Még nem is tudom a neved... - néztem rá, miután a többiek elmentek.
 - Jared vagyok - mondta, de éreztem a gyanakvást a tekintetében.
 - Gondolom ti is azért vagytok itt, mint mi - próbáltam beszélgetést kezdeményezni.
 - Ha jól sejtem igen. A parancs, az parancs.
 - Mi inkább kíváncsiságból jöttünk. Nekünk nem nagyon osztogatnak utasításokat - vigyorogtam rá.
 Meglepődtem, mert ő visszamosolygott. Különös érzés kerített hatalmába, de megráztam magam és folytattam a cseverészést.
 - Te hogy csapódtál Brittany-hoz? Úgy értem kezdetben a te fajtád nem volt valami jótét lélek. Gondolom még emlékszel...
 - Eléggé elfajzottak lettek, nem lehetett kordában tartani őket, de egy kis mennyországi nevelés jó útra térítette őket - mondta (láthatóan kissé kételkedve saját szavaiban).
 Ekkor rontott rám Ashley. Örömmel töltött el, hogy kicsit bevadult, de az már kevésbé, hogy ezt egy zsúfolt udvar közepén tette. Nem akartam mészárlást már rögtön az első napon. Miután ismét emberien kezdett viselkedni elrohant.
 - Majd még beszélünk! - szóltam oda Jared-nek, majd Ashley után iramodtam. Hiába volt jó futó, én még jobb voltam.
 Az épület kapujánál csíptem nyakon, majd torkon ragadtam és beráncigáltam egy sikátorba. A falhoz szorítottam, majd elkezdtem mondani a magamét:
 - Na, ide figyelj! Nem szórakozásból vagyunk itt és ezt te is tudod. Éppen azt próbáltam kideríteni, hogy mi a francot keresnek itt, hogy miért küldték őket ide. Ők sem tudnak semmit, hogy milyen feladatot kell teljesíteni, pont, ahogy mi sem. Ha tudnánk, már rég megcsináltuk volna és el is takarodtunk volna! - a végére már teljesen kivetkőztem magamból. - Ne rendezz mészárlást már az első nap. Egyébként min húztad így fel magad, mert gondolom nem csak én voltam az oka? - engedtem el a torkát, majd megigazítottam a ruháját.
 - Jason az ölében cipelte azt a lányt - válaszolt kicsit megszeppenve.
 - Mi? - üvöltöttem rá. Eztán kiviharzottam a sikátorból és Jason keresésére indultam. Hamar meg is találtam, a gyengélkedő felől jött. Amikor meglátott intett egyet, de meg is bánta, mert megragadtam a kezét és a háta mögé csavartam.
 - Te komolyan Brittany-t cipelted az öledben? Nem megmondtam, hogy nem haverkodunk az ellenséggel? - suttogtam a fülébe dühösen.
 - Igen, sajnálom - válaszolt meghunyászkodva. - De, mondtad...
 - Még egy ilyen és esküszöm levágom néhány ujjadat - morogtam rá, majd lassan elengedtem a karját.
 - Elnézést - hajtotta le a fejét.
 - Keresd meg a szobádat! - parancsoltam rá. - Többet ilyen ne forduljon elő!
 - Igenis! - hajtott fejet, majd gyorsan eliszkolt.
 Ashley néhány méterrel mögöttem állt kissé még mindig megszeppenve. Belé karoltam, majd elindultam a kollégium felé, ahol a szobánk volt.
 - Nyugalom! Most már te is és én is lenyugodtunk - simítottam meg a hátát. - Kipakolunk és utána elmegyünk körülnézni a városba!
 - Rendben - mosolyodott el halványan. - Egyébként elejtetted útközben a cigid - nyújtotta felém a dobozt.
 - Kösz! - kaptam ki a kezéből és azonnal rá is gyújtottam. Közben a távolban lévő kollégiumot figyeltem...